A június 18-i uniós csúcshoz közeledve több tagállam – Franciaország vezetésével – keményebb fellépést sürget Pekinggel szemben, arra figyelmeztetve, hogy a kínai túltermelés és az olcsó export tovább gyengíti az amúgy is törékeny európai gazdaságot.

Elemzőközpontok, politikusok és a média egyaránt egy közelgő kereskedelmi háborúra figyelmeztetnek az Európai Unió és Kína között. Az Európai Bizottság május 29-i közleményében leszögezte: bár Kína kulcsfontosságú partner, „a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok jelenlegi állapotát nem lehet fenntartani”.

A mostani vita jóval túlmutat a vámokon vagy az elektromos autókon: az Európai Unió és Kína kapcsolata stratégiai fordulóponthoz érkezett. Az elmúlt két évtizedben az európai politika alapvetően abból indult ki, hogy a gazdasági integráció fokozatosan közelebb hozza egymáshoz a két felet, és Kína egyre inkább alkalmazkodik a nemzetközi kereskedelmi szabályokhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban sok európai döntéshozót ennek ellenkezőjéről győztek meg.

A konfliktus egyik mélyebb oka a kínai gazdaság szerkezeti válsága. A kínai ingatlanpiac tartós gyengélkedése és a belföldi fogyasztás lassulása miatt Peking egyre inkább az exportra támaszkodik a növekedés fenntartásában. Ennek következtében számos stratégiai ágazatban – az elektromos autóktól és akkumulátoroktól kezdve a napelemeken át az acéliparig – jelentős túlkapacitások alakultak ki. Az európai vezetők attól tartanak, hogy ezek a mesterségesen támogatott kínai termékek dömpingáron árasztják el a piacot, tovább gyengítve az amúgy is versenyképességi problémákkal küzdő európai ipart.

A következő években az EU várhatóan egyre inkább a „kockázatcsökkentés” (de-risking) politikáját követi majd. Ez nem teljes leválást jelent Kínáról – ahogyan azt az Egyesült Államok egyes körei szorgalmazzák –, hanem a stratégiai függőségek mérséklését. Brüsszel célja az lehet, hogy kritikus nyersanyagok, akkumulátorok, félvezetők és digitális technológiák területén csökkentse kiszolgáltatottságát, miközben fenntartja a kereskedelmi kapcsolatokat.

A folyamat ugyanakkor az uniós tagállamok között is feszültségeket okozhat. Franciaország régóta támogatja az erőteljesebb iparvédelmet és a kínai import korlátozását, míg Németország – amelynek autóipara és gépgyártása jelentős mértékben függ a kínai piactól – hagyományosan óvatosabb álláspontot képvisel. Bár Berlin hangneme is szigorodott az utóbbi években, a német vállalatok továbbra sem érdekeltek egy nyílt gazdasági konfrontációban.

A kapcsolat jövőjét az amerikai tényező is befolyásolja. Washington és Peking stratégiai rivalizálásának erősödése növeli a nyomást az Európai Unióra, hogy egyértelműbben foglaljon állást. Az EU azonban igyekszik elkerülni, hogy választania kelljen a két nagyhatalom között. Az európai vezetők többsége továbbra is olyan pozíciót keres, amely egyszerre teszi lehetővé a gazdasági együttműködést Kínával és az európai stratégiai autonómia megőrzését.

Mindez arra utal, hogy az EU–Kína viszony a következő években várhatóan sem a teljes szakítás, sem a korábbi szoros gazdasági együttműködés irányába nem mozdul el. Inkább egy fokozatosan hűvösebb, egyre inkább érdekvezérelt kapcsolat körvonalazódik, amelyben a kereskedelmi viták, az állami támogatásokkal kapcsolatos konfliktusok és a technológiai verseny rendszeresek lesznek. A kérdés már nem az, hogy Európa hogyan mélyítheti együttműködését Kínával, hanem az, hogy miként tudja fenntartani azt úgy, hogy közben megőrizze saját ipari és gazdasági mozgásterét.

A Lépni kell, mielőtt Kína megbénítja az európai ipart, mondta az Európai Néppárt frakcióvezetője bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Aoife White

Donald Trump szereti az üzleteket. Egyszer azt mondta, a Bibliát követően a második kedvenc könyve az 1987-es üzleti memoárja, Az alku művészete. Az Európai Unióval kötött amerikai kereskedelmi megállapodással azonban nem elégedett. Szerinte Európa nem tartja be a megállapodást, mert túl lassan halad annak jóváhagyásával. Válaszul bejelentette: ezen a héten 25%-ra emeli az EU-ból érkező autók és teherautók vámját – ez magasabb a megállapodásban szereplő 15%-nál.

Ez különösen Németországnak fájna, hiszen autógyártóinak legnagyobb exportpiaca az Egyesült Államok – áll a kieli Világgazdasági Intézet becslésében. Trump emellett azt is kilátásba helyezte, hogy csökkenti az amerikai csapatok létszámát Németországban, és bírálta Friedrich Merz német kancellárt, amiért az iráni–öbölbeli konfliktus kapcsán azt mondta: Irán megalázza az Egyesült Államokat – egy olyan háborúban, amelyet az EU-országok nem támogatnak.

