Mintha egyik napról a másikra hadiállapotba kerültünk volna. Mi történt? Miről maradtam le?

Örvény a képernyőn, vihar az ablakon túl

A különös az volt, hogy nem egyetlen hír okozta a felfordulást. Egyikből következett a másik, aztán a harmadik, a negyedik. A katonai értesülések közé túlélőfelszerelések hirdetései keveredtek, a hirdetéseket újabb fenyegető üzenetek követték.

Minél többet próbáltam megtudni, annál több minden zúdult rám.

És vajon valóban a világ változott meg ilyen hirtelen, vagy csak az, amit a képernyőmön láttam?

Nagy-Britanniát közben elérte az idény első névvel ellátott szélvihara, az Austen vihar. Az interneten pedig egy másik vihar tombolt.

Mire végre kikapcsoltam a gépet, úgy éreztem magam, mintha betettek volna egy centrifugába, alaposan megpörgettek volna, aztán egyszer csak kitettek volna belőle.

Tegnap még ősz volt, mára hirtelen tél lett. Most akkor mi van? És mit kellene tennem?

Vasárnap reggel fogalmam sem volt, mire ébredek. Az előző esti hírek után már azon sem lepődtem volna meg, ha a szokásos reggeli bevásárlásom során félig kiürült polcokat találok az élelmiszer-áruházban. Ha az emberek megrohamozták volna a boltokat, hogy feltöltsék a készleteiket. De semmi ilyesmi nem történt.

A polcok tele voltak, az emberek a megszokott módon vásároltak, a világ látszólag zavartalanul működött tovább. Mintha az előző esti riadalomnak nyoma sem lett volna.

Közben olyan híradásokkal is találkoztam, amelyek a túlélőfelszerelések iránti megnövekedett keresletről beszéltek. Furcsa kettősség: az interneten mintha már a rendkívüli állapot küszöbén álltunk volna, az élelmiszer-áruházban viszont egyszerűen vasárnap volt.

Babkonzerv és brit humor

A magyarázat végül az újságból érkezett. A The Guardian című napilap szombatról megmaradt példánya a brit lakosság vészhelyzeti felkészülését ösztönző, „Be Ready” elnevezésű kormányzati kampányról és a korábbi „Prepare” tájékoztató oldal megújításáról írt.

Arról is, hogy a túlélésre készülődés korántsem brit sajátosság. A hivatalos tanácsok célja nem az, hogy holnapra katasztrófát jósoljanak, hanem hogy egy háztartás át tudjon vészelni néhány napot akkor is, ha átmenetileg akadozik az áram-, víz- vagy élelmiszer-ellátás.

Miközben az interneten már a harmadik világháborúra készítettek fel, megnyugtató volt azt olvasni, hogy Andy Burnham brit miniszterelnök vészhelyzeti tartaléka babkonzervből, levesből és Twigletsből áll.

Ez utóbbi jellegzetesen brit, Marmite-ízű, ropogós, sós rágcsálnivaló, amely nélkül – mint bevallotta – nemigen bírná sokáig. Angela Rayner miniszterelnök-helyettes még egy üveg bort is javasolt a túlélőcsomagba, bár Burnham szerint az inkább akkor jöhet jól, ha már túl vagyunk a nehezén.

Így aztán a világvége-hangulatba egyszer csak beköltözött a brit hétköznapok jól ismert humora is.

Ahány ház, annyi túlélőcsomag

Amerikától Ausztráliáig, Európa számos országán át arra biztatják az embereket, hogy legyen otthon vészhelyzetre félretett tartalékuk.

Csakhogy az ajánlások meglepően különböznek: nemcsak abban, hogy három napra, egy hétre vagy akár hosszabb időre készüljenek fel a háztartások, hanem abban is, hogy mi kerüljön a túlélőcsomagba.

• Franciaország: a 72 órára összeállított csomag mellett a kapcsolattartásra, a rászorulók segítésére és az ellenőrizetlen hírek kerülésére is figyelmeztetnek. Vagyis nemcsak az számít, mi kerül a hátizsákba, hanem az is, hogyan viselkedünk egymással.
• Finnország: ahol a felkészülésnek régi hagyománya van, legalább három napra elegendő háztartási tartalékot ajánlanak. Ugyanakkor óvnak a túlzott felhalmozástól. A cél nem az, hogy mindenki magánraktárat rendezzen be, hanem hogy egy átmeneti fennakadást önállóan is átvészelhessen.
• Svédország: legalább egy hétre készülnek. Ott az egyéni felkészülés közösségi ügy is: aki egy ideig képes gondoskodni magáról, lehetővé teszi, hogy a hatóságok elsősorban azokkal törődjenek, akik valóban segítségre szorulnak.
• Dánia: olyan részletességgel foglalkoznak a háromnapos tartalékkal, hogy még az ajánlott élelmiszerek között is válogathatunk: kétszersült, halkonzerv, hüvelyesek és más, hűtés nélkül eltartható ételek kerülhetnek a polcra.

A példák különböznek, az alapgondolat ugyanaz: a váratlan helyzetekre nem akkor kell először gondolni, amikor már bekövetkeztek.

És ami szombat este szinte háborús riadónak tűnt, annak jóval hétköznapibb oldala is van. Egy súlyos vihar, egy hosszabb áramszünet vagy a vízellátás zavara is indokolhat némi előrelátást.

Rendben, most már értjük, miért készülődnek világszerte. De mit tegyen a hétköznapi ember, aki nem szeretne sem katasztrófaturistává, sem túlélőfelszerelések gyűjtőjévé válni?

A brit hivatalos tanácsok között meglepően egyszerű dolgok szerepelnek. Nézzük meg, mi van már otthon. Van-e elemlámpánk, tartós élelmiszerünk, néhány napra elegendő ivóvizünk? Tudjuk-e, hogyan értesítsük a családunkat, ha elmegy az áram vagy leáll az internet?

Nem kell holnap reggel megrohamozni a szaküzleteket: sok mindent fokozatosan, a szokásos bevásárlások során is beszerezhetünk, számos előkészület pedig pénzbe sem kerül.

Akkor hát mire volt jó a szombat esti kereskedelmi össztűz?

Arra mindenesetre emlékeztetett, hogy a bizonytalanság is lehet üzlet. A félelemre alapozva könnyű eladni valamit.

De a biztonság nem kizárólag azon múlik, hány konzervet halmoztunk fel a kamrában. Azon is, hogy tudjuk-e, mi a teendőnk, honnan kapunk hiteles tájékoztatást, és számíthatunk-e egymásra, ha valóban baj történik.

Kollektív emlékezet és a pánik mechanizmusa

Csakhogy ugyanaz a figyelmeztetés nem mindenkiben ugyanazt a reakciót váltja ki. Hogy ki mennyire veszi komolyan, azt a pénztárcája és a vérmérséklete mellett az is alakítja, milyen történelmi tapasztalatokat hordoz magában.

Sokan közülünk úgy nőttek fel, hogy saját otthonukban nem kellett háborút átélniük. De élnek még olyanok közöttünk, akiknek a második világháború személyes emlék.

Másokban a New York-i ikertornyok 2001. szeptember 11-i összeomlásának sokkja él elevenen, amikor a televízió előtt ülve egy pillanatra úgy érezhettük, talán egy újabb világháború kezdetét látjuk.

A Covid-járvány pedig szinte valamennyi felnőtt nemzedék közös tapasztalata: a lezárásoké, a bizonytalanságé, a kiürülő polcoké, a vécépapírért folyó versenyfutásé.

Ezek az emlékek akkor is velünk vannak, amikor újabb veszélyekre figyelmeztetnek bennünket.

Ráadásul a híradások olykor azt is felsorolják, mely termékek tűnhetnek el elsőként az üzletekből. Az ilyen felsorolás egyszerre szolgálhat hasznos tájékoztatásként és ösztönzésként arra, hogy mindenki még időben beszerezze, amit mások esetleg már felvásárolnak.

Ha pedig sokan egyszerre kezdenek tartalékolni, éppen az a hiány alakulhat ki, amelytől eredetileg tartottak.

Ugyanaz a kormányzati tanács az egyik embernek megnyugvást jelent: végre tudja, mit tegyen. Más éppen ettől kezd nyugtalankodni: vajon mit tudnak odafent, amiről nekünk nem szóltak?

