Banális szerelmi háromszög esetén lenne titok, bujkálás, lopott pillantások, ebben a történetben azonban minden szereplő színt vall. A táncosnő, a balettmester és a zongorakísérő ismerik egymás erényeit és gyengéit, amelyekkel kezdetben csínján bánnak, később azonban kíméletlenül kézben tartják vele egymást.

A szeretetlen családban felnőtt Iza beleszeret a táncmesterébe, aki visszaél a tehetséges növendék naivitásával. A Mester igazából saját neméhez vonzódik, akik régről ismerik, sejtik ezt, mint ahogy azt is tudják, hogy Iza után hamarosan jön majd egy másik lány, és nagy szerelme átnéz a fiatal nőn. Vergődését figyelemmel kíséri a zongorakísérő, a Mester évtizedes jó barátja, aki a Mesterrel ellentétben szerelmes Izába. Legnagyobb megdöbbenésére, amikor megkéri a fiatal nő kezét, az igent mond, azzal, hogy ő továbbra is a Mestert szereti.  

Mindehhez a hátteret egy fővárosi színház társulata adja, igazgatóstul, főrendezőstül, nagyművészestül, egészen a büfésnőig, aki Izának bizalmasa, a zongorakísérőnek egykori szeretője, a Mester titkainak tudója. Szakmai féltékenység, intrika, besúgás, az olvasó meg csodálkozik, mert úgy érzi, eközben elmegy a szereplők mellett az igazi élet. Vagy éppen ez az?

Nem könnyű azonosulni ezekkel a „hősökkel”. Iza a férjéhez költözik, de annak nővére hamarosan kiutálja a házból. Haza hurcolkodik az apja halála után üresen álló lakásba, majd külföldi turnét vállal. Lengyelországban beleszeret egy ellenzéki vezetőbe, aki miatt a későbbiekben az állambiztonságiak látókörébe kerül. Az érzelmi szálak azonban, amelyek a Mesterhez és a férjéhez kötik, nem lazulnak. A két férfi barátsága gyűlöletbe vált, de nem veszíthetik egymást Iza miatt szem elől. Amikor a nő végleg hazatér, egy amatőr társulatban folytatja a táncot, és beleszeret a társulat vezetőjébe, egy kétes üzletekkel is foglalkozó, magánál fiatalabb férfiba. Amikor felvetődik, hogy Olaszországba szerződnének, a férj és a régi szerető lefizeti a fiatalembert, beadják neki, hogy Iza gyereket vár tőle, és a rémült fiú véletlenül (?) vagy akarattal (?) egy emelésnél leejti a táncosnőt, aki tolókocsiba kényszerül. Az élet aztán megy tovább. S bár többször felkínálja a három főszereplőnek az egymástól szabadulás lehetőségét, ők nem élnek vele. Vagy, mert nem veszik észre, vagy, mert nem is akarnak szabadulni. Szerelem és gyűlölet eltéphetetlen szövevénye kötözi őket gúzsba egészen az elmúlásig.

Nem lehet nem szólni külön a kisregény nyelvezetéről, ugyanis ezt a művet ritka élvezet olvasni, mert a nyelvezete olyan, mint a folyóvíz által gömbölyűre csiszolt kavics, tömör, mégis többrétegű. Fogva tartja, nem engedi el az olvasót.  Van színe és van visszája. Mint magának az egész regénynek, amely természetesen sokkal strukturáltabb, cselekményét tekintve jóval gazdagabb, mint azt itt érzékeltetni sikerülhetett.

Ajánljuk figyelmükbe.

Kálmán Mari: Háromszög másképp / Atlantic Press Kiadó, 2016