Júliusban az Európai Bizottság beleegyezett, hogy eltörli egyes amerikai importtermékek vámját, és több amerikai energiát vásárol, hogy elkerülje Trump 50%-os vámfenyegetését az uniós árukkal szemben. Ezek jelentős engedmények voltak. A Le Grand Continent felmérése szerint az európaiak több mint fele megalázónak érzi a megállapodást.

Mint minden uniós kereskedelmi egyezményt, ezt is jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányainak. Ez időigényes folyamat: eddig kilenc hónap telt el, és ezen a héten további tárgyalások várhatók. A késlekedés egyik fő oka az volt, hogy a januárra tervezett parlamenti szavazást elhalasztották, miután Trump azzal fenyegetett, hogy annektálja Grönlandot.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Trump néhány korábbi vámintézkedését februárban amerikai bíróságok megsemmisítették (bár lassabb eljárással továbbra is bevezethetők). Mindez komoly fejfájást okoz az európai vállalatoknak. Az Egyesült Államok az EU legnagyobb exportpiaca: tavaly az uniós kivitel 21%-át – mintegy 555 milliárd euró értékben – vásárolta meg.

Az amerikai kikötőkbe érkező uniós árukra kivetett vámot az amerikai kormány szedi be, a magasabb árat pedig az amerikai fogyasztók fizetik meg. Ugyanakkor az európai exportőrök is hátrányba kerülnek, mert drágább termékeikből kevesebbet tudnak eladni. Nehéz megtervezni a termelést, ha nem világos, mennyi lesz a végső ár és a kereslet.

Európa türelme azonban fogytán van az Egyesült Államokkal szemben. Az Európai Parlament olyan biztosítékokat szeretne beépíteni, amelyek lehetővé teszik a megállapodás felfüggesztését, ha az USA megszegi annak feltételeit – erről még egyeztetni kell a tagállamokkal. Az sem egyértelmű, hogy a megállapodás kiterjed-e az acél- és alumíniumtermékekre, amelyekre Trump áprilisban akár 50%-os vámot vetett ki.

„Az amerikai fél folyamatosan megszegi a vállalásait” – írta az X-en Bernd Lange, német szociáldemokrata EP-képviselő, aki részt vett az EU–USA kereskedelmi megállapodás előkészítésében. „A több mint 400 acél- és alumíniumtermékre kivetett vámoktól az autók célba vételéig ez egyértelmű megbízhatatlanságot mutat.”

Felmerül a kérdés: az EU-nak továbbra is tartania kell-e magát az ígéreteihez? Egy francia miniszter a múlt héten úgy fogalmazott, nincs értelme olyan megállapodást végrehajtani, amelyet a másik fél nem tart be.

Thomas Regnier, az Európai Bizottság szóvivője hétfőn ugyanakkor azt mondta: az EU elkötelezett a tavaly elfogadott megállapodás mellett. „Mi vagyunk a világ egyik legmegbízhatóbb partnere. Ha valaki megállapodást köt az Európai Unióval, biztos lehet benne, hogy azt be is tartjuk” – fogalmazott.

A A „nincs alku” művészete az EU és az USA között bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Shein, amely 2 eurós áron kínált divatcikkekkel vált rendkívül népszerűvé, tavaly éppen csak megúszta a francia tilalmat, miután a fogyasztóvédelmi hatóságok megállapították, hogy gyermekszerű megjelenésű szexbabákat árul, amelyek az országban illegálisak. A szingapúri székhelyű weboldal, amely termékeinek nagy részét Kínából szerzi be, online piacterén tiltott fegyverekkel is kereskedett.

A Bizottság most kivizsgálja, hogy a Shein miért nem korlátozta az illegális termékek értékesítését, beleértve a „gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló tartalmakat”. Ehhez a digitális szolgáltatásokról szóló törvényt alkalmazza, amely két másik nagy kínai termékeket forgalmazó kiskereskedő, a Temu és az AliExpress illegális értékesítéseit is vizsgálja.

Az EU tisztviselői megvizsgálják a Shein addiktív kialakítását is, különös tekintettel a belső pontrendszerre, amely nagy kedvezményeket biztosít a fogyasztóknak, ami az EU szerint káros hatással lehet jólétükre. A vizsgálat azt is megvizsgálja, hogy a Shein mennyire átlátható a felhasználóknak termékeket ajánló algoritmusaival kapcsolatban.

A Shein közleményében kijelentette, hogy „a tavaly azonosított problémák” után fokozta a fiatalabb felhasználók védelmét. Elmondta, hogy a Bizottsággal együttműködve kidolgozott egy életkor-ellenőrző eszközt, amely más intézkedések mellett megakadályozza, hogy gyermekek vagy fiatal tinédzserek korhatáros tartalmakat vásároljanak vagy megtekinthessenek.

„Osztjuk a hatóságok célkitűzését, hogy biztonságos és megbízható online környezetet biztosítsanak, és továbbra is konstruktív módon fogunk együttműködni” – áll a vállalat e-mailben elküldött közleményében.

A rendkívül alacsony árak és az intelligens marketing segített a Sheinnek abban, hogy a világ egyik legnagyobb ruházati kiskereskedőjévé váljon – és az egyik legkritizáltabbá is, eldobható divatja és az árudömping miatt. Jelenleg mintegy 100 millió ügyfele van Európában, sokan közülük alacsony jövedelmű közép- és kelet-európai országokban élnek.