Nemcsak az számít, mit mondanak, hanem az is, ki mondja, hogyan mondja, milyen sűrűn ismétlődik az üzenet, és milyen emlékeket mozdít meg bennünk.

A bizonytalanságban az ember nem egyszerűen újabb információt keres. Olyan magyarázatot szeretne, amelynek segítségével ismét eligazodhat a világban.

Nekem ezen a hétvégén ezt adta meg egy újság: nem megijesztett, nem akart semmit eladni, hanem összefüggéseket mutatott.

Szombat este csak egyetlen dolgot szerettem volna: időben lefeküdni és nyugodtan aludni. Ehelyett éjfélig próbáltam megérteni, mi történik körülöttem.

Aztán másnap egy újság segített rendet teremteni abban, amit az internet összekuszált.

Azóta sem tudom, milyen meglepetéseket tartogat számunkra a következő hét, hónap vagy év. De egy valamivel közelebb kerültem a nyugodt alváshoz: már tudom, hogy a felkészülés nem ugyanaz, mint a rettegés. És azt is, hogy a biztonságérzethez néha nem egy újabb túlélőcsomag, hanem egy megbízható magyarázat hiányzik.

A Tünde T. Guildford: Kereskedelmi össztűz bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Vuk Z. Cvijić és Milan Radonjić számított arra, hogy fenyegetéseket kapnak a cikkük miatt. Cvijić az N1 televíziónak arról beszélt: arra azonban nem készültek fel, hogy a gyermekeik megölését is emlegetik majd. A Radar internetes oldalán megjelent hozzászólások mindkét újságírót név szerint célba vették, és családjuk elleni erőszakkal fenyegettek.

A két szerző október 22-én közölt részleteket a Sky ECC titkosított üzenetküldőn folytatott beszélgetésekből. A Darko Šarić elítélt kábítószer-kereskedőhöz és más bűnözői körökhöz kapcsolódó üzenetek a lap értelmezése szerint Aleksandar Vučić volt szerb államfő, családtagjai és a biztonsági szolgálatok vezetőinek feltételezett alvilági kapcsolataira utalnak. Vučić aznap este azt mondta, hogy soha nem volt Sky-telefonja, nem beszélt az említett bűnözőkkel, és ő juttatta őket rács mögé.

Cvijić a Szerbiai Újságírók Egyesületének azt mondta, bejelentették a fenyegetéseket, és a számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó ügyészség már megkereste, hogy tegyen vallomást. Az újságíró-szervezetek az elkövető azonosítását és a családok védelmét követelték. A Belgrádi Biztonságpolitikai Központ civil bizottsága külön hangsúlyozta: a gyermekek erőszakos halálának emlegetése akkor is megfélemlítés, ha átokként fogalmazzák meg; a hatóságoknak a fizikai támadás előtt kell közbelépniük.

A megfélemlítés többféle eszközzel működik

A szerbiai fenyegetések egy gyorsan romló helyzetet illusztrálnak. A Szerbiai Független Újságírók Egyesülete, a NUNS 2025-ben 380, újságírók és médiumok biztonságát veszélyeztető esetet tartott nyilván, köztük 116 fizikai támadást. Egy évvel korábban ugyanebben a nyilvántartásban 168 eset és 18 fizikai támadás szerepelt. Az adatokat az újságírók biztonságával foglalkozó állandó munkacsoport éves jelentése is közli.

Az európai Media Freedom Rapid Response hálózat 2025-ben összesen 1481 sajtószabadság-sértést dokumentált az általa vizsgált uniós és tagjelölt országokban; ezek 2377 médiamunkást vagy médiához kapcsolódó szervezetet érintettek. A leggyakrabban rögzített jogsértések közé a verbális támadások, a lejárató kampányok és a megfélemlítés tartoztak. A hálózat szerint a digitális fenyegetések is terjedtek, és egyre gyakrabban politikai szereplők álltak az újságírókra nehezedő nyomás mögött.

A terepen dolgozó tudósítókat rendőrök, politikai szereplők és tüntetők is bántalmazták. Az Európa Tanács újságíró-biztonsági platformjának partnerszervezetei a 2025-ös évről szóló jelentésükben a demonstrációkhoz kapcsolódó támadások különösen magas szintjét jelezték Szerbiában, Grúziában és Törökországban. A háború további közvetlen életveszélyt jelent: ugyanez a jelentés négy médiamunkás 2025-ös halálát rögzítette Oroszország Ukrajna elleni háborújában.

A megfigyelés a tudósítók kapcsolatait is veszélybe sodorja. Az Amnesty International 2025 márciusában arról számolt be, hogy a balkáni oknyomozó hálózat, a BIRN két szerbiai újságíróját Pegasus kémszoftverrel próbálták célba venni. Az egyik újságíró nem kattintott a fertőzést előkészítő hivatkozásra, és telefonján nem találtak sikeres telepítésre utaló nyomot. A támadási kísérlet így is súlyos figyelmeztetés volt: egy feltört telefon az informátorok kilétét és bizalmas közléseit is felfedheti.

Az elhallgattatás eszköze lehet a per is. A SLAPP-nak nevezett, közéleti részvételt akadályozó visszaélésszerű eljárások a perköltségekkel, kártérítési követelésekkel és elhúzódó jogvitákkal terhelik az újságírókat és szerkesztőségeket. A platform partnerszervezeteinek jelentése szerint ezeket továbbra is széles körben használják a sajtó elnémítására. A fizikai fenyegetés, az online zaklatás, a megfigyelés és a jogi nyomás más-más módon teszi kockázatossá ugyanazt a munkát: a közhatalom és a befolyásos gazdasági szereplők ellenőrzését.

Autóbomba Máltán és lövések Moszkvában

Daphne Caruana Galiziát 2017. október 16-án az autójába rejtett bomba ölte meg Máltán. Az oknyomozó újságíró politikai és üzleti korrupciót, valamint szervezett bűnözést tárt fel. Halálának kilencedik évfordulóján az Európai Újságíró-szövetség és más sajtószabadság-szervezetek arra figyelmeztettek: öt embert elítéltek a merénylet végrehajtásáért vagy a bomba szállításáért, de a gyilkosság megrendeléséért továbbra sem vontak senkit jogilag felelősségre.

Az ügyben megvádolt Yorgen Fenech üzletembert 2026. szeptember 2-án felmentették; az ügyészség szeptember 22-én fellebbezett. A sajtószervezetek a 2021-es független vizsgálat megállapítását is felidézték: az állam felelősséget viselt a gyilkosságot lehetővé tevő büntetlenségi környezet kialakulásáért.

Anna Politkovszkaját húsz éve, 2006. október 7-én lőtték agyon moszkvai lakóházában. A Novaja Gazeta munkatársa a csecsenföldi háborúról, kínzásokról, emberi jogi jogsértésekről és hatalmi visszaélésekről tudósított. Munkája miatt korábban is fenyegették, fogva tartották, és mérgezéses támadást is túlélt.

Az Európai Unió az idei évfordulón arra emlékeztetett: az orosz bíróságok hat embert ítéltek el a gyilkosságban való részvételért, de az ítéletek nem állapították meg, ki adta a megbízást. Az egyik elítélt, Szergej Hadzsikurbanov később elnöki kegyelmet kapott, miután részt vett az Ukrajna elleni háborúban. A végrehajtók felelősségre vonása így sem adott teljes választ arra, kik és miért akarták végleg elhallgattatni az újságírót.

A fenyegetések a családokat is elérik

A szlovák Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kušnírovát 2018. február 21-én nagymácsédi otthonukban gyilkolták meg. Mindketten 27 évesek voltak. Az Aktuality.sk újságírója adócsalási és korrupciós ügyeket vizsgált. Kuciak korábban feljelentést tett Marián Kočner üzletember fenyegetései miatt. A gyilkosság előtt tehát már jelezte a hatóságoknak, hogy veszélyben érzi magát.

Az ügyben három embert ítéltek el, a feltételezett megrendelő és közvetítő ügyét azonban 2026 januárjában ismét tárgyalni kezdték. A szeptemberi tárgyaláson lejátszották Kuciak és Kočner korábbi telefonbeszélgetését is. Kočner a telefonban azt mondta, Kuciak családja után is érdeklődni kezd, és mindent nyilvánosságra hoz róla. Az üzletember a tárgyaláson tagadta, hogy ezzel fenyegetett volna. A szerb Radar munkatársai elleni mostani üzenetekben ugyancsak a hozzátartozók váltak a nyomásgyakorlás célpontjává.

