A birtokkoncentráció megállítását és az agrártámogatások elosztásának átalakítását sürgeti Ángyán József professzor, volt vidékfejlesztési államtitkár. Facebook-bejegyzésében az elmúlt kormányok agrárpolitikáját bírálta, és azt írta: a családi gazdálkodást, a szövetkezést és a minőségi élelmiszer-termelést előtérbe helyező változást vár a Tisza-kormánytól, bár az eddigi előjeleket nem tartja biztatónak.

Ángyán szerint a magyar mezőgazdaság átalakulásának meghatározó folyamata, hogy egyre kevesebb szereplő gazdálkodik egyre nagyobb területen. A professzor ezt a gazdálkodó családok visszaszorulásával kapcsolja össze, és úgy értékeli: a föld- és támogatáspolitika a kisebb gazdaságok megerősítése helyett a nagyobb agrárérdekeltségek helyzetét javította.

A gazdaságok számának csökkenését a Központi Statisztikai Hivatal friss adatai is mutatják. Az Agrárium 2026 felmérés szeptember 2-án közzétett előzetes eredményei szerint június 1-jén 163 ezer agrárgazdaság működött Magyarországon, 35 ezerrel, vagyis 17 százalékkal kevesebb, mint három évvel korábban. A visszaesés 2016-hoz képest 41 százalékos volt. (Központi Statisztikai Hivatal)

Ezzel párhuzamosan az egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület 2023 és 2026 között 18 százalékkal nőtt, és megközelítette a 33 hektárt. A KSH ezt a koncentráció erősödéseként írja le. A gazdaságok számának csökkenése ugyanakkor önmagában nem mutatja meg, hogy hány gazdálkodó család ment tönkre, illetve milyen okból szűntek meg vagy alakultak át az egyes gazdaságok.

A támogatások elosztását is kifogásolja

Ángyán bejegyzésének központi állítása, hogy a földhasználat koncentrációjával együtt az agrártámogatások is egy szűkebb gazdálkodói körnél összpontosulnak. A professzor által közölt arány szerint a gazdaságok felső tíz százalékához kerül az uniós agrárpénzek nyolcvan százaléka. Ezt elsősorban a területnagysághoz kapcsolódó támogatásokkal magyarázza.

Álláspontja szerint a közpénzből finanszírozott kifizetéseknek a kisebb gazdaságok versenyhátrányát kellene mérsékelniük, és a foglalkoztatásban, a környezet megőrzésében, valamint a minőségi élelmiszerek előállításában nyújtott teljesítményt kellene elismerniük. A támogatások célját a vidéki gazdaközösségek megerősítésében jelöli meg, nem pedig a nagy agrárvállalkozások nyereségének további növelésében.

Az uniós jövedelemtámogatások jelentős része valóban a művelt hektárokhoz kapcsolódik, de a kifizetésekhez jogosultsági, illetve környezeti és más gazdálkodási követelmények is tartoznak. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a szabályok megsértése a támogatások csökkentésével járhat. A magyar támogatási rendszerben 2023-tól külön újraelosztó támogatás is működik: ennek meghirdetett célja a kis és közepes gazdaságok támogatása, az első hektárokra járó kiegészítő kifizetésekkel. Erre a közvetlen támogatási keret 14 százalékát irányozták elő.

A nagy területet használó vállalkozói érdekeltségek példájaként Ángyán Mészáros Lőrincet és Csányi Sándort említi. Bejegyzésében előbbi érdekeltségeihez 39 ezer, utóbbiéhoz 35 ezer hektárt kapcsol. A professzor szerint az ilyen méretű agrárérdekeltségek térnyerése eltér attól a családi gazdaságokra építő birtokpolitikai iránytól, amelyet a Fidesz–KDNP ellenzékben hirdetett.

Más agrár- és vidékpolitikát sürget

Ángyán nem kizárólag az Orbán-kormányok politikáját bírálja: a Gyurcsány-kormányokat is felelősnek tartja a kifogásolt folyamatokért. Értékelése szerint a nagyüzemi, befektetői érdekeket előtérbe helyező agrárpolitika több kormányzati cikluson át fennmaradt.

A professzor arra figyelmeztet, hogy e folyamat folytatása gazdasági, társadalmi, környezeti, élelmiszerbiztonsági és egészségügyi következményekkel járhat. Alternatívaként a családi gazdálkodásra, a szövetkezésre és a minőségi élelmiszer-termelésre építő, környezet- és tájgazdálkodási szempontokat érvényesítő stratégiát szorgalmaz. Ennek szükségességét a klímaváltozással, a vízháztartási problémákkal, az energetikai kihívásokkal és a sivatagosodás veszélyével is indokolja.