A Kínából szállított apró, olcsó áruk áradata olyan nagy, hogy az uniós vámhatóságok alig tudják ellenőrizni őket. 2024-ben mintegy 4,6 milliárd csekély értékű csomag érkezett az EU-ba, napi 12 millió, ami kétszerese az előző évi mennyiségnek. Az egyik játékokból és elektronikai cikkekből álló minta több mint fele nem felelt meg az EU termékstandardjainak. Erre válaszul az EU kormányai a múlt héten megállapodtak abban, hogy július 1-jétől 3 eurós díjat vetnek ki a kis csomagokra. Ha az idén is ugyanannyi kis értékű csomag érkezik az unióba, mint tavaly, az éves szinten csaknem 14 milliárd eurós vámbevételt jelenthet…

A Kitilthatják a Shein-t Európából? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Miért volt eddig ilyen erős a orosz függőség?

Magyarország energiaellátása – főleg a földgáz esetében – erősen kötődött az orosz forrásokhoz. Az ország energiaimportjának jelentős része mintegy fél évszázada Oroszországból érkezett, részben a magyar infrastruktúra történelmi okokból kialakult útvonalain keresztül. Ez a gyakorlat a korábbi években stabilitást és versenyképes árakat biztosított – legalábbis papíron.

Holoda Attila szakértő szerint: valóság és a politikai narratíva eltérő

Energetikai szakértők, így Holoda Attila is többször hangot adtak kritikáiknak az eddigi rendszerrel kapcsolatban:

• Nem a valós gazdasági logika vezérelte a függőséget, hanem sokkal inkább történelmi és politikai okok: Magyarország, Szlovákia vagy Csehország földrajzilag egyszerűen a kelet-nyugati európai gázvezetékek „útvonalába esett”, így a kapcsolat évtizedekre szinte automatikusan rögzült.
• „Amikor ilyen döntések születnek, sosem a realitás a kérdés” – mondta Holoda a leválásról, utalva arra, hogy az energiafüggetlenség kérdése túlmutat a puszta gazdaságon.
• A szakértő megkérdőjelezte a politikai narratívát is, amely a „rezsicsökkentést” olcsó orosz gázzal magyarázza; szerinte ez inkább politikai termék, mint valódi gazdasági haszon.

Holoda egy másik interjúban világossá tette: a hagyományos orosz gáz nem olcsóbb automatikusan, mint a nyugati versenypiac, így a kabinet által kommunikált rezsicsökkentés mögötti „orosz árelőny” nagyjából mítosz.

Mit jelent az EU-s döntés Magyarország számára?

Az uniós terv szerint 2027 végére gyakorlatilag teljesen leállnak a fosszilis energiahordozók orosz importja. A tagállamoknak – Magyarországnak is – alkalmazkodniuk kell ehhez az új realitáshoz.

Konkrét hatások:

• Energiaárak alakulása: Az alternatív források irányába történő elmozdulás kezdeti áthidaló költségekkel járhat, de Holoda szerint a gázárak drasztikus emelkedéséről (duplázódás vagy triplázódás) szóló jóslatok „manipulatív riogatásnak” tekinthetők.
• Ellátásbiztonság: Magyarország jelenleg erősen függ az orosz gázellátástól és technikai infrastruktúrától, így a leválás konstruktív tervezést és diverzifikációt igényel.
• Gazdasági kitettség: A Nemzetközi Valutaalap szerint a teljes megszakítás nagy kiesést okozhat a GDP-ben, ha nem sikerül időben alternatív forrásokra váltani.

Lehetőség vagy kényszer?

Holoda Attila és más szakértők szerint az EU-s energiafüggetlenségi cél nem feltétlenül fenyegetés, hanem lehetőség is — ha Magyarország okosan és előrelátóan vezeti be a diverzifikációt (pl. LNG-beszerzések, alternatív útvonalak, megújulók integrálása). „Ez nem csak gazdasági kérdés, hanem stratégiai döntés is: meddig akarunk egyetlen partnerre támaszkodni olyan térségben, ahol a geopolitikai kockázatok folyamatosan nőnek?” – fogalmazott Holoda egy rádióbeszélgetésben.

Az orosz gázimport megszüntetése nem egyetlen nap alatt történik, hosszabb átmenet lesz. Magyarország eddigi energiafüggősége technikai, gazdasági és politikai kérdésekkel fonódik össze. A leválás – mint minden nagy átalakulás – kockázatokkal jár, de ha okosan kezelik, egyúttal esélyt is ad egy ellenállóbb, diverzifikáltabb energiagazdaság felépítésére. Holoda Attila szavaival élve: a leválás „magától nem valósulna meg” – ha nem lenne külső kényszer.

A Vége az orosz gázkorszaknak? – Mit jelent ez Magyarországnak valójában? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A döntés papíron technikai: piacnyitás, vámcsökkentés, kereskedelmi racionalitás. A valóságban azonban ez az egyezmény a globalizáció és az európai agráridentitás frontális ütközése.

Brüsszel logikája: nagyobb piac, kisebb kiszolgáltatottság

Az EU számára a Mercosur-megállapodás nem romantikus kaland, hanem hideg geopolitika. Az Egyesült Államok protekcionista fordulata, Kína egyre agresszívebb gazdasági terjeszkedése és a világgazdaság tömbösödése mind ugyanabba az irányba mutat: aki nem köt szövetségeket, az elszigetelődik.