Szerbiában a büntetlenség jelképe Slavko Ćuruvija szerkesztő és lapkiadó ügye. A Milošević-rendszert bíráló újságírót 1999. április 11-én Belgrádban lőtték agyon, miután az állambiztonság napokon át megfigyelte. Négy volt titkosszolgálati tisztet 2019-ben elítéltek, a fellebbviteli bíróság azonban 2024-ben valamennyiüket felmentette. A CPJ és partnerszervezetei idén áprilisban a felelősségre vonás teljes elmaradására figyelmeztettek, valamint arra, hogy a jelenlegi erőszak újabb halálos támadáshoz vezethet.

A holland Peter R. de Vries bűnügyi újságírót 2021. július 6-án Amszterdam belvárosában lőtték meg; kilenc nappal később meghalt. A holland fellebbviteli bíróság 2025 decemberében kimondta: a Marengo-per koronatanújának tanácsadójaként és bizalmasaként vállalt szerepe miatt gyilkolták meg. A bíróság szerint a bűnözők ezzel azt üzenték: aki egy koronatanút segít, maga is gyilkosság célpontjává válhat. A bíróság a gyilkosság több résztvevőjére hosszú börtönbüntetést szabott ki.

Görögországban Giorgos Karaivaz bűnügyi tudósítót 2021-ben, fényes nappal lőtték agyon athéni otthona előtt. A Riporterek Határok Nélkül 2026-os országértékelése szerint a gyilkosság továbbra is megoldatlan; a két bíróság elé állított gyanúsítottat 2024-ben felmentették. A szervezet a görögországi újságírók elleni rendőri erőszakot, fizikai támadásokat és megfigyelést is a sajtószabadság súlyos problémái között tartja számon.

Az e heti európai díj a tényfeltárás jelentőségét emeli ki

Az Európai Parlament október 21-én, szerdán Strasbourgban adta át a Daphne Caruana Galizia újságírói díjat. Az idei, húszezer euróval járó elismerést Giacomo Zandonini olasz és Maite Vermeulen holland újságíró kapta az olasz–albán migrációs megállapodást feltáró munkájáért. A holland De Correspondent oldalán megjelent vizsgálat az Olaszország által Albániában működtetett migránsközpontokkal és az ott tapasztalt emberi jogi problémákkal foglalkozott.

A díjazottak munkája a nyilvánosság akadályozását is bemutatta. Beszámolójuk szerint az újságírókat nem engedték be a központokba, adatigényléseik gyakran válasz nélkül maradtak, a szerződések pedig nem voltak nyilvánosak. A díj így olyan munkát ismert el, amely állami döntéseket és azok következményeit próbálta ellenőrizhetővé tenni.

Az újságírók védelmére európai jogszabály is született: a 2024-ben elfogadott, visszaélésszerű perekkel szembeni uniós irányelv a határokon átnyúló polgári ügyekben teremt eljárási biztosítékokat. A Riporterek Határok Nélkül azonban idén májusban arra figyelmeztetett, hogy a tagállamok többsége a határidőig nem ültette át maradéktalanul a szabályokat. A szervezet szélesebb védelmet sürgetett a tisztán belföldi ügyekben és a büntetőeljárásokban is.

A Radar újságíróinak ügyében most az a sürgős kérdés, milyen védelmet kapnak a megfenyegetett családok, és azonosítják-e a fenyegetések elkövetőjét. A belgrádi civil bizottság szerint az ügyészség szelektív fellépése és a hatékony védelem hiánya újabb fenyegetéseknek és erőszaknak nyit teret. A követelésük konkrét: a hatóságok ne várják meg, hogy az online megfélemlítés fizikai támadássá váljon.

Források

1. N1 — Dve pokretne mete, 2026. október 23.
2. Radar — Vučko sad naš brat, Andrej glavni, kume, 2026. október 22.
3. Nova — Vučić: Nikada nisam imao Skaj telefon, 2026. október 22.
4. UNS és NUNS közleményei az Ozonpress oldalán, 2026. október 22.
5. Belgrádi Biztonságpolitikai Központ — közlemény a fenyegetésekről, 2026. október 23.
6. Az újságírók biztonságával foglalkozó szerb állandó munkacsoport 2025-ös jelentése, 2. és 10. számozott oldal
7. MFRR — Media Freedom Monitoring Report 2025, 2026. február 18.
8. Európa Tanács — Press freedom report: increasingly hostile environment for journalism, 2026
9. Amnesty International Security Lab — Journalists targeted with Pegasus spyware, 2025. március 27.
10. Az EU Tanácsa — Anti-SLAPP: Final green light for EU law protecting journalists, 2024. március 19.
11. EFJ és partnerszervezetei — Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának kilencedik évfordulója, 2026. október 16.
12. Európai Külügyi Szolgálat — Anna Politkovszkaja meggyilkolásának huszadik évfordulója, 2026. október 7.
13. Committee to Protect Journalists — Anna Politkovskaya adatlap
14. Committee to Protect Journalists — Ján Kuciak adatlap
15. TASR / Aktuality — Kuciak és Kočner telefonbeszélgetése a tárgyaláson, 2026. szeptember 7.
16. CPJ és partnerszervezetei — Slavko Ćuruvija meggyilkolásának huszonhetedik évfordulója, 2026. április 10.
17. Amszterdami fellebbviteli bíróság — Ítéletek Peter R. de Vries meggyilkolásának ügyében, 2025. december 11.
18. Riporterek Határok Nélkül — Görögország, 2026-os országértékelés
19. Eunews — Investigation into Italy-Albania migrant deal wins the Caruana Galizia Prize, 2026. október 22.
20. Euronews — A 2026-os Daphne Caruana Galizia díj nyertesei, 2026. október 21.
21. Riporterek Határok Nélkül — Two years after the EU anti-SLAPP directive, 2026. május 13. Az összeállítás az AI segítségével készült

A Halálos fenyegetések, gyilkosságok európai újságírók ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Magyar Péter úgy fogalmazott, az Orbán-kormány sokszor, sok mindenben hazudott. Hazudott a költségvetési számok, az uniós források, az orosz-ukrán háború, a rezsicsökkentés kapcsán, és az ország társadalmi helyzetéről is.

Felidézte, 2024. június 13. az Európai Unió Bírósága példátlan súlyos ítéletet hozott a menekültügyi szabályokkal kapcsolatos korábbi két ítélet végre nem hajtása miatt: 200 millió euróra büntette Magyarországot, illetve arra kötelezte, hogy napi egymillió eurós büntetést fizessen addig, amíg az ország nem hajtja végre a tranzitzónák kapcsán hozott ítéletet.

Magyar Péter szerint miközben az Orbán-kormány kifelé folyamatosan tagadta, hogy végre akarná hajtani az ítéletet, 2024 nyarán kormányzaton belüli egyeztetések voltak annak végrehajtásáról. Az ítélet egyik fontos előírása az volt, hogy létre kell hozni egy migránsbefogadó központot – idézte fel.

Most már egymilliárd euró körül jár az az összeg, amelyet azért kell a magyar embereknek kifizetnie, mert az Orbán-kormány korábban nem tudott olyan jogszabályt alkotni, amely egyszerre tartotta volna kívül az illegális migránsokat és felelt volna meg az európai jognak.

A Fidesz hazugsága ellenére ilyen megoldás létezik, például Lengyelországban, Finnországban, és a magyar kormány azon dolgozik, hogy ilyen szabályozást ki tudjon alakítani, hogy ne legyenek migránstáborok Magyarországon, hogy ne kelljen fizetni a napi egymillió eurós büntetést, amit nem Orbán Viktoréknak, nem a ma kongresszust tartani tervező bukott vezetőknek, hanem a magyar embereknek kell megfizetnie – hangsúlyozta.

A sajtótájékoztatón lejátszottak egy videót, amelyen fideszes politikusok cáfolják azokat a korábbi sajtóhíreket, hogy Vitnyéden migránstábort nitnának.