A változást most a Tisza-kormánytól várja, de bejegyzésében a remény mellett a kételyeit is megfogalmazza. „Ma még azonban reménykedem, hogy a Tisza-kormány megállítja ezt a folyamatot” – írja. Bejegyzését azzal zárja: „Az előjelek – bevallom – nem túl bíztatóak, de ma még másokkal együtt én is türelemmel várom a változást.

A Ángyán József a családi gazdaságok megerősítését várja a Tisza-kormánytól bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Magyarország különös ipari kísérletbe kezdett. Miközben Európa azt keresi, hogyan tudná megőrizni autóiparának versenyképességét a kínai és amerikai konkurenciával szemben, Budapest arra tett nagy tétet, hogy az elektromos autózás egyik európai gyártóközpontjává teszi az országot.

A stratégia logikája első pillantásra világos. Magyarország gazdaságában évtizedek óta meghatározó az autóipar. Ha pedig az autóipar technológiát vált, az országnak is vele kell váltania. A belső égésű motor korszakában megszerzett pozíciót aligha lehet úgy megőrizni, hogy közben kimaradunk az elektromos hajtás legfontosabb alkatrészének, az akkumulátornak a gyártásából.

Nem véletlen, hogy Magyarország néhány év alatt az európai akkumulátoripar egyik központjává vált. Az International Energy Agency (IEA) adatai szerint 2023-ban az Európában előállított elektromosjármű-akkumulátorok közel 30 százalékát Magyarországon gyártották. A CATL debreceni óriásberuházása, a Samsung SDI gödi üzeme és a hozzájuk kapcsolódó további fejlesztések ezt a pozíciót tovább erősíthetik.

Mi szól az akkumulátorgyárak mellett?

A legerősebb érv kétségtelenül a beruházások mérete. Egy-egy akkumulátorgyár milliárd eurós tőkebefektetést jelenthet, amely már az építkezés időszakában megrendeléseket teremt az építőiparnak, a logisztikai és szolgáltatócégeknek, később pedig növeli az ipari termelést és az exportot.

Ez a jelenlegi magyar gazdasági helyzetben különösen fontos. A beruházások az elmúlt időszakban gyengén teljesítettek, így minden nagy termelőkapacitás megjelenése érzékelhetően javíthatja a növekedési adatokat.

Az akkumulátorgyártás ráadásul szinte természetes módon illeszkedik a magyar autóiparhoz. Győrben Audi, Kecskeméten Mercedes-Benz, Debrecenben BMW, Szegeden BYD: az elektromos átállással az autógyár és az akkumulátorgyár földrajzi közelsége egyre fontosabb versenyelőny lehet.

A magyar modell mögött tehát felismerhető egy koherens elképzelés: ha az ország már jelentős autógyártó, akkor próbáljon meg minél nagyobb részt megszerezni az elektromos autó teljes értékláncából.

Az IMF és a Magyar Nemzeti Bank elemzései is arra számítanak, hogy az új jármű- és akkumulátoripari kapacitások termelésbe állása középtávon javíthatja Magyarország exportteljesítményét. Az MNB szerint az új exportkapacitások 2027-től már Magyarország világpiaci exportrészesedését is növelhetik.

És természetesen ott vannak a munkahelyek. A nagy beruházások több ezer dolgozót foglalkoztathatnak közvetlenül, miközben további állásokat teremtenek a beszállítóknál, logisztikai vállalkozásoknál és szolgáltatóknál. A Samsung SDI gödi kapacitásbővítése például mintegy 1200 közvetlen új munkahely létrejöttével járt. Csakhogy itt kezd bonyolódni a történet.

Munkahelyből van-e még hiány?

Magyarország ma egészen más munkaerőpiaci helyzetben van, mint a rendszerváltás utáni nagy ipari beruházások idején.

A probléma számos térségben már nem a tömeges munkanélküliség, hanem éppen ellenkezőleg: a megfelelő munkaerő hiánya. Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint a magyar munkaképes korú népesség évente nagyjából 30 ezer fővel csökken. Ez alapvetően megváltoztatja egy új gyár foglalkoztatási mérlegét.

Ha egy vállalat olyan térségbe érkezik, ahol nincs jelentős munkanélküliségi tartalék, akkor dolgozóinak egy részét más cégektől szerzi meg. Ez felfelé hajthatja a béreket – ami a munkavállalóknak jó hír –, ugyanakkor nehéz helyzetbe hozhatja azokat a magyar kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem tudnak versenyezni egy multinacionális nagyvállalat fizetéseivel.