A számok önmagukért beszélnek: 700 millió fogyasztó, a globális GDP ötöde, vámmentes hozzáférés az európai ipar számára. Németország és Spanyolország ezért tapsol állva. Autók, gépek, vegyipari termékek – mind mehetnek Dél-Amerikába. Brüsszel szerint ez nem ideológia, hanem túlélési stratégia.

A gazdák rémálma: szabad piac, egyenlőtlen feltételekkel

A francia (és részben a német) gazdák, továbbá a lengyelek, és nem mellesleg a magyarok viszont mást látnak. Ők nem statisztikákban gondolkodnak, hanem kilónkénti árban. És abban, hogy miközben nekik környezetvédelmi, állatjóléti és munkajogi szabályok tucatjait kell betartaniuk, addig brazil marhahús és argentin cukor jóval lazább feltételekkel érkezhet az EU-ba.

Ez nem ideológiai vita, hanem egzisztenciális félelem. Nem véletlen, hogy traktorokkal zárták le az utakat, és nem véletlen, hogy Macron végül meghátrált.

Macron csapdája: Európa vagy Franciaország?

Emmanuel Macron klasszikus elnöki dilemmába futott bele:

• Európában vezető szerepet akar,
• otthon viszont egyre gyengébb a politikai talaja.

Hiába tett a Bizottság engedményeket, hiába került bele a megállapodásba a híres „vészfék”, hiába ígértek uniós milliárdokat a gazdáknak – a francia utca nem hitt Brüsszelnek. Macron pedig nem mert kockáztatni. Inkább nemet mondott, még úgy is, hogy tudta: a döntést nem tudja megakadályozni. Az eredmény groteszk: Franciaország ellene szavaz, az EU mégis továbbmegy. Macron megkapja a pofonokat jobbról és balról is, miközben a megállapodás nélküle is életbe lép.

Mi jön most?

Formálisan már kevés az akadály. Az Európai Parlament jóváhagyása szinte biztos. A valódi kérdés nem jogi, hanem politikai:

• Mit ér majd a vészfék, ha tényleg megindul az import?
• Meddig tartható fenn az európai mezőgazdaság védelme nyílt piac mellett?
• És meddig lehet egyszerre globalizáció-párti politikát folytatni és a vidéki szavazók bizalmát megtartani?

A Mercosur-megállapodás nemcsak kereskedelmi egyezmény. Ez az EU önmeghatározásáról szól: ipari nagyhatalom akar lenni globális szinten, vagy agrár- és társadalomvédelmi közösség regionális logikával. Most úgy tűnik, Brüsszel döntött. A számlát pedig – szokás szerint – a nemzeti politikusoknak kell benyújtaniuk a választóknak. Macron már megkapta az első felszólítást,

A EU- Mercosur: Brüsszel üzletel, Párizs lázad bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Orisnál futás a határidő előtt

Az Oris svájci óragyártónál napok óta raklapok halmozódtak fel a 7-én életbe lépett új vámtarifák előtt. A dobozokban órák százai lapultak, mind az Egyesült Államokba útnak indítva még a szabályozás hatályba lépése előtt. „Mindenkit mozgósítottunk, aki nem volt szabadságon” – mondta a cég vezérigazgatója.

Nyolc napon át megállás nélkül dolgoztak, hogy még a határidő előtt eljuttassák az árut. A 39%-os vámhír sokkolta a vezetőséget. A mérték jóval magasabb, mint amit más európai országokra vagy az EU-ra kivetettek, hiszen azok már kereskedelmi megállapodásokat kötöttek Washingtonnal. Az amerikai elnök indoklása szerint a svájci cégek „visszaéltek az amerikai piac lehetőségeivel”.

Az Orisnál tapasztalt pánik csak tünete egy szélesebb, Svájc és az USA közötti kölcsönös gazdasági függőség megingásának. Amerika Svájc második legnagyobb exportpiaca, amely évente több milliárd eurós forgalmat jelent.

Kereskedelmi sokk egy nyitott gazdaságban

Ez klasszikus terms-of-trade sokk: amikor a fő exportcikkek értékesítési feltételei egyik napról a másikra változnak meg, a beáramló pénz gyorsan és drasztikusan csökkenhet. Egy olyan kis, nyitott gazdaság számára, mint Svájc, amely néhány magas hozzáadott értékű ágazatra és néhány nagy piacra épül, ez különösen fájdalmas lehet.

A gyógyszeripar – amely Svájc amerikai exportjának közel 60%-át adja – egyelőre megmenekült, de Trump akár 250%-os vámemeléssel is fenyegetőzik, ami bármikor eltörölheti ezt a kivételt, és recesszió szélére sodorhatja az egész gazdaságot.

Iparági dominóhatás

Bár a gyógyszeripart most nem érintik a vámok, más ágazatok a kontinensen sehol sem tapasztalt mértékű csapást kaptak. A gépgyártás például kulcsfontosságú exportőr, de ha nem tud elég terméket kivinni, az nemcsak magát az ágazatot, hanem a beszállítókat is sújtja. Ráadásul a vámok a globális ellátási láncokat is gyengítik, hiszen nemcsak a késztermékeket, hanem az alkatrészeket is drágítják, késleltetve a szállítást és növelve az árakat az egész hálózatban.