Magyar Péter több 2024 nyári és őszi kormányülés, egyeztetés jegyzőkönyveiből idézve beszámolt arról, mi történt a vitnyédi ingatlanegyüttessel. Ez egy több épületből álló állami ingatlan, amelyet 2022 után a Kárpátaljáról érkező családok elszállásolására használtak, az épületegyüttes nagyjából 5 kilométerre van a lakott területtől, erdő veszi körbe. Azt mondta: a 2024. július 7-ei kormányülésre készült egy összefoglaló, amelyben az európai ügyekért felelős miniszter tájékoztatta az Orbán-kormányt az Európai Bíróság ítéletéről és a lehetséges megoldásokról, illetve a várható fizetési kötelezettségről. Készült utána még több összefoglaló, amelyben már felvetik a tranzitzónák újbóli megnyitásának szükségességét – tette hozzá.

Magyar Péter azt is mondta: az előző kormány felhatalmazta a belügyminisztert a vitnyédi ingatlan kapcsán olyan beruházások megvalósítására, amelyek célja a helyszín alkalmassá tétele menekültek fogadására. Ugyanakkor Orbán Viktor azt állította, hogy „migránstáborokat ők soha, semmilyen körülmények között sem terveztek” – fogalmazott.

Ekkoriban a kormány olyan rendeletet hozott, amely megszüntette a lakhatási támogatást a kárpátaljai magyar menedékesek jelentős részének. Azt tudták meg attól a portástól, aki azóta is ott dolgozik, hogy mindenkivel titoktartási megállapodást írattak alá, „az összes felújításban, munkálatokban résztvevővel” – mondta. Hozzáfűzte: azt is megtudták, hogy közölték az ott lévő kárpátaljai magyarokkal, hogy „vagy önként, haladéktalanul elhagyják az ingatlant, vagy átzsuppolják őket Ukrajnába”.
Kiemelte: „összesen ötmilliárd forint közpénzt szánt Orbán Viktor és kormánya az általuk letagadott, eltitkolt migránstábor felépítésére, de voltak még pluszköltségek is”.

Hangsúlyozta: az előző kormány arról is döntött, hogy 2026-ra, a választási évre ki kell élezni az illegális migrációval kapcsolatos politikai konfliktust. Megjegyezte: az ügyben több dokumentumot feltöltenek a kormany.hu/igazságtétel oldalra, a kegyelmi dosszié mellé.

Úgy folytatta, a 2024. szeptember 11-i kormányülés az utolsó, amelynek összefoglalójában a már folyamatban lévő építkezés, annak szabályozása, költségvetése megjelenik. Utána eltűnik ez a kérdés. Hozzátette: szeptember 13-án tartotta az első sajtótájékoztatóját a témában, és a HVG is ekkor írt arról, hogy rendőrök őrzik a vitnyédi tábor kerítését. Ez után kezdődik a „folyamatos tagadás”.

Felidézte: szeptember 24-én eszkalálódott a botrány, hiszen az osztrák Burgenland tartomány vezetője a határ lezárásával fenyegetőzött, attól tartva, hogy a vitnyédi létesítmény a menekültek Ausztriába történő továbbítását szolgálhatja.

Eközben Gulyás Gergely, akkori Miniszterelnökséget vezető miniszter és a Fidesz többi politikusa folyamatosan hazudott, terelt, tagadott, Gulyás Gergely például arról beszélt, hogy diákok nyári táboraként kívánják használni a vitnyédi tábort. De Gulyás Gergely mellett maga Orbán Viktor, valamint Tuzson Bence igazságügyi miniszter, Szijjártó Péter külügyminiszter, Rétvári Bence belügyi államtitkár is belehazudtak minden magyar ember, a Vitnyéden élő helyiek, a sajtó és külföldi szomszédaink szemébe.

Értékelése szerint a vitnyédi tábor ügye legalább olyan súlyos vagy talán még súlyosabb ügy, mint a kegyelmi botrány, és szimbolikus ponton mutatja meg a Fidesz kommunikációjának hazugságát. Az illegális migráció elleni küzdelem, a Brüsszellel folytatott harc, amire a Fidesz mindig büszke volt, és amire a politikai versenytársaik lejáratását alapította, a dokumentumok nyilvánosságra hozásával „véglegesen széthullott”.

Jelezte, az ezzel kapcsolatos kérdéseket föl fogják tenni a Fidesz képviselőinek hétfőn a parlamentben is, és mint mondta, reméli, hogy „addigra tudnak valami magyarázattal szolgálni, ha nem, akkor javaslom, hogy már ne jöjjenek be” – fogalmazott a miniszterelnök.

Magyar Péter szerint érdemes lesz majd arról is beszélni, hogyan történt több mint 2200, jogerősen elítélt emberkereskedő kiengedése magyar börtönökből. Semmilyen jogi lehetőség nincsen kormányrendelettel kiengedni a börtönből az emberkereskedőket, büntetést félbeszakítani vagy elengedni a köztársasági elnök kegyelemi jogköréhez tartozik, „ehhez képest Orbán Viktorék ezt meglépték egy kormányrendelettel” – emlékeztetett a miniszterelnök.

Arra az újságírói kérdésre, hogy élezni vagy enyhíteni akarta-e az Orbán-kormány az illegális bevándorlókkal kapcsolatos konfliktust, Magyar Péter azt mondta, vannak arra utaló jelek, hogy élezni, „mert az volt a mondás, hogy 2026-ra ezt fel kell emelni”.

Megerősítette: a Tisza-kormány nem tervezi Magyarországon migránstáborok vagy tranzitzóna kialakítását. Annak megoldását, hogy Magyarország hogyan feleljen meg a brüsszeli ítéletnek úgy, hogy illegális migránsok se legyenek az országban, a kabinet nyilvánosságra fogja hozni, és akár társadalmi egyeztetést, illetve szakmai vitát is kezdeményeznek erről.

Megjegyezte: a kabinet azon dolgozik, hogy ezt minél gyorsabban megoldja, mivel a mai napig fizetni kell Magyarországnak a napi egymillió eurót.

Egy másik kérdésre válaszolva Magyar Péter azt mondta: tudomásuk szerint – ha megvalósult volna – ötmilliárd forint lett volna a vitnyédi tábor teljes felújításának és éves fenntartásának költsége.

Amit tudunk, körülbelül egymilliárd forintba került az elvégzett munka, de eltűntek a számlák – hangsúlyozta a kormányfő, majd megjegyezte: a szóbeli elmondás és az intézményi emlékezet szerint végül nem történt meg a Széchenyi Egyetemtől az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnak a tulajdon és a birtok átadása.

A felmerült költségeket az egyetemnek számlázták ki, amely egy egyedi döntéssel kapott pár milliárd forintot, abból fizették ki a táborban végzett munkákat – ismertette, hozzátéve, az ingatlanban jelenleg egy katolikus iskola működik. Az ügy teljes dokumentációjának nyilvánosságra hozatalát érintő kérdésre Magyar Péter úgy válaszolt, nem szeretnék a teljes kormányülés jegyzőkönyveit, emlékeztetőit nyilvánosságra hozni, de igyekeznek a lehető legtöbb dokumentumot, akár a belügyminisztériumi egyeztetéseket, akár a kormányülések feljegyzéseinek nagyobb részét megosztani a nyilvánossággal.

A Az Orbán-kormány menekülttábort akart nyitni Nyugat-Magyarországon bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Trump a Truth Socialon közölte: „Az oroszországi biztonsági tanács alelnöke, Dmitrij Medvegyev, Oroszország volt elnöke rendkívül provokatív nyilatkozatai alapján elrendeltem két atomtengeralattjáró telepítését a megfelelő régiókba, arra az esetre, ha ezek az ostoba és lázító nyilatkozatok több lennének puszta szavaknál.

A szavak nagyon fontosak, és gyakran nem várt következményekkel járhatnak.

Remélem, ez nem lesz egy ilyen eset.

Köszönöm a figyelmet!”

Megjegyzés: Trump nemrég augusztus 8-i határidőt szabott Oroszországnak, és jelezte: ha az ultimátum lejár, újabb büntetőintézkedések jöhetnek.

Erre reagált Medvegyev, aki az X-en Trump arcába vágta, hogy minden újabb ultimátum fenyegetésnek számít, és szerinte ezek „nem Oroszország és Ukrajna, hanem Oroszország és az ő (Trump) országa közötti” háború irányába tolják a helyzetet.

