Szakértők körében nagy felháborodást keltett, hogy az Európai Bizottság elnöke a jelek szerint hajlandó engedményre Varsóval szemben a jogállami vitában és már akkor is folyósítaná a 36 000 millió eurót a gazdasági segélycsomagból, ha a lengyel kormány csupán ígéretet tenne a bírósági reform módosítására – írja a Politico.

Daniel Kelemen, az amerikai Rutgers Egyetem uniós ügyekkel foglalkozó professzora szégyenletes megadásnak minősítette von der Leyen bejelentését. Úgy foglalt állást, hogy Brüsszel pont most hátrál meg, amikor a győzelem kapujában áll, kezében a lehető legjobb fegyverrel.

Kelemen egyébként már a múlt héten félelmét fejezte ki, hogy ez lesz a vége, vagyis: az EU beadja a derekát, és folyósítja pénzt az autokratáknak, miközben úgy tesz, mintha a demokráciát védené. Az Európai Bíróság elnöke pedig ezúttal azt hangsúlyozta, hogy mondhatnak a lengyelek, amit csak akarnak: 2007-ben ők is aláírták azt a nyilatkozatot, amely kinyilvánította az uniós jog elsőbbségét. Márpedig – emlékeztet Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának elnöke – a szövegben benne van, hogy a szervezet csak akkor működik, ha a közös szabályok az irányadóak.  

A Politico pár hete jelentette. hogy a Bizottság akár már a jövő hónapban elfogadhatja a lengyel tervet az újjáépítési alap rá jutó részének felhasználására, ha a PiS csupán kilátásba helyezi a fegyelmi kamara feloszlatását. Ez esetben azonnal utalnák az első 13%-ot. Bírálók ugyanakkor azt mondják, hogy a párt bármikor megszegheti a szavát, hiszen már az EU-szerződéseket is megsértette, akkor meg miként lehetne megbízni részéről egy ködös vállalásban.

Beidézték a varsói külügyminisztériumba belga nagykövetet, miután annak miniszterelnöke azt mondta, hogy Lengyelország a tűzzel játszik, ha belpolitikai megfontolásokból netán hadba keveredik Európával – tudósít a Reuters. Az illetékes miniszterhelyettes azt mondta a diplomatának: országa helyteleníti Alexander De Croo belga kormányfő állásfoglalását és fel van háborodva miatta. Továbbá, hogy az ilyen megnyilvánulások nem segítik elő a jó légkört a kétoldalú kapcsolatokban. Az egész paláver előzménye az volt, hogy a lengyel kormányfő kijelentette: országa minden lehetséges eszközzel megvédi magát, ha Brüsszel az igazságügyi reformok miatt forrásokat fagyaszt be és így kirobbantja a „3. világháborút”.

A lengyel ellenzék vezére úgy nyilatkozott, hogy a kormány a jelek szerint visszakozik, azaz hajlandó változtatni a bírósági rendszer átalakításának legkirívóbb elemein, így van némi eredménye az EU közbeavatkozásának – tudósít a Politico. De ettől még törvényi úton kívánják felelősségre vonni a felelősöket, ha a másfél év múlva esedékes választáson alulmarad a PiS. Tusk szerint annyi mindenképpen történt, hogy megállították Jarosław Kaczyński. Ám kétli, hogy a jelenlegi nyomás hosszú távon is eredményt hoz.

Szerinte most az lesz, hogy Brüsszel bejelenti a megállapodást és folyósítja a függőben lévő pénzeket. Úgy vélte, személyes-politikai indokai vannak, hogy az unió nem folyamodott frontális támadáshoz a múlt heti csúcson. Macron ugyanis a tavaszi választásokra készül, így nem szeretné, ha a francia szélsőjobb meglovagolná az ügyet. A távozó Merkel pedig nem akarja, hogy úgy lássék, mintha a szervezet megosztott volna, Lengyelország pedig kifelé tart.  

Kifejtette: a megoldást csak hozhatja meg, hogy jövőre legyőzik a jelenlegi koalíciót a szavazóurnáknál. Ehhez számára a csapásmérés egyik iránya, hogy folyamatosan figyelmeztet: a mostani hatalom kivezeti az országot a közösségből. A másik pedig, hogy a kormánypárt végtelenül korrupt és ezt számon kell kérni rajta. Viszont: ha nyer a Jog és Igazságosság, akkor még inkább úgy fogja érezni, hogy bármit megtehet. Így fel kell készülni még a legvadabb forgatókönyvre is – mutatott rá Tusk.