A svájci gazdasági szervezetek már most jelezték, hogy a termelés egy részét át kell ütemezni, a szerződéseket pedig újra kell tárgyalni, különösen az amerikai partnerekkel. Több vállalat fontolgatja az exportirány diverzifikálását – Latin-Amerika és Ázsia irányába –, de a legkézenfekvőbb lépés továbbra is az EU-val való szorosabb gazdasági integráció lenne.

Politikai fordulópont?

A vámháború Svájcban újra napirendre tette Európa kérdését. Az ország nem tagja az EU-nak – az 1992-es népszavazás a Európai Gazdasági Térségből is kimaradt –, helyette egy többtucatnyi kétoldalú megállapodásból álló, mozaikszerű rendszerrel kezeli kapcsolatait. Egy 2021-es modernizációs kísérlet a szuverenitási aggályok miatt bukott meg.

Az EU-val tavaly megkötött új egyezmények jelenleg társadalmi egyeztetésen vannak, és várhatóan a közeljövőben népszavazásra kerülhetnek. A liberális és szociáldemokrata pártok szerint az EU a jelenlegi bizonytalanságban biztonságos menedéket jelentene, de a jobboldali Svájci Néppárt (SVP) – 27,9%-os szavazataránnyal az ország legerősebb politikai ereje – hajthatatlan: a semlegesség és a függetlenség számukra nem képezheti alku tárgyát. „Ezek a vámok nem indokolják, hogy szuverenitásunkat Brüsszelnek adjuk át” – figyelmeztetett Thomas Aeschi SVP-képviselő.

Csendes ellenállás és új stratégiák

A nagyvállalatok többsége egyelőre hallgat, sok megkeresést elutasítottak a héten. Ugyanakkor érezhető egyfajta nemzeti összefogás: a cégek és a társadalom nagy része igyekszik közösen túlélni a válságot.

Bár sokan óvatosan fogalmaznak, a háttérben már zajlik a stratégiaváltás: az új piacok feltérképezése, az EU-val való kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése, valamint a termelési láncok átalakítása a vámok megkerülésére. Az „ajándék” megérkezett – most Svájcon a sor, hogy eldöntse, hogyan bontja ki.

A Ünnepi „ajándék” Svájcnak Trumptól: a vám 39 százalék! bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Nem érdekel, mit csinál India Oroszországgal. Részemről akár együtt is tönkretehetik a halott gazdaságaikat” – írta Trump a Truth Socialon. „Nagyon csekély kereskedelmet folytattunk Indiával, a vámszintjük túl magas, a világ legmagasabbjai közé tartozik. Ugyanígy Oroszország és az USA szinte egyáltalán nem kereskedik egymással. Maradjunk is ennél.”

Végezetül Trump üzent Dmitrij Medvegyevnek, Oroszország volt elnökének és Putyin közeli szövetségesének, aki az USA-nak szóló újabb szankciók esetén fenyegetést fogalmazott meg: „Mondjátok meg Medvegyevnek, annak a bukott volt orosz elnöknek, aki még mindig azt hiszi, hogy elnök, hogy vigyázzon a szavaira. Nagyon veszélyes terepre lép!”

India kormánya jelenleg vizsgálja Trump kijelentésének lehetséges következményeit – közölte az indiai kereskedelmi minisztérium. A két ország az elmúlt hónapokban egy „méltányos, kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös kétoldalú kereskedelmi megállapodásról” tárgyalt, és India továbbra is kitart ezen cél mellett.

Februárban Trump és Narendra Modi indiai miniszterelnök Washingtonban azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra több mint kétszeresére, 500 milliárd dollárra (kb. 435,8 milliárd euróra) növelik a két ország közötti kereskedelmet. Az első szakaszra szóló megállapodást még az őszre tervezték tető alá hozni. Az indiai Economic Times gazdasági napilap beszámolói szerint azonban a tárgyalások nemrégiben elakadtak. Ennek egyik oka az volt, hogy nézeteltérések támadtak az indiai agrártermékek és tejipari áruk piacra jutása körül.

Donald Trump 50 százalékos vám bevezetéséről döntött a Brazíliából érkező árucikkekre augusztus 1-jei hatállyal – az amerikai elnök szerdán írta alá az erről szóló rendeletet, ami megfelel a kilátásba helyezett büntetőintézkedésének. A jogszabály szövege szerint a brazil kormány közelmúltbeli politikája, valamint gyakorlata és intézkedései fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, külpolitikájára és gazdaságára.

Brazília kormányának tagjai olyan intézkedéseket hoztak, amelyek beavatkoznak az Egyesült Államok gazdaságába, megsértik amerikai személyek szólásszabadsághoz fűződő jogait, sértik az emberi jogokat, és aláássák az Egyesült Államok saját állampolgárainak és vállalkozásainak védelméhez fűződő érdekeit” – olvasható Donald Trump rendeletében.