Trump csütörtökön a Truth Socialon válaszolt az oroszoknak. Kijelentette, hogy nem érdekli, mit csinálnak Indiával: „Ha akarják, együtt is lehúzhatják a süllyesztőbe a döglődő gazdaságaikat.” Hozzátette: az Egyesült Államok eddig is alig üzletelt Indiával – a vámtarifáik a világ legmagasabbjai közé tartoznak –, és Oroszországgal is minimális a kereskedelmi kapcsolat. „Maradjon is így” – szögezte le.

+Medvegyev fenyegetésére pedig keményen reagált: „Valaki mondja meg Medvegyevnek – Oroszország bukott exelnökének, aki azt hiszi, még mindig ő az elnök –, hogy vigyázzon a szájára. Veszélyes terepre tévedt!”

Mindez azt mutatja, hogy kezd kiélezetté válni az amerikai – orosz viszony, illetve hogy a retorika milyen gyorsan okozhat konkrét katonai lépéséket, amelyek miatt eszkalálódhat a helyzet.

A Amerikai-orosz szópárbaj, atomtengeralattjáróval bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

(Dr. Rácz Andrásnak (a jobb oldali képen; forrás: klubradio.hu), a Német Biztonsági és Védelmi Központ főmunkatársának elemzése.) Donald Trump július 14-i bejelentése modern amerikai fegyverek Ukrajnának történő szállításáról – amiket először az európai NATO-tagok finanszíroznának, majd szállítanának oda – nagy politikai változás. Bár nem kínál gyors megoldásokat a csatatéren, stratégiai lehetőségű. Németországnak példát kell mutatnia, hogy segítsen Ukrajnának továbbra is megvédeni magát, és így Európát is az orosz agresszióval szemben. (A nyitó képhez: Moszkvára is lecsaphatnak az ukránok amerikai Tomahawk-rakétákkal? Foto: euronews.hu.)

Nagy változás az amerikai politikában

Donald Trump július 14-i bejelentése legalább három fő módon jelentős politikai változást jelez kormányzatának álláspontjában Oroszország Ukrajna elleni háborújával kapcsolatban. Először is, az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal való „nagyon elégedetlenségéről” és a tűzszüneti tárgyalásokhoz való hozzáállásáról szóló megjegyzései szerint az amerikai elnök látszólag rájött, hogy Oroszország az elmúlt hat hónapban nem törekedett tárgyalásos rendezésre, hanem csak a diplomáciai tárgyalásokat használta eszközként katonai céljai támogatására. Az 50 napos határidő, amelyet Putyinnak adott a béke elérésére, azt jelzi, hogy Trump továbbra is az irányított, fokozatos fordulatot részesíti előnyben, és nem a radikális változást.

Másodszor, a bejelentés azt jelzi, hogy az Egyesült Államok kész közvetlen nyomást gyakorolni Oroszországra a háború befejezése érdekében. Addig Washington csak közvetlen nyomást gyakorolt Ukrajnára, mind diplomáciai, mind katonai eszközökkel. Emlékezhetünk arra, hogy a katonai és hírszerzési támogatást először 2025 márciusában függesztették fel, majd július elején ismét csökkentették a katonai szállításokat. Eközben Washington csak közvetett nyomást gyakorolt Oroszországra: azzal, hogy folytatta hírszerzési támogatását Ukrajnának, és beleegyezett, hogy más szövetségesek továbbra is támogathatják Kijevet amerikai gyártmányú fegyverekkel, például Ausztrália 49 Abrams tankot szállít. Ehhez a közvetett megközelítéshez képest Oroszország „pusztító” szankciókkal való fenyegetése és Ukrajna nagy hatótávolságú, precíziós csapásmérő fegyverekkel való ellátása, ezáltal lehetővé téve Kijev számára, hogy Oroszország belsejében mélyen célpontokat találjon el, a politikai vonal jelentős megkeményedését jelzi – természetesen csak akkor, ha megvalósul.

A fegyverrendszerek leszállítása mellett a bejelentésben információs nyomásgyakorlás is szerepel. Bár a részletek még nem ismertek, a sajtó arról számolt be, hogy az amerikai kormányzat nagy hatótávolságú, közös levegő-föld rakéták (JASSM), sőt esetleg Tomahawk cirkálórakéták szállítását is fontolgatja. Attól függően, hogy pontosan melyik JASSM-változatot szállítják, még az előbbi rendszer is lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy több száz kilométer mélyen Oroszországban csapást mérjen az orosz katonai repülőterekre, parancsnoki állásokra és lőszerraktárakra. A Tomahawkok elméletileg akár Szentpétervárt vagy Moszkvát is elérhetnék. 

Bár valójában valószínűtlen, hogy Washington engedélyezné Kijevnek, hogy amerikai gyártmányú precíziós fegyverekkel csapást mérjen az orosz fővárosra az eszkalációs kockázatok miatt, pusztán az a tény, hogy Donald Trump állítólag megkérdezte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a lehetőségről, az Oroszországra nehezedő információs nyomás olyan megnyilvánulását jelenti, amelyet a Trump-adminisztrációtól eddig még nem láttak.

Harmadszor, Trump bejelentése megerősítette az amerikai katonai segélyek hosszú távú finanszírozásának új keretrendszerét. Ez az Egyesült Államok és számos kulcsfontosságú európai szövetséges, köztük Németország közötti hónapokig tartó zárt ajtók mögötti tárgyalások eredménye. A Kieli Világgazdasági Intézet által közzétett Ukrajna Támogatás Követő adatai alapján az Ukrajnának 2022 januárjától 2025 április végéig nyújtott teljes amerikai katonai segély körülbelül 65 milliárd eurót tett ki. Ugyanebben az időszakban az európaiak 72 milliárd eurót költöttek katonai segélyre, a legnagyobb hozzájárulók az Egyesült Királyság, Németország, Dánia, Hollandia, Svédország és Franciaország voltak. Bár a részletek nem ismertek, az európai országok – és valószínűleg a hozzájuk hasonló gondolkodású, nem európai szövetségesek, például Kanada és Ausztrália – által Ukrajnába szállítandó amerikai fegyverekért fizetett program hosszú távon biztosíthatja a nagyon szükséges amerikai fegyverek folyamatos áramlásának fenntarthatóságát. Sajtójelentések szerint már megállapodtak az első három Patriot légvédelmi rakétaüteg szállításáról, kettőt Németország, egy harmadikat Norvégia fizet.

Az új amerikai katonai csomag nem kínál azonnali enyhülést

A látszólagos politikai irányváltás ellenére a csatatéren gyakorolt hatásai csak hónapok múlva fognak jelentkezni – a Trump által megadott 50 napos határidőn túl. Ennek számos oka van. Először is, az ígért új fegyverrendszerek egyikét sem lehet azonnal bevetni. Az ukrán hadmérnökök legendás találékonysága ellenére legalább több hétbe telik, mire az új fegyvereket integrálják egy ország fegyvertárába, és hónapokba telik, amíg mind a katonákat, mind a műszaki személyzetet kiképzik a kezelésükre.

Minél összetettebb egy fegyverrendszer, annál több időt vesz igénybe a kiképzés és az integráció. A teljes körű háború kezdetén az ukrán katonákat napok alatt ki lehetne képezni a Javelin és az NLAW páncéltörő rakéták használatára. A bonyolultabb fegyverrendszerekkel, például a PzH 2000 önjáró tarackkal azonban ez hónapokig tartott. Ha az Egyesült Államok JASSM vagy Tomahawk rakétákat biztosít Ukrajnának, irreális elvárni, hogy bármelyikük legkorábban ősz közepe előtt működőképessé váljon.

A helyzet természetesen jobb azokkal a fegyverrendszerekkel, amelyeket Ukrajna már üzemeltet, mint például a Nagy Mobilitású Tüzérségi Rakétarendszer (HIMARS) vagy a Patriot légvédelmi rendszerek. Az ezekhez a rendszerekhez szállított új rakéták remélhetőleg véget vetnek a lőszerhiánynak, amely már hónapok óta akadályozza Ukrajna védelmét. Ráadásul a fejlettebb rakéták – például a HIMARS-okhoz tartozó, ATACMS egységfejű rakéták, amelyeket keményebb célpontok ellen terveztek – sokkal gyorsabban bevethetők, mint a teljesen új fegyverek.

