Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete számára mélységesen aggasztó, hogy Európa határain egyre gyakrabban alkalmaznak erőszakot a menekültekkel és a bevándorlókkal szemben, illetve sértik meg súlyosan az emberi jogaikat. Számos ilyen incidens követelt tragikus módon emberéleteket – jelentette ki Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa Genfben ma közzétett állásfoglalásában.

Hiába szólítottak fel az ENSZ szervezetek, köztük az UNHCR, valamint a kormányközi és a civil szervezetek több alkalommal is az ilyen gyakorlatok beszüntetésére, továbbra is rendszeresen érkeznek beszámolók erőszakról, visszaélésekről és jogellenes visszatérítésekről számtalan szárazföldi és tengeri határátlépési pontról mind az Európai Unióból, mind annak határain kívülről.

Riasztóak azok az ismétlődő és a korábbiakkal rendre egybecsengő jelentések, amelyek Görögország Törökországgal közös szárazföldi és tengeri határairól érkeznek. Ezeken a határszakaszokon az UNHCR 2020 eleje óta közel 540 nem hivatalos visszatérési esetet regisztrált Görögországból Törökország felé. Nyugtalanító incidensekről számoltak be Közép- és Délkelet-Európában is az EU-tagállamok határain.

Bár sok incidenst különféle okok miatt nem jelentenek, az UNHCR sok ezer olyan emberrel beszélt Európa-szerte, akit jogellenesen térítettek vissza egy másik országba, és akinek a beszámolóiból a fenyegetések, a megfélemlítés, az erőszak és a megaláztatás nyomasztó trendje rajzolódott ki. Elbeszélésük szerint a tengeren mentőtutajokon sodródva a sorsukra hagyják, vagy néha egyenesen a vízbe kényszerítik őket, ami az emberi élet iránti teljes érzéketlenségről árulkodik. Legalább három ember halt meg a jelentések szerint az Égei-tengeren 2021 szeptembere óta ilyen incidensekben, egyikük most januárban.

Rendszeresen érkezik hír hasonlóan elborzasztó incidensekről a szárazföldi határokon is. Számtalan beszámoló egybehangzóan arról szól, hogy az embereket levetkőztetik és elveszik a ruhájukat és cipőjüket, majd a zord időjárási körülmények ellenére brutálisan visszaterelik őket a határ túloldalára.

Néhány kivételtől eltekintve az Európai Unió államai mind ez ideig nem vizsgálták ki ezeket jelentéseket, annak ellenére, hogy egyre több hiteles bizonyíték támasztja alá őket. Ehelyett falakat és kerítéseket emelnek számos országhatár-szakaszon. Azon túl, hogy megtagadják a belépést a határokon, kaptunk olyan jelentéseket is, amelyek szerint egyes menekülteket visszaküldhettek a származási országukba, nem törődve azzal, hogy ott esetleg veszélybe kerül az életük, mindez pedig ellentétes lehet a nemzetközi jognak az effajta a visszaküldés tilalmáról (non-refoulement) szóló alapelvével.

A menedékkérelem benyújtásához és a nemzetközi védelemhez való jog független attól, hogy a menedékkérő milyen módon érkezett az adott országba. Azok számára, akik menedékjogot akarnak kérni, biztosítani kell ennek a lehetőségét, és tájékoztatni kell őket jogaikról, továbbá jogi segítséget kell nyújtani nekik.

A háború és üldöztetés elől menekülő embereknek nincs sok választásuk. A falak és kerítések aligha tudják elrettenteni őket. Ellenkezőleg, csak még tovább növelik a nemzetközi védelemre szorulók, különösen a nők és a gyermekek szenvedéseit, és arra késztetik őket, hogy jobbára még veszélyesebb útvonalakat mérlegeljenek, ami nagy valószínűséggel további halálesetekhez vezet.

Ami az európai határokon történik, jogilag és erkölcsileg elfogadhatatlan, és ennek véget kell vetni. Az emberi élet, az emberi jogok és az emberi méltóság védelmének továbbra is a közös prioritásunknak kell maradnia. Sürgős lépésre van szükség, hogy megakadályozzuk az emberijog-sértéseket az országhatárokon, valamint hogy az egyes országokban valóban független vizsgálati módszereket alakítsunk ki, ezáltal biztosítva, hogy az effajta incidenseket bejelentik és egy független eljárásban ki is vizsgálják.

Attól tartunk, fennáll a veszélye annak, hogy ezek az elfogadhatatlan gyakorlatok normává válnak és beépülnek a politikákba. Ezek a visszaélések csak megerősítik az „Európa erőd” ártalmas és szükségtelen narratíváját. A valóság az, hogy a világ menekültjeinek többségét alacsony és közepes jövedelmű, az európai államoknál sokkal szűkösebb erőforrással rendelkező országok fogadják be, amelyek jobbára határosak a válság sújtotta származási országokkal.

Az EU-jog kimondja, hogy a határőrizeti tevékenységnek teljes mértékben összhangban kell lennie az alapvető emberi jogokkal. Lehetséges a határok ellenőrzése és a biztonsági szempontok érvényesítése úgy, hogy közben tisztességes, humánus és hatékony módon bánnak a menedékkérőkkel, összhangban az adott államoknak a nemzetközi emberi jogokból és a menekültjogból fakadó kötelezettségeivel, beleértve az 1951. évi Menekültügyi Egyezményt és az EU-jogot.

Az európai országok régóta erőteljesen támogatják az UNHCR munkáját, és számottevő hozzájárulásokkal segítik mind a menekültek védelmét, mind az őket befogadó országokat. Mindazonáltal a külföldön nyújtott pénzügyi és kapacitásbeli támogatás nem válthatja fel az egyes államok felelősségét és kötelezettségét, hogy befogadjanak menekülteket és védelmet biztosítsanak nekik a saját területükön.

Jóllehet, az áttelepítés és az Európába jutást lehetővé tevő egyéb jogi megoldások kulcsfontosságú külső támogatást jelentenek a fő befogadó államoknak, mégsem helyettesíthetik azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket az egyes országok viselnek a határaikon menedékjogot kérőkkel szemben, köztük azokkal szemben is, akik szabálytalanul és spontán módon érkeztek oda, akár a szárazföldön, akár hajóval.

Az államoknak meg kell tartaniuk a kötelezettségvállalásaikat és tiszteletben kell tartaniuk az alapvető emberi jogokat, beleértve az élethez és a nemzetközi védelemhez való jogot. Számít, hogy Európa milyen módon védelmezi a menedékkérőket és a menekülteket, s az nemcsak a régióban, hanem globálisan is precedensértékű.