Az amerikai elnök az 50 százalékos vám indokaként külön nevesíti a brazil igazságszolgáltatási szervek büntetőeljárását a korábbi elnök, Jair Bolsonaro ellen, ami Washington álláspontja szerint „hozzájárul a jogállamiság szándékolt leépítéséhez Brazíliában”

Trump tehát továbbra is fegyverként kezeli a vámokat, és politikai szempontok szerint büntet velük. Indiára a 25 százalékos vámot akarja kivetni – ahogyan azt az amerikai kormányzat augusztus 1-jétől több más ország esetében is tervezi –, de külön „büntetést” is kiszabna. Ennek pontos mibenlétét még nem hozták nyilvánosságra. Trump szerint kedden kezdődött el egy 10 napos határidő, amely után jelentősen magasabb vámokat vezetnek be Oroszország kereskedelmi partnereire. Ezzel tovább fokozza a nyomást Oroszországon, hogy véget vessen az Ukrajna elleni háborúnak.

A Trump most Indiát és Brazíliát bünteti a vámokkal bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az idei késés is segített abban, hogy a hazai piacon jelenleg kapható spanyol és görög importdinnyéket terméktorlódás nélkül válthassa le a hazai kínálat – mondta Nagypéter Sándor, a Fruitveb alelnöke, a Dél-alföldi Kertészek Szövetkezetének elnöke. – Az előrejelzések szerint az időjárási feltételek is adottak lesznek ahhoz, hogy aktív kereslet mellett kezdődhessen az idei dinnyeszezon.

A termőterületek növekedésében nagy szerepe van annak is, hogy az üzletláncok, amik a magyar dinnye termőre fordulásakor a hazai termést kezdik értékesíteni, a múlt években kiszámíthatóbbá tették a hazai dinnyepiac jövedelmezőségét. Bizonytalansági tényező azonban továbbra is van bőven: az átlagosnál hűvösebb nyári időszakban meredeken visszaeső dinnyefogyasztás éppúgy áthúzhatja a dinnyések számításait, mint a vártnál nagyobb importdömping. Ezt az állapotot a termelők bizonyos mértékig képesek kezelni: a magról vetett fajták helyett ma már egyre inkább korszerű hibrid változatok oltott palántáit ültetik ki, közöttük korai, középérésű és kései fajták egyaránt megtalálhatók. Az idén is súlyos fenyegetés az aszály, ellene sokan csepegtető öntözéssel és talajtakarással védekeznek.

Legalább ennyire fontos a vásárlói igényekhez való rugalmas igazodás. A vevők egyre inkább a magnélküli vagy kevés magú fajtákat kedvelik. Emellett ma már jóval nehezebb eladni a 8-10 kilogrammos hagyományos görögdinnyéket, a vásárlók a jól kezelhető, hűtőszekrényben is könnyen tárolható 3-5 kilósokat keresik. Egyre kevésbé él már az a hiedelem, hogy a kisebb méretű dinnye kevésbé érett és zamatos, hiszen a hibrid fajták eleve ilyen méretűek.

A görögdinnye fogyasztói átlagára a múlt évek dinnyeszezonjaiban (Forrás: KSH)

A csúcsidény árait illetően még nehéz a becslés, ám ha a jelenlegi kedvező kilátások valóra válnak, akkor szokatlanul magas dinnyeáremelésre nem kell számítani: az idén is a tavalyihoz hasonló árakkal találkozhatnak a vásárlók.

A Hétfőn kezdődhet az igazi dinnyeidény bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A hazai méhészek a szokásos mintegy 1,2 millió helyett csupán mindössze 600-700 ezer méhcsaláddal tudtak nekifutni az idei szezonnak. A tetemes mértékű állománypusztulás okát a szakemberek elsősorban a méheket támadó varroa atka elleni hatóanyagokkal szembeni rezisztencia erősödésében látják. A megőrzött állomány jelentős részét a gazdák kényszerűen nem mézhordásra, hanem szaporításra használták: ha azonban egy egy méhcsaládot két-háromfelé osztanak, az már nem tud megfelelően termelni.

Az április első felében pusztító komoly fagyok nagy károkat okoztak a rügyező akácosokban: a mintegy 500 ezer hektárnyi hazai akácerdő több mint fele elfagyott – főként a középhegységi völgyekben és síkvidéken.

A harmadik és talán legkritikusabb tényező az volt, hogy a virágzás idején szinte végig hideg és esős idő uralkodott. A nappali maximumok alig érték el a 15°C-ot, éjszaka pedig akár 1-2 fokra is lehűlt a levegő. Ebben a hidegben a növények nem termelnek nektárt, hiába repülnek a méhek. Emiatt az ország méhészeinek fele május végéig még semmilyen mézet nem tudott pergetni – sem akácot, sem más virágmézet.

A kevés akácméz, ami egyáltalán megtermelődött, főként Nyugat-Magyarországon, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Nyugat-Somogy megyében található. Az ország keleti, középső és déli régióiban, mint például a Nyírség vagy Bács-Kiskun, szinte teljes volt a kudarc.

„A hiány miatt biztosra vehető a termelői árak emelkedése, aki pedig jó minőségű, magyar akácmézet szeretne, azt érdemes már most beszereznie, mert olyan kevés termett, hogy félő: később már nem jut hozzá – hívja fel a figyelmet Bross Péter. – A bolti árak ugyan inkább stagnálnak, mivel azok két éve sem követték a felvásárlási árak beszakadását, ám ez nem meghatározó tényező: az akácméz 90 százalékát ma már közvetlenül a termelőtől vásárolják, a bolti forgalma elenyésző.”