Eközben, bár az új Patriotok valóban javítják Ukrajna védelmét Oroszország hiperszonikus és ballisztikus rakétáival szemben, beleértve az Észak-Korea által biztosított KN-23-asokat is, nem jelentenek reális enyhülést az orosz drónok hatalmas hullámai ellen, amelyek jelenleg Ukrajna városait pusztítják. Az Oroszország által alkalmazott Geran’-1 és Geran’-2 drónok még mindig nagyon olcsó, tömeggyártott fegyverek, amelyek darabonként mindössze néhány tízezer dollárba kerülnek. Ezért egyszerűen nem lenne költséghatékony a PAC-3 elfogó rakéták bevetése ellenük, amelyek egyenként több mint egymillió dollárba kerülnek.

Rövid távon az új fegyverek önmagukban nem képesek megoldani Ukrajna védelmének legfontosabb problémáját: a súlyos munkaerőhiányt. Bár a pontos számok titkosak, az ukrán tisztviselők nyíltan elismerik, hogy Kijev nem képes elegendő új katonát toborozni és mozgósítani a harctéri veszteségek fedezésére és a kimerült frontvonalbeli csapatok rotációjának biztosítására. Bár az új fegyverek több tűzerőt biztosíthatnak Ukrajnának, ami növelheti Oroszország veszteségeit, a közvetett pozitív hatás – nevezetesen, hogy Ukrajna veszteségei csökkennének – csak hetekkel, esetleg hónapokkal később fog megvalósulni.

Egy másik tényező a Trump-adminisztráció uralkodó kiszámíthatatlansága. Bár ezek az új ígéretek valóban az elkötelezettség új szintjét jelzik, nem vehető magától értetődőnek, hogy minden szállítás az előre meghatározott ütemterv szerint fog megtörténni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fegyverszállítmányok hirtelen leállása sajnos bármikor előfordulhat, és nem feltétlenül csak néhány napra. Remélhetőleg nagyobb kiszámíthatóságot biztosít az, hogy a NATO-országok fizetnek az amerikai fegyverekért. Valójában azonban erre alig van garancia. Ugyanez a kiszámíthatatlanság kockázata fennáll az amerikai katonai segítségnyújtás finanszírozásának folytatásával kapcsolatban is, miután az előző Biden-kormányzat által erre szánt összegek elapadnak.

Egyedülálló lehetőség Európa számára

A fent említett kiszámíthatatlanság és elkerülhetetlen technikai késedelmek ellenére a Trump-kormányzat július 14-i bejelentése egyedülálló lehetőséget biztosít Európának, hogy segítsen Ukrajnának továbbra is megvédeni magát – és így Európát is – az orosz agresszióval szemben. Az amerikai fegyverek folyamatos áramlásának biztosításával Európa és hasonló gondolkodású tengerentúli szövetségesei elláthatják Ukrajnát mindazokkal a modern fegyverrendszerekkel, amelyeket senki más nem tudna leszállítani. Ez nemcsak a Patriot vagy az ATACMS rakétákra vonatkozik, hanem más kulcsfontosságú fegyverekre és felszerelésekre is, beleértve az Ukrajna birtokában lévő rendszerek alkatrészeit is.

Az amerikai fegyverek folyamatos szállítása Európának is segíti az időt, mivel időt nyer a kontinensnek saját katonai ipari termelési képességeinek növelésére, különösen a tüzérségi lőszer, rakéták és páncélozott járművek gyártása terén. Így, némileg paradox módon, az amerikai program hosszú távon hozzájárul Európa stratégiai autonómiájához is, mivel biztosítja a már bejelentett új termelési létesítmények befejezéséhez szükséges időt. Amíg ezek üzembe nem állnak, Ukrajna szükségleteit remélhetőleg az amerikai készletekből és termelésből lehet fedezni.

Mivel az európai NATO-tagok kétoldalú vagy „a hajlandóak koalíciója” keretében fizetnék Ukrajna fegyvereit, ez a rendszer immunis minden vétófenyegetéssel szemben más európai országok részéről. Így, ellentétben az Ukrajna megsegítésére szolgáló Európai Békekeret felhasználásával, sem Magyarország, sem más, erre nem hajlandó ország nem blokkolhatná. Emellett lehetővé teszi más prioritásokkal rendelkező országok számára is, hogy kimaradjanak anélkül, hogy veszélyeztetnék a fő célkitűzést: az amerikai fegyverek folyamatos áramlását Ukrajnába. A cseh kormány már bejelentette, hogy továbbra is az Ukrajna számára történő tüzérségi lőszer beszerzésére fog összpontosítani, amiben az elmúlt két évben rendkívül sikeres volt.

Valójában az Ukrajna számára történő amerikai fegyverek finanszírozása további pénzügyi hozzájárulásokat igényel a hajlandó NATO-tagoktól. A júniusi hágai NATO-csúcstalálkozón hozott döntések szerint az Ukrajna védelméhez nyújtott közvetlen hozzájárulásokat az öt százalékos kötelezettségvállalás részeként ismerik el. Következésképpen az Ukrajna számára történő amerikai fegyvervásárláshoz szükséges pénz elkülönítése nem jelenthet leküzdhetetlen problémát.

Azonban nem lenne bölcs dolog túlságosan magabiztossá válni a rendszer fenntarthatóságát illetően. A Trump-adminisztráció uralkodó kiszámíthatatlansága miatt ezt a megállapodást nem szabad Európa saját védelmi képességeinek kiépítésének alternatívájaként, hanem inkább annak lehetővé tételeként felfogni. Ukrajna harcban tartása, beleértve Kijev amerikai gyártmányú fegyverekkel való ellátását, időt ad Európának arra, hogy jobban felkészüljön a ránk váró katonai-biztonsági kihívásokra.

Ajánlások: Németországnak példát kell mutatnia

Németország biztonsági és politikai érdeke, hogy folytassa, sőt megerősítse Ukrajna katonai támogatását. Az Egyesült Államok hajlandóságának fenntartása a pénzért cserébe történő fegyverszállításra ennek kulcsfontosságú eleme. Ezért Németországnak a következőkre kell összpontosítania erőfeszítéseit:

Az Európai Unió legerősebb gazdaságaként Németországnak arányosan nagy mértékben kell hozzájárulnia az amerikai fegyverszállítások finanszírozásához. Példát kell mutatnia Ukrajna folyamatos amerikai fegyverellátásának biztosítása érdekében.

A német diplomáciának továbbra is elő kell segítenie és koordinálnia kell az együttműködést a hasonló gondolkodású szövetségesekkel – beleértve mind az uniós, mind az eseti multilaterális formátumokat – a szükséges források biztosítása érdekében. A fent leírt három Patriot üteg összehangolt beszerzése jó példa arra, hogy ezek az erőfeszítések milyen pozitív hatással lehetnek, de még sok ilyen munka áll előttünk.

Németországnak is fokoznia kell hozzájárulását az ukrán erők kiképzéséhez, különösen azokon az új fegyverrendszereken, amelyeket Ukrajna hamarosan megkaphat. Az infrastruktúra hiánya és az orosz csapások veszélye miatt ez a kiképzés nem hajtható végre ukrán területen. Ezért meg lehetne vizsgálni a közös német-amerikai-lengyel együttműködés lehetőségét a kiképzésben. A kiképzéshez való hozzájárulás növelése lehetőséget kínál Németországnak arra is, hogy többet tanuljon Ukrajna harci tapasztalataiból – különösen ugyanazokkal az amerikai gyártmányú fegyverekkel, mint például a Patriotok és a különféle levegő-levegő rakéták, amelyeket a német hadsereg is használ.
(Forrás: Rácz András. „Miért egyedülálló lehetőség, hogy az európaiak amerikai fegyverekért fizetnek Ukrajnának?” (DGAP Memo 37 (2025). ; 2025. július. https://doi.org/10.60823/DGAP)

A Miért egyedülálló lehetőség: az európaiak amerikai fegyverekért fizetnek Ukrajnának? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete által közzétett információ szerint Henna Virkkunen, a technológiai szuverenitásért, a biztonságért és a demokráciáért felelős ügyvezető alelnök kijelentette: „A zaklatás nem csak az iskolában vagy a játszótéren fordul elő. A gyermekek és a fiatalok egyre inkább ki vannak téve az internetes megfélemlítésnek, amely az okostelefonok és a közösségi média révén bármikor káros hatással lehet a jóllétükre. Ennek az aggasztó tendenciának a kezelése a mi felelősségünk, hiszen nekünk kell az online világot biztonságos és támogató környezetté tennünk a társadalom legfiatalabb rétegei számára.”