A másik megoldás a külföldi munkaerő alkalmazása. Így viszont a politikailag jól kommunikálható „több ezer új magyarországi munkahely” gazdasági jelentése már lényegesen összetettebb.

Ezért a fontos kérdés nem egyszerűen az, hogy hány állást hoz létre egy beruházás. Sokkal inkább az, hogy milyen termelékenységű, milyen képzettséget igénylő és milyen bérű munkahelyeket teremt.

A milliárdos export nem egyenlő a milliárdos magyar haszonnal

Az akkumulátoriparról folyó vitában talán ez a legfontosabb, mégis gyakran elsikkadó különbség.

Ha egy Magyarországon működő gyár importált nyersanyagból, külföldről behozott gépekkel és külföldi technológiával készít akkumulátort, amelyet aztán exportál, akkor a teljes exportérték természetesen megjelenik a külkereskedelmi statisztikában. De ettől még nem válik az egész összeg magyar hozzáadott értékké.

A nemzetgazdaság számára az számít igazán, mennyi magyar bér, magyar beszállítói teljesítmény, magyar mérnöki munka, kutatás-fejlesztés, adóbevétel és profit keletkezik az értékláncban. Ez dönti el, hogy Magyarország valóban technológiai központtá válik-e, vagy elsősorban rendkívül nagy méretű gyártóbázissá. A különbség óriási.

Egy akkumulátorgyár köré ugyanis kiépülhet magyar beszállítói hálózat, mérnöki szolgáltatások sora, egyetemi együttműködés, kutatás-fejlesztés, szoftverfejlesztés és akkumulátor-újrahasznosítás. Ebben az esetben a beruházás gazdasági hatása messze túlnyúlik a gyár kerítésén.

De kialakulhat az ellenkező modell is: importált alapanyag, importált technológia, külföldi tulajdon, korlátozott hazai beszállítói részvétel és nagyrészt exportra termelő üzem. Mindkettőt akkumulátorgyárnak hívjuk. A magyar gazdaság számára azonban korántsem ugyanannyit érnek.

Az energia a magyar modell Achilles-sarka lehet

Van egy további probléma, amely mellett nehéz elmenni: az akkumulátorgyártás energiaigényes iparág. Ez önmagában még nem lenne rendkívüli. Magyarország esetében azonban az energia már most is a versenyképesség egyik gyenge pontja.

Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint a magyar gazdaság egy egységnyi hozzáadott érték előállításához körülbelül 70 százalékkal több energiát használ fel az EU átlagánál, miközben 2024-ben energiaigényének mintegy felét importból fedezte.

A Bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarország energia-, víz- és munkaerő-intenzív iparágak fejlesztését ösztönzi, közöttük az akkumulátorgyártást. Ez furcsa ellentmondást teremt. Egy energiaimporttól jelentős mértékben függő ország éppen energiaintenzív iparágakkal kívánja növelni exportját.

Ez működhet – de csak akkor igazán jól, ha közben az ország képes jelentősen növelni saját, versenyképes árú villamosenergia-termelését és hálózati kapacitását. Másképpen könnyen előállhat az a helyzet, hogy az akkumulátor formájában exportált hozzáadott érték egy részéért importált energia formájában fizetünk.

És ki fizeti az infrastruktúrát?

Egy több milliárd eurós ipari beruházáshoz nem elegendő egy nagy telek és egy bekötőút. Villamosenergia-hálózat, vízellátás, szennyvízkezelés, közlekedési infrastruktúra és sok esetben jelentős állami fejlesztések szükségesek hozzá. Ezek költségeit is bele kell számítani a beruházások társadalmi mérlegébe.

Ugyanez igaz a közvetlen állami támogatásokra. A Samsung SDI gödi bővítéséhez például Magyarország 89,6 millió euró támogatást biztosíthatott az Európai Bizottság jóváhagyása alapján.

A támogatás önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy egy beruházás rossz üzlet. A világ szinte minden ipari nagyhatalma támogatásokkal próbál stratégiai beruházásokat megszerezni, felvet azonban egy nagyon egyszerű közgazdasági kérdést: ugyanaz a közpénz máshol mekkora hozamot termelt volna? Oktatásban? Kutatás-fejlesztésben? Magyar vállalkozások technológiai fejlesztésében? Energetikai beruházásokban?

A gazdaságpolitikában ugyanis nincs ingyenebéd – legfeljebb olyan ebéd, amelynek a számlája máshol jelenik meg.

Kínai függőség a német helyett?