Két hét múlva várható a napraforgó virágzása, amely melegebb időt igényel, de elengedhetetlen hozzá a csapadék is. Bross Péter szerint méhészeknek idénre ez a reménye maradt csupán: amennyiben ez is kudarcba fullad, a méhészágazat óhatatlanul tovább halmozza az elmúlt években már alaposan felgyűlt veszteségeit.

A Tragikus: gyakorlatilag eltűnt az idén az akácméz bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Isaac Levi, az Energia- és Tiszta Levegő Kutató Központ oroszországi és európai energiapolitikai elemzője.

Szűk körben tartott előadáson vehetett részt Csernyánszky Judit a CEU-n, ahol politikusok, közgazdászok, elemzők és kutatók vitatkoztak a témában. A téma pedig a magyar–szlovák energiapolitikát bemutató felmérés volt, és nagy meglepetéssel szolgált. A beszélgetést követően e sorok szerzője az egyik előadóval beszélgetett. Azzal a kérdéssel kezdte a szerteágazó témát, hogy lehetséges-e az EU által most véglegesnek tetsző, minap megszabott 2027-i határidő megtartása? Tudja-e teljesíteni a magyar kormány azt az uniós kérést, amire már szinte valamennyi tagállam nagyrészt képes volt, azaz: váljék le az orosz energiaforrásról.

Ismeretes Magyarország – a szlovákokkal együtt – haladékot kapott e lépés megtételére. Azóta viszont, nemhogy mérsékelték volna, hanem sokkal inkább növelték az Oroszországtól vásárolt energiahordozók mennyiségét. Másodjára tolta ki Brüsszel az orosz energiától történő függőség felszámolását, legutóbb 2027-re.

Isaac Levi, a CREA, az Energia- és Tiszta Levegő Kutató Központ oroszországi és európai energiapolitikai szakértője, elemzője mondja el véleményét:

– Igen, határozottan. Sőt még Szlovákia is, nem csak Magyarország. A legfrissebb kutatásaink azt mutatták ki, hogy 2027-re mindkét ország függetlenedhetne az orosz energiabeszerzésektől. Hisz milliárdokkal többe kerül ez mindkét országnak, amellyel az orosz gazdaságot támogatják.

– Sőt, hamarabb is leválhatna mindkét ország az orosz energiáról – folytatja Levi. – Példaként Bulgáriát említhetem: Szófia szintén kapott halasztást, holott a balkáni ország több mint 70%-ban függött az orosz forrásoktól. Az egy év haladék idején tovább növelte orosz vásárlásait, elérte a 93%-ot. Majd elkezdtük tanulmányozni az ottani helyzetet, s korrupcióra derült fény. A kormányon belül találtunk Lukoilhoz vezető megvesztegetési szálakat, s amikor ez a tudomásukra jutott, szinte egyik napról a másikra elszakították a szálakat Oroszországgal, 90%-ról gyakorlatilag a nullára redukálva a beszerzéseket. Onnantól kezdve nemcsak a nyersolaj, de a benzinkutak árai is elindultak – lefelé! Hasonló jegyeket véltünk felfedezni a régióban önöknél és a szlovákoknál is.

– Tehát akár Magyarország is leválhatna, sőt…

– Sőt, azt találtuk, hogy a kedvezmény, amiben a kormány részesül az orosz olaj- és gázvásárlásakor, annak hasznát nem élvezi a fogyasztó. Az elmúlt két évben 2000 millió euró profitra tettek szert a magyar közvetítő cégek, amelyek az orosz vásárlásokat a kormánnyal egyeztetik.

– A MOL itt bekúszik a képbe?

– Az orosz cégek és a MOL közötti közvetítők bevételeire vonatkozik ez az adat. Azonban feltehetően ebből a MOL és a kormány is lefölözi a maga részét. Kiszámoltuk ugyanis, hogy az orosz nyersolajvásárlás háború előtti 61%-os mértéke Magyarországon az elmúlt 3 évben 86%-ra emelkedett. Magyarország és Szlovákia együttesen 5400 millió euróval támogatta meg az orosz hadigazdaságot. Ami az adóbevetelekből áll össze, s ennek az adóbevételnek a több mint 80%-át a az orosz energiabevételek adják. Tehát a Kreml alapvetően az energia-eladásokból finanszírozza a háborút.

– Előadásában viszont azt láttuk az ábrán, hogy a fogyasztók nem számítanak. Miért is nem?

– Elemzésünk szerint a MOL bevétele úgy növekedett 30%-kal az utóbbi időben, hogy miközben a beszerzésben részt vevők előnyt élveznek, aközben a fogyasztókra terhelt ár az orosz kedvezmény ellenére még 5%-kal magasabb is az EU eladási árának az átlagánál.

 – Ugyanakkor nekünk azt harsogják, hogy miután olcsón szerzik be az orosz energiaforrásokat, a felszámolásuk azt jelentené – ha az EU politikája azt megkövetelné –, hogy a megszűnnék magyar lakosság rezsikedvezménye. Ezzel kampányol az Orbán-kormány az elmúlt évtizedben.