Glenn Micallef, a generációk közötti méltányosságért, az ifjúságért, a kultúráért és a sportért felelős biztos szerint: „Az internetnek olyan biztonságos térnek kell lennie, ahol az emberek kiteljesedhetnek, tanulhatnak és kapcsolatba léphetnek egymással. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy az online világ kockázatokat is rejt. Az internetes megfélemlítés bárkit érinthet, ezért szeretném kifejezni elkötelezettségemet a határozott fellépés mellett ebben a kérdésben. A cselekvési terv révén közösen teszünk lépéseket azért, hogy az online terek mindenki számára biztonságosabbak legyenek. Az internetes megfélemlítésnek nincs helye az Unióban.”

Körülbelül minden hatodik serdülő számol be arról, hogy volt már része internetes megfélemlítésben, nyolcból egy serdülő pedig bevallottan vett már részt ilyen tevékenységben. A Bizottság elkötelezett az internetes megfélemlítés elleni küzdelem és az egész EU-ra kiterjedő átfogó stratégia kialakítása mellett, amint azt Ursula von der Leyen elnök politikai iránymutatásában bejelentette. A kidolgozás alatt álló terv a kiskorúak védelmére összpontosít majd, ugyanakkor figyelembe veszi az internetes megfélemlítés egyéb elemeit is, például a nemi szempontokat és a legfeljebb 29 éves fiatalok egyes csoportjaira jellemző fokozott kiszolgáltatottságot.

Az internetes megfélemlítés elleni cselekvési terv kiegészíti azokat az intézkedéseket, amelyeket a Bizottság már meghozott, hogy megerősítse a kiskorúak védelmét és megtanítsa nekik az online tér biztonságos használatát. Ilyenek például a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet keretében kidogozott, a kiskorúak védelméről szóló iránymutatás és az ugyanehhez a rendelethez kapcsolódó végrehajtási intézkedések, valamint az életkor-ellenőrzési megoldás tervezete.

A konzultáció és a véleményezési felhívás 2025. szeptember 29-ig tart. Szeptemberben az uniós gyermekrészvételi platform keretében gyermekbarát konzultáció is indul.

Kép: police.hu

A Az internetes megfélemlítés ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Most még önkéntes a részvétel. Az állami televízió azonban már részletes útmutatásokat terjeszt a kérelem benyújtásáról és a regisztrációról. Így a kínaiak digitális életének megfigyelése új szintre emelkedhet. A intézkedéseket a Közbiztonsági Minisztérium vezette be. Ennek értelmében az internethasználók ezentúl egyedi „hálózati számot” kapnak az államtól, amely személyes adataikhoz kapcsolódik.

Egy lehetséges előny: Kína számos magán- és félmagán internetes cége már nem rögzíti közvetlenül a felhasználók személyes adatait, hanem csak ezt a számot kapja meg, amellyel az internetfelhasználó regisztrálhat a szolgáltatásaikra. Az online csalások és a reklámhívások elterjedtek Kínában. Az identitáslopás kockázata csökken, írja a kínai állami média.

Ami nem szerepel az állami média beszámolóiban: a kínai állambiztonsági szolgálat az általa kiadott számok révén még közvetlenebbül és központosítottabban tudhatja meg, hogy az egyes kínaiak mikor melyik alkalmazásokat és internetes oldalakat használják. Ez ugyan már most is lehetséges, de így még könnyebb lesz néhány kattintással megtalálni a személyes fiókokat a közösségi médiában. Shen Kui, a Pekingi Egyetem jogprofesszora arra figyelmeztetett, hogy az egységes hálózati identitás bevezetése egy „központosított megfigyelőrendszer” kialakulását vetíti előre. Cikkét a Wechat platformról időközben eltávolították.

Mások attól tartanak, hogy a cyber-ID az internet egyéni kikapcsolójává válhat: ha egyszer kötelezővé válik, a felhasználó annak visszavonásával többé nem tud bejelentkezni, és alig tudja használni az internetes portálokat, legalábbis a közösségi hálózatokon már nem tud írni.

Aki ezt a számot igényli, annak nagykorúnak kell lennie, vagy szülői hozzájárulással kell rendelkeznie. Ezután egy külön mobiltelefonos alkalmazásban meg kell adni a telefonszámot, be kell szkennelni az útlevelet és az arcot. Így Kínában már sok internetes portálon lehetséges a regisztráció állami azonosító számmal. Egy repülőjegy-foglalási portálon például a Wechat, Alipay, Weibo vagy Apple regisztrációs lehetőségei mellett található a megfelelő regisztrációs gomb az állami cyber-ID-hez. A hatalmi apparátus továbbra is saját kezében szeretné tartani ezeknek a nemzetközi szinten is működő gazdasági óriásoknak az adatáramlását. Ez is része Peking nemzetbiztonsági politikájának.

„A »intézkedések« valódi célja, ahogyan azt a szerzők állítják, a személyes adatok védelme, vagy az egyének online viselkedésének és nyelvhasználatának további ellenőrzése?” – tette fel a kérdést Lao Dongyan jogprofesszor a neves Tsinghua Egyetemről tavaly, amikor bejelentették a cyber-ID bevezetését. Az interneten közzétett hozzászólását időközben szintén törölték. Lao professzor szerint a valódi cél „az emberek online viselkedésének ellenőrzése. A személyes adatok védelmének állítólagos célja csak álca – legjobb esetben sem ez a fő cél.”

Az új cyber-ID-t a koronavírus-járvány idején Kínában használt egészségügyi kóddal hasonlította össze: a vezérlési logika azonos. „A hálózati azonosító rendszer egyenértékű azzal, hogy mindenki online viselkedését figyelő eszközt telepítenek” – foglalta össze Lao Dongyan. „Minden digitális nyomot, beleértve a böngészési előzményeket is, könnyen összegyűjthetnek.” Ha cinikus akar lenni az ember, azt mondhatja: negyven egy év késéssel, de megérkeztünk az orwelli 1984-be…

A Kína bevezeti az állami személyazonosító rendszert az interneten bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tavaly július 16. óta számos mikromobilitási eszköz kizárólag kgfb-vel közlekedhet a közutakon. Ebbe a körbe tartoznak a többi között azok az elektromos rollerek, amelyeknek tömege meghaladja a 25 kilogrammot, tervezett sebessége pedig a 14 km/órát, illetve azok is, amelyek 25 kilónál könnyebbek, és ha a jármű sebessége meghaladja az óránkénti 25 kilométert.

Az e-rollerekre meghirdetett tarifák igen széles sávban szóródnak: 5 ezertől 468 ezer forintig terjednek az éves díjak. A hatszámjegyű tarifák magyarázata, hogy számos biztosító egyelőre nem kíván rolleres ügyfeleket szerezni a terület szabályozatlansága miatt, ám eleget kell tennie a törvényben meghatározott díjhirdetési kötelezettségének. Ha a kockázatok – például az ilyen járművekre vonatkozó KRESZ-előírások megjelenésével – jobban felmérhetők lesznek, várhatóan több biztosító is aktívabban megjelenik ebben a szegmensben.

Az insura.hu statisztikái szerint az e-rolleres kgfb-szerződések nagy többségét az idén is két biztosítónál, a K&H-nál és a Signalnál kötik. A biztosítói kínálatban elsősorban az életkor és a lakóhely alapján differenciálódnak a díjak: a budapesti rolleresek például a területi kockázatok miatt az országos átlagnál magasabb, mintegy 9400 forintos átlagdíjjal kötik meg kötelezőiket a járművekre. Egyes biztosítók díjait emellett olyan egyéb tényezők is alakítják, mint például az e-kommunikáció vállalása, flotta esetében a járművek száma, illetve a bérbeadás ténye.

A kötési adatok szerint e-rollert korántsem csak a nagyobb városokban használnak: az eddigi szerződések 37 százalékát kötötték fővárosi, illetve valamelyik megyeszékhelyen élő ügyfelek, ugyanakkor 63 százaléknyian egyéb vidéki települések lakói voltak. Az sem feltétlenül fedi a valóságot, hogy ezeken a járműveken csak a legfiatalabb korosztályok közlekednek: a szerződők 69 százaléka 35 év feletti, 17 százalékuk pedig már az 55. életéve felett jár.