A magyar gazdaság egyik régi problémája az autóipartól és különösen a német konjunktúrától való erős függőség. Az akkumulátorstratégia ezt részben átalakítja, de kérdéses, hogy valóban csökkenti-e.

Magyarország egyre nagyobb részt vállal ugyanabból az ipari ökoszisztémából: autógyártás, elektromos autó, akkumulátor, akkumulátor-alapanyag. Közben az ázsiai – mindenekelőtt kínai és dél-koreai – vállalatok súlya növekszik.

Vagyis könnyen előfordulhat, hogy Magyarország nem diverzifikálja a gazdaságát, hanem egyetlen ágazaton belül diverzifikálja a függőségeit. Ez jobb helyzet lehet, mint kizárólag a német autóiparra támaszkodni, de továbbra is komoly kitettséget jelent.

Különösen azért, mert az akkumulátoriparban elképesztő sebességű a technológiai fejlődés. Változnak az akkumulátorkémiák, esnek az árak, nő a globális gyártókapacitás, és folyamatosan fennáll a túlkapacitás veszélye. Egy ma korszerűnek számító beruházás hosszú távú versenyképessége ezért korántsem garantált.

Akkor jó vagy rossz üzlet Magyarországnak?

A kényelmes válasz az lenne, hogy jó. Vagy az, hogy rossz. A pontosabb válasz kevésbé alkalmas politikai plakátra: attól függ.

Az akkumulátorgyártás kétségtelenül növelheti a magyar ipari termelést és exportot, jelentős külföldi tőkét vonzhat az országba, munkahelyeket teremthet, és segíthet megőrizni Magyarország pozícióját az autóipar technológiai átalakulása közben. Ezek valódi előnyök, nem pusztán kommunikációs fogások.

Ugyanilyen valósak azonban a másik oldalon az energia- és vízigény, az infrastruktúra költsége, az állami támogatások, a munkaerőhiány, a magas importtartalom és az egyetlen ipari ökoszisztémától való fokozódó függés kockázatai. Ezért az akkumulátorstratégia sikerét nem az alapján kellene néhány év múlva megítélni, hogy hány gigawattóra kapacitás épült Magyarországon. Hanem például az alapján, hogy mekkora lett a hazai hozzáadott érték.

Hány magyar vállalkozás vált első vagy második körös beszállítóvá. Mennyi kutatás-fejlesztés települt az országba. Hány magyar mérnök dolgozik a technológia fejlesztésén, nem pusztán annak működtetésén. Mennyi adóbevétel keletkezett az állami támogatásokhoz képest. És mennyivel növekedett az ország energiaimportja az új ipari kapacitások miatt.

Ha ezekre kedvező válaszokat kapunk, az akkumulátoripari fordulat Magyarország egyik legfontosabb iparpolitikai sikere lehet.Ha viszont tíz év múlva azt látjuk, hogy hatalmas gyárak termelnek importált alapanyagból, importált energiával, kevés magyar beszállítóval és jelentős állami támogatással, akkor a történet egészen másképp fest majd.

Az akkumulátorgyárakról szóló vita ezért rossz helyen húzza meg a frontvonalat, amikor kizárólag arról szól, hogy „kellenek-e” vagy „nem kellenek”.A valódi gazdasági kérdés ennél prózaibb – és sokkal fontosabb: ha már itt vannak, hogyan érjük el, hogy minél több érték maradjon utánuk Magyarországon?

Az összeállítás az MI segítségével készült

A Akkumulátorgyárak Magyarországon: aranybánya vagy drága függőség? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A közleményben a termelés leállítását a kihívásokkal teli versenykörnyezettel, a stagnáló piaci kereslettel magyarázták.

A cég hangsúlyozta: együttműködik a helyi hatóságokkal, érdekelt felekkel, kormányhivatallal és a szakszervezettel, hogy támogatást biztosítson valamennyi érintett munkatársnak, felveszi a kapcsolatot a kormányhivatal foglalkoztatási osztályával és külső szakértő tanácsadót is bevon annak érdekében, hogy elősegítse a termelés leállásában érintett dolgozók mielőbbi munkaerőpiaci elhelyezkedését.

Az Electrolux több mint 30 éve van jelen Magyarországon, miután 1991-ben megvásárolta a jászberényi Lehel Hűtőgépgyárat. 2021 óta Jászberényben működik a vállalat mintegy 12 000 m²-es magyarországi ellátási központja (RDC) is. A gyár az európai piacra termelt, 2024-ben például 293 000 darab terméket állítottak elő. A korábbi években a magyarországi gyártás a cégcsoport globális értékesítésében is jelentős, mintegy 14%-os szerepet játszott. A cég már 2020-ban is hajtott végre átszervezést, amikor a szabadon álló hűtők gyártását korlátozták, 2019-ben pedig a porszívógyártást szüntették meg, akkor 800 ember vesztette el a munkáját.

