A fóliáztatott könyvek után persze a miniszter azt gondolhatja, jó az irány: tiltással védeni az ifjúságot. Elzárni a lányok, fiúk elől a valóság egy szeletét, amit a fotóriporter megörökített. Akkor az már nincs is?
Nem az a baj, hogy egy miniszter annyira el van tévedve a kormánypropaganda által keltett zűrzavarban, hogy pánikszerű döntést hoz egy politikai petárda okán, nem az a baj, hogy egy szélsőjobboldali szalonpolitikus csaj nem értve a XXI. századi európai értékrendet, sikítozik egy világhírű fotó láttán. Hanem az a baj, hogy ma ez az egyik legerősebb üzenet Magyarországról a világnak: a hülyeség.
Ez nem xenofóbia, nem vallásos és nem ízlésbeli érzékenység, nem erkölcsi aggodalom, nem neveltetési kérdés, hanem bunkóság, ostobaság, barbárság. Nem is kellene már ilyen marhaságokra reagálni, ha a kormánytól egyébként független egyik portál nem azt írta volna címében, hogy kulturális győzelmet aratott a Mi Hazánk…
Szóval értem, kell a jó cím, jó cégér, a lényeg, hogy a közönség odafigyeljen, felkapja a fejét. ez eddig a zsurnalisztikai érv, de a nettó baromságot miért kellene eladni? Értékesíti az magát, nem kellene még egy lapáttal rátenni, az egyébként is sokat nyomó fekáliára! Ez már nem a sajtó dolga, ez önépítő trágyadomb, már távolról is bűzlik az ország ettől.
A fóliáztatott könyvek után persze a miniszter azt gondolhatja, jó az irány, tiltással védeni az ifjúságot. Elzárni előlük a valóság egy szeletét, amit a fotóriporter megörökített. Akkor az már nincs is? Eszébe sem jut ennek a szerencsétlenkedő hivatalnoknak, hogy éppen ezekkel a bunkó politikai megnyilvánulásokkal rombolják a gyerekeink lelkét. Nem kell felmondanom, hiszen a miniszter úr pont úgy a Kádár-rendszerben nőtt fel, mint én, jól ismerjük a kulturális élet tiltásai, tűrései és támogatásai által okozott szellemi kártevés eredményét: az értő és művelt, és tanulni vágyó fiatalok vagy elmentek, vagy belső emigrációban élték az életüket.
Bár most van remény, hiszen bekötött szemmel azonnal sok fiatal vonult a Nemzeti Múzeum elé, hogy kifejezze, szerintük az ilyen döntések politikai vakságra vallanak. Némi vigasz, és történelmi tapasztalat, amikor a buzgó csinovnyikok rendszere megbukik, s végre kinyitják a szemüket, rettenetes lesz látniuk, mennyire más a való világ, mint amit hatalmuk idején másokra akartak erőltetni.
Ilyenkor egyet tehetnek, mivel a csomagolásban már amúgy szereztek némi gyakorlatot, gyorsan befóliázzák azt a szellemi trágyát, amit korábban összeraktak, és jó mélyre elássák. Így legyen!