„Bár a kgfb-kötelezettség alá tavaly mintegy 50 ezer e-rollert vontak be, piaci becslések szerint továbbra is csak ezek harmada rendelkezik éves biztosítással – hívja fel a figyelmet dr. Kozma Gábor, az insura.hu biztosító vezérigazgatója. – Ennek egyik oka a tájékozatlanság lehet, de az is tény, hogy sokakat az ellenőrzés hiánya is bátoríthat erre a mulasztásra. Ugyanakkor senkinek sem érheti meg évi pár ezer forint megtakarítása, mivel ezekkel a járművekkel is könnyen lehet akár milliós károkat is okozni.”

A Átlagosan 6500 forintért kötnek kötelezőt az e-rollerekre bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Eureka Central System beruházás – a Magyar Közút és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) együttműködésében megvalósuló fejlesztés részeként a szakemberek az M1-M7 autópálya mintegy 800 méternyi budaörsi szakaszán 39 szenzort helyeztek el, ami folyamatosan figyeli a járművek mozgását a kijelölt útszakasz mindkét oldalán, az így keletkezett információkat pedig folyamatosan továbbítja a cég adatközpontjában elhelyezett szuper-számítógépbe.

A Budapesti Műszaki Egyetem Gépjármű-techológia Tanszékének munkatársai elvégezték a kihelyezett műszerek (radarok, lézer alapú távérzékelők /LIDAR/, hőkamerák és különböző látószögű optikai kamerák) kalibrálását, valamint kidolgozták és betanították azokat a mesterségesintelligencia-alapú modelleket, minek eredményeként mára a rendszer képes a kijelölt útszakasz teljes digitális leképezésére. Ebben a „digitális iker” néven futó rendszerben valós időben jelenik meg az autópálya összes tereptárgya, valamint az ott közlekedő valamennyi jármű is.

A digitális iker alkalmas arra, hogy olyan információkkal is ellássa a közlekedésben résztvevőket, amelyeket az adott járművek saját szenzorok hiányában, vagy elhelyezkedésük miatt képtelenek szolgáltatni. Ily módon távolabbi vagy takarásban zajló eseményekről is pontos információkat nyújthat a közlekedésben résztvevőknek, melynek nyomán kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá válhat a haladás, javulhat a reakcióidő, ami végső soron a balesetek számának csökkenésében is nyugtázható.

„A digitális iker ugyanakkor ideális lehetőséget teremt a vezetőtámogató vagy önvezető rendszerek tesztelésére is – magyarázza dr. Rövid András, a BME környezetérzékeléssel foglalkozó kutatócsoportjának vezetője és az Eureka-projekt szakmai vezetője. – Ezek a tesztek ugyanis valós szituációk széles körében folytathatók a fizikai kockázatok nélküli virtuális környezetben, és ily módon jócskán rövidíthető a fejlesztési idő is. A BME kutatócsoportja az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium programja alapján vesz részt számos ilyen fejlesztésben, és számítani lehet arra, hogy ez az Európában elsőként nálunk létrehozott okosautópálya-szakasz vezető nemzetközi autóipari partnerek figyelmét is fölkelti. Mindez tovább erősítheti Magyarország szerepét a mobilitási technológiai fejlesztések területén.”

Az M1/M7 okosautópálya-szakasza a jelenlegi 800 méterről hónapokon belül 1500 méteresre bővül, tovább növelve a tesztelési lehetőségeket. Az ott nyert értékes tapasztalatokra építve kezdődhet majd meg a jövő közlekedésének alapját képező intelligens forgalomirányítás infrastruktúrájának nagyobb léptékű kiépítése, amely fejlesztés egyik kiemelt célja a balesetek számának drasztikus visszaszorítása. A balesetek megelőzése az emberi életek védelmén túl komoly gazdasági előnnyel is jár: ma egy baleset miatti forgalomleállás óránként átlagosan 50-60 millió forintos kárt okoz.

Emellett egy ilyen rendszer képes olyan dinamikus forgalomirányítási műveletek önálló, biztonságos végrehajtására is, mint például a leállósávok helyzetfüggő használata: túl nagy forgalom esetén – ha a forgalmi helyzet megengedi – időlegesen a leállósávokat is bevonja a forgalomba.

A Budaörsön üzembe helyezték a világ talán legokosabb autópálya-szakaszát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Németország hajlandó – van egy megállapodásunk – két rendszer megvásárlásának finanszírozására” – mondta Zelenszkij Rómában. Ott jelenleg egy Ukrajna újjáépítéséről szóló konferencia zajlik. Zelenszkij szerint Norvégia is ígéretet tett egy további Patriot rendszer megvásárlására.

Korábban Friedrich Merz szövetségi kancellár már bejelentette, hogy Patriot-rendszereket akar vásárolni Ukrajna számára, konkrét számokat azonban nem említett. Zelenszkij szerint Ukrajnának összesen tíz védelmi komplexumra van szüksége, erről Donald Trump amerikai elnökkel is beszélt. A Patriot-rendszerek nagy részét az Egyesült Államokban gyártják.

A Wall Street Journal riportja szerint Trump megerősítette, hogy tárgyalások folytak egy új Patriot-szállításról. „Ők (az ukránok) szeretnék megkapni. Kérték” – idézi a lap az amerikai elnököt. „Meg kell vizsgálnunk.” Ez egy nagyon-nagyon drága rendszer.

Ha az Egyesült Államok úgy döntene, ez lenne az első alkalom, hogy Trump jóváhagyna egy nagyobb fegyverrendszer szállítását Kijevnek, amely meghaladja az elődje, Joe Biden kormánya által jóváhagyott mennyiséget.

Egy Patriot rakétavédelmi rendszer beszerzése nagyságrendileg egymilliárd euróba kerülhet. Egyetlen rakéta ára 3-6 millió dollár körül mozog. A kilövőállványok ára pedig körülbelül 10 millió dollár darabonként. Ezek a költségek azonban nagymértékben függenek a rendszer konfigurációjától, a megvásárolt rakéták számától és a kiegészítő felszerelésektől is. A beszerzés mellett a rendszer üzemeltetése és karbantartása is jelentős költségekkel jár. A Patriot rakétavédelmi rendszer célja a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták, cirkálórakéták és korszerű repülőgépek elleni védelem.

A légvédelem erősítésére nagy szüksége van Ukrajnának, írja a BBC online, ugyanis Oroszország fokozta a légi háborút. A Sahed drónok módosításai lehetővé tették, hogy sokkal magasabbra repüljenek, mint korábban, és nagyobb magasságból támadják meg célpontjaikat. A hatótávolság is nőtt, körülbelül 2500 km-re, és nagyobb robbanóerejű rakományt képes szállítani (az eddigi 50 kg helyett 90 kg-ot).

A helyi szakértők által készített nyomkövető térképek a Shahed drónok kavargó tömegét mutatják, amelyek néha kanyargós útvonalakon haladnak át Ukrajnán, mielőtt célpontjaikra támadnának.Sokuk – gyakran akár a fele – csalétek, amelyek célja az ukrán légvédelem megzavarása és túlterhelése.Más, egyenes vonalak a ballisztikus vagy cirkáló rakéták pályáját mutatják: ezek száma sokkal kevesebb, de Oroszország ezekre a fegyverekre támaszkodik a legnagyobb károkozás érdekében.

A washingtoni Institute for the Study of War elemzése szerint Donald Trump januárban történt beiktatása után két hónap alatt nőtt az orosz drón- és rakétatámadások száma. Márciusban enyhe csökkenés volt tapasztalható, néha kisebb emelkedésekkel, majd májusban a számok hirtelen drámaian megnőttek. Júniusban új havi csúcsot ért el a drónok száma, 5429-et, júliusban pedig az első kilenc napban már több mint 2000-et regisztráltak.

Az oroszországi gyártás felfutásával egyes jelentések szerint Moszkva hamarosan képes lehet egy éjszaka alatt több mint 1000 rakétát és drónt kilőni. Kijevi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az országot elárasztás fenyegeti.„Ha Ukrajna nem talál megoldást ezekre a drónokra, 2025-ben nagy problémákkal fogunk szembesülni” – mondta Ivan Stupak, volt hírszerző tiszt a BBC-nek.

A Németország két Patriot-rendszert vesz Ukrajnának bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.