Az Európai Parlament beperli ugyan a Bizottságot, amiért az nem hajlandó élesíteni Magyarország és Lengyelország ellen az ez évtől hatályban lévő jogállami mechanizmust, de még az EP jogszolgálata is csupán csekély esélyt lát a sikerre – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A szakértők szerint ugyanis nehéz bizonyítani, hogy a végrehajtó testületnek kifejezett kötelessége lépni az ügyben. Ám a megszövegezés olyan, hogy széles lehetőséget hagy az értelmezésre, viszont nem szab határidőt. Azaz bőven elképzelhető, hogy az Európai Bíróság heteken belül elutasítja a kezdeményezést. Az pedig érzékeny vereség lenne Strasbourg számára.

Mint emlékezetes: von der Leyen azt közölte, hogy csak akkor vetik be a szankciós rendszert, azaz függesztik fel a pénzek kifizetését a jogállami elveket megsértő tagokkal szemben, ha az EU Bírósága áldását adja erre a jogi eszközre. Pár napja viszont, a törvényhozók sürgetésére azt mondta, hogy most tájékoztatást kér az érintett országoktól, ez azonban nem egyenlő az eljárás megkezdésével. Függetlenül attól, hogy úgy tudni: Brüsszel éppen elegendő anyagot gyűjtött be Magyarország ellen a korrupció bizonyítására.  

Sassoli, az Európai Parlament elnöke most kijelentette, hogy a Bizottság részéről immár a tetteknek kell következniük.

A szerenádot is beleértve: Budapesten elhalmozták minden jóval a héten a francia szélsőjobb vezérét, de majd kiderül, hogy a meleg fogadtatás mennyire hoz sikert odahaza, hiszen Le Pen szorosan Macron mögött áll ugyan a közvélemény kutatásokban, ám gyorsan jön fel ugyancsak szélsőséges kihívója, a tévés műsorvezető, Zemmour, aki egy hónapja már járt Orbán Viktornál és várhatóan hamarosan bejelenti indulását – írja azEuronews.

Jean-Yves Camus, a Jean Jaures Alapítvány radikális politikával foglalkozó részlegének vezetője azt mondja, hogy a két jobboldali politikus nem csupán a szélsőséges szavazókért vetélkedik egymással, hálóját kiveti a jobbos republikánusok legkonzervatívabb szárnyára is. A budapesti út pedig arra szolgált, hogy Le Pen bizonyítsa: lepipálja ellenfelét a radikális politikában. Ám közben igyekszik középre vinni saját pártját, csakhogy a kettő együtt nem megy.

Ugyanakkor a francia szélsőjobb vezérfigurái azért zarándokolnak el egymás után Magyarországra, mert tudni szeretnék, miként lehet Orbán ilyen sokáig hatalmon és mivel pont olyan nacionalisták és bevándorlás-ellenesek, mint ő. Azon felül, Kaczynskival együtt, az illiberális demokrácia sikerét testesíti meg.

Egy másik elemző azt mondja, hogy a vendégek egyrészt próbálnak sütkérezni a magyar politikus eredményességében, másrészt pedig rajta keresztül kívánják bizonyítani, hogy érdemes beállni a radikális jobb mögé, mert az nyerő kártyákat tart a kezében. Camus arra hívja fel a figyelmet, hogy fordult a kocka és most már Kelet-Európa exportálja a maga modelljét. Még akkor is, ha Le Pen nem annyira jobbos, mint Orbán, főként olyan szociális kérdésekben, mint az abortusz és az egyneműek házassága.

Ezzel együtt: ha beállnak a magyar vezető mögé, azt sugallják a hazai híveknek, hogy lám, elfogadnak bennünket külföldön, akkor meg nincs semmi baj az irányvonalunkkal, sőt, azzal nyerni lehet. Ez pedig újabb lendületet ad a támogatóknak, akiket némiképp lelohasztott a pár hónappal ezelőtti regionális választás viszonylag rossz eredménye.

A francia elnökválasztáson induló legradikálisabb pártok, amelyek az uniós kilépést szorgalmazzák és a nemzetek Európáját támogatják, akárcsak az illiberális demokráciák, Magyarországgal és Lengyelországgal az élen – olvashatü a Le Monde-ban.Jean-Yves Camus, a politológus ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a különbségek csak árnyalatnyiak közöttük. Azaz a szuverenista tábor szerint helyre kell állítani az országok teljes függetlenségét, tehát vissza kell térni a közös piachoz, ahol az együttműködés alkalomszerű, viszont a nemzeti jog következetesen elsőbbséget élvez az európai normákkal szemben.

Le Pen és Zemmour sem gondolkodik a frexit-ben, de mindketten nagyjából úgy viszonyulnak az EU-hoz, mint az illiberális demokráciák. Camus szerint utóbbiak, így a lengyelek és a magyarok szembe mennek Brüsszellel, de gondosan hangsúlyozzák, hogy európaiak. Vagyis részesei a közös történelemnek és kultúrának, ami a keresztény gyökerekből, az állampolgárság és a nemzetiség egyfajta felfogásából fakad.