Bronzgyűjtők zsákmányává vált a győri emlékmű? – a városháza hallgat

Jó esztendeje kutatom meglehetős rendszerességgel: hová lett a szabad királyi városi rangra emelt Győr 700. évfordulóján, 1971-ben leleplezett, és jó két évtizedig láthatóan kitűnő állapotban megőrzött bronz relief? A (mai) Szent István út/Aradi vértanúk útja sarkán állt emlékművet Mikus Sándor (1903–82) Kossuth-, Érdemes-, Kiváló-, SZOT-díjas szobrászművész készítette a város megbízásából, megörökítendő a település 700 esztendős történelmét.

A bronz relief 21 évet élt – és miként a Győri Szalon A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története című fényképes írásából kiderül – 1992. június 30-án délelőtt lángvágók és nagy teherbírású daru segítségével távolították el Mikus Sándor alkotását. Az emlékművet a városgondnokság raktárában helyezték el…Az eseményről a többi között ezt írta a Régi Győr portál: 1992-ben a győri képviselőtestület döntött a 700 éves Győr emlékére felállított dombormű, valamint a három zászlótartó rúd elbontásáról.

Az Infovilág jó egy évvel ezelőtt megjelent cikkéből: „Jó és helyes lenne, ha egy művészettörténész (tehát politikával még meg nem fertőzött/fertőződött) szakember véleményt nyilvánítana…Mikus Sándor győri alkotásáról, és ha köztéri felállításra méltónak tartja (miért is ne!), akkor most, a 750. évforduló közeledtével ezt megtehetné a város. Elvégre Mikus Sándor … műveinek egy része rangot adó helyeken, a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban is megtalálható. Ha ott nincsenek senkinek sem útjában, akkor Győrött sem kellene bronzdomborművének egy raktárban porosodnia. (Ha egyáltalán ott van.)

Ma már sajnálom, hogy akkor naiv és jóhiszemű voltam; csak feltételeztem: akár még az is előfordulhatott, mivel bronzból készítette a mester, hogy már rég eladták a MÉH-nek…

Tekintettel arra, hogy a győri városháza sajtóosztályának két vezetőjétől is megvált a hivatal, azt reméltem, hogy az „új érában” jóra fordul a tájékoztatás is… Sajnos, nem történt meg. A nyitottnak vélt polgármester (szívgyógyász professzorhoz méltatlan) furcsa cirkuszi mutatványai után gyakorlatilag visszatért az előd korszaka: a változatlan, ám pusztán csak vélt/megálmodott felsőbbrendűség és az információk eltitkolása. Győrött a hivatali felszínes magamutogatás elhomályosítja az érdemi cselekvést, ami méltó lenne az immár 750 esztendős polgárvároshoz. A többi között lapunk ezért nem tudhatta meg máig sem, hogy mi lett Mikus jubileumi bronz reliefjével.

A képzőművészeti alkotás ugyanis szőrén-szálán eltűnt. Mintha nem is létezett volna. Igaz, a megyei újság 1994. november 29-i száma még képes hírt adott arról, hogy a városgondnokság raktárában „pihentetett” reliefet valakik eldöntötték, aztán azóta csönd van róla.

Lapunk még néhányszor megpróbált hivatalos információt kérni a városházától, ám a polgármester hónapok óta nem ér rá válaszolni, miközben nemegyszer föllépett már a kakasával és nyilatkozgatott a papagájairól is. Gondoltuk, talán a város jegyzője szakít időt arra, hogy válaszoljon az Infovilág szerkesztőségének tavaly december elején küldött levelére. Nem tette meg. Számos alkalommal telefonon is kerestük, ám egyszer sem tudtunk vele beszélni, mert „nincs benn”, „értekezik”, „tárgyal” – közölték titkárságának cerberusai.

Győr ilyen. Győr ilyen? Száznál több cikkünkre nem válaszol évek óta a Zechmeister Károly polgármestersége alatt épített győri városháza, amiről azt merészeli gondolni az újságíró, hogy legalább egy picikét megőrzött a város történelmének legnagyszerűbb közszolgája hitvallásából. De nem!

Győr városházi kinevezettjei szigorúan tartják magukat az „adriázása” után távozott egykori főnökük gyakorlatához. Arról pedig talán még csak nem is hallottak (mert nem akartak hallani?), hogy nem elegendő csupán a regnáló párt bértollnokainak „információkat” diktálni. Az ugyanis nem helyettesíti köz tisztességes és hiteles tájékoztatását.

Az ám, hová lett a Győr 700. évfordulójára készített, 21 év után eltüntetett emlékmű? Eladták a MÉH-nek (bronz!), ellopták (ez manapság divat), vagy valamelyik városi ember kertjét díszíti – ekként talán még megvan? Miért kell immár jó esztendeje titkolózni? Persze, lehet, hogy a győri városházán is érvényes az ősi bölcsesség: a hallgatás beleegyezés. Tehát mindaz, amit az Infovilág ír, helyes, hiteles. Ha így van (és ez meggyőződésünk!), akkor munkánk nem hiábavaló.