– Mi nyomon követtük a Barátság vezetéken áramló energia útját és az áraikat – Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban is. Ebből derült ki az is, hogy az orosz import jócskán megnövekedett a háború óta, és a beszerzési előnyöket a lakosság nemcsak nem élvezi, hanem még drágábban is kapja meg az uniós átlagárnál.

– A tendenciából arra lehet következtetni, hogy nem lesz változás, mert a kormány egyfolytában az EU-t támadja, nem zavarják az orosz barátságát megbélyegző kritikák.

– Erre az EU-nak úgy kell válaszolnia, hogy mindenki számára kötelezően írja elő a 2027-i határidő megtartását, amikortól véget vet minden, kivételt képező ország az orosz eredetű energiák vásárlásának. A következő lépés az kell legyen, hogy megköveteli minden országtól a leválás nemzeti menetrendjét. Különben jönnek azokkal a kifogásokkal, hogy a nyersolaj hazai finomításának feltételei nem megfelelőek, csak az orosz nyersanyaghoz alkalmasak a finomítóüzemek. Arra is hivatkoznak, hogy nincs kapacitásuk új vezetékek kiépítésére. Ezt is megalapozatlan kifogásnak találtuk, mert a meglévők átállíthatók az új beszerzési útvonalakra is.

– Tehát egyelőre nincs közvetlen tiltás…

– Nincs, sajnos, sőt, mint ismeretes, az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) kanyargós hajózási útvonalakon – aminek nyomon követése nem egyszerű – Európába is érkezik. Ennek a tiltására is szükség lenne. Tavaly 12%-kal nőtt az EU országaiba érkező orosz LNG-import – Spanyolország, Francia-, Hollandia és Belgium kikötőiben, azonban ezek nem feltétlenül állnak meg a szállítási célországban. Ennek is az az oka, hogy az EU csak javaslatot fogalmazott meg a tilalomra, s nem kötelező érvényű jogszabályt. Már csak azért is, mert az oroszok már 2050-re vonatkozó stratégiájukban a gázt LNG-vel akarják fölváltani.

– Vannak önnek esetleg információi arról, hogy miért ragaszkodik a magyar kormány az orosz energia-beszerzésekhez?

– Az első nyilvánvalóan a politikai akarat hiánya a diverzifikáció felé. Másrészt: a kedvező árból a kormányon belüli személyek is leszedhetik a maguk hasznát. Becsléseink szerint 2022–24 között az Orbán-kormány és a MOL mintegy 1,7 milliárd eurót zsebelhetett be. Az egyéni érdekeken túl pedig, ahogy említettem, ott vannak még a közvetítő kereskedő cégek a maguk profitjával.

– A gázimportnál valamivel jobb a helyzet, mert ott legalább 5 és fél százalékkal esett a vásárlás Magyarország és Szlovákia forgalmában, ám az EU tagországainál 81%-kal. Ég és föld a különbség!

– Ön milyen alternatívát lát, ami teljesíthető is Magyarország számára?

– Az Adria-vezetéken keresztül nemcsak az útvonal megoldott, de a belső használati igényeket is tökéletesen ki lehet elégíteni. Horvátországon keresztül be lehet szerezni nem orosz olajat, ami részben már működik is kazah, azeri, amerikai, norvég, észak-afrikai energiahordozó formájában. Csehország ezt már meg is tette, és gyakorlatilag függetlenedett az orosztól. Ami a gázt illeti: a tenger menti országok közvetítésével számos LNG-lehetőség adódik.

– A jelenlegi magyar kormány viszont 30-40%-os áremelkedéssel fenyegetőzik, illetve félemlíti meg a lakosságot – ami persze nyilvánvalóan külpolitikai érdeke.

– Azt gondolom, nagyon minimális áremelkedést hozhat az LNG előállítása, de még akkor is jobban megéri ezzel számolni, mint azzal az orosz gázzal, ami elég nyilvánvalóan a politikai befolyásolás eszköze is, adott esetben nemzetbiztonsági kérdés, és nem utolsósorban az ellátás bizonytalanságával is járhat. Mint ahogy előfordult ez Ukrajnával nemegyszer. Illetve 2022 nyarán az EU országaival is, ami 800 milliárd eurójába került a közösségnek. Ahogy azt a demokrácia-központunk is elemezte, politikai zsarolás áldozata is lehet az orosz függőségben lévő ország. A Kreml forgatókönyvéhez kell igazodnia, különben nincs energia.

Az újságíró megjegyzése: az Orbán-kormánnyal semmi esélye Magyarországnak bármilyen energiapolitikai váltásra. Ehhez is, mint a demokrácia újjáépítéséhez – rezsimváltásra van szükség.

Az angol Isaac Levi mellett a tanulmány további aspektusát Csvetomir Nikolov bolgár szakértő ismertette a Political Capital által szervezett eseményen. Ő például felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok oroszgáz-függősége és fokozatos bővítésének nem titkolt célja a nyugat-balkáni és bolgár piac lenyúlása is. Mert ahogy kollégája említette is, orosz cseppfolyós gázt a franciák és a spanyolok is tetemes mennyiségben vásárolnak. A Kreml ezért ragaszkodik a Török Áramlat bővítéséhez, ami a bolgár és szerb területek bevonásával az orosz befolyási övezet fenntartását szolgálná hosszú távon.

A A kormány olcsón veszi, a lakosságnak drágán adja az orosz olajat és gázt bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.