A Hatszáz ember állása szűnik meg Jászberényben bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A belföldi mobilitást leginkább a munkahelyváltás (35 százalék), új élmények keresése (30 százalék) és családi okok (20 százalék) motiválják; a külföldi munkavállalás esetében az itthoninál látványosan magasabb bérek, nyelvtanulási lehetőségek és a nemzetközi tapasztalatszerzés a fő hajtóerők. Itthon továbbra is elsősorban a keletiekből a nyugati országrészekbe elvándorlás a jellemző, amit a bérek közötti különbségek, az ipari beruházások földrajzi koncentrációja és a lakhatási költségek eltérései is erősítenek.

A nehezen betölthető álláshelyek és a munkavállalók mobilitási hajlandóságának növekedése a munkaadók toborzási stratégiáit is átalakítja. A cégek ma már országosan keresnek munkavállalókat, és egyre többen nyitnak a külföldi munkaerő irányába is. Az áttelepülést lakhatási támogatással, cég adta szállással vagy utazási költségtérítéssel ösztönzik. Az egyes régiókban jellemző betöltetlen állások nagy száma miatt a fizikai munkakörök esetében 1–2 napon belül, szellemieknél pedig legfeljebb egy héten belül kell dönteni a jelöltekről. A digitalizált kiválasztási folyamatok és az erős online jelenlét ma már elengedhetetlenek. A munkaerő-kölcsönző cégek szerepe is felértékelődött: rugalmas foglalkoztatást, gyors és hatékony toborzási folyamatokat, szakértői csapatokat, célzott kampányokat és azonnali visszajelzést kínálnak, ami különösen fontos a versenyképes munkaerőért folytatott harcban.

A munkavállalók igényei is átalakultak: a versenyképes alapbér mellett egyre fontosabb a teljes juttatási csomag, a rugalmas munkaidő-beosztás, a munka–magánélet egyensúlya, a jó munkahelyi légkör és a szakmai fejlődési lehetőségek. A versenyképes alapbér továbbra is az egyik különösen fontos tényező, mozgatórugó egy munkahelyváltásnál, de önmagában már nem elegendő. A munkavállalók értékelik a teljes kompenzációs csomagot, például, hogy van-e cafeteria (—> olyan juttatási rendszer a munka világában, ahol a munkáltató által felkínált béren kívüli juttatások közül a munkavállaló maga választhat) a cégnél, esetleg kínál-e a munkáltató pl. egészségmegőrzéssel kapcsolatos juttatásokat.

A fiatalabb nemzedékek számára a munkahelyi kultúra, a fejlődési lehetőségek és a vállalati értékek legalább olyan fontosak, mint a fizetés. A munkáltatóknak ezért nemcsak a juttatási csomagokat kell újragondolniuk, hanem a munkáltatói márkaépítésre is nagyobb hangsúlyt kell fektetniük. A HR-nek ma már nemcsak toboroznia kell. Új megoldásokat kell találnia a megfelelő jelöltek elérésére és megtartására, továbbá valódi értékajánlatot kell nyújtania a munkavállalók számára – különösen a kevésbé vonzó régiókban, ahova még mindig nehéz munkaerőt találni. A mobilitás növekedését az új ipari beruházások is ösztönzik, amelyek új és újabb térségekben teremtenek munkahelyeket. A fiatal nemzedékek mobilitási hajlandósága, a digitalizáció és a távmunka lehetősége szintén hozzájárul mindehhez.

A kis településeken élők számára jelenleg gyakran a költözés az egyetlen lehetőség a meglévőnél magasabb jövedelem és a szakmai fejlődés elérésére. A munkavállalók egyre tudatosabban keresik azokat a cégeket, amik támogatják a áttelepülést, és akár életre szóló karriert kínálnak.

A Munkahelyek után költözik, kelet-nyugat tengelyen mozog a magyar munkaerő bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A ManpowerGroup a világ 42 országában, csaknem 41 ezer munkáltató körében végzett negyedéves felmérést; Magyarországon a munkáltatók 530 fős reprezentatív mintájában szereplőket kérdezték meg az idei harmadik negyedéves munkaerő-felvételi szándékaikról.

A munkáltatói válaszokból származtatott, szezonálisan kiigazított Nettó Foglalkoztatási Mutató (NFM) +5 százalékos átlagos értéket ért el, ami negyedéves szinten 3 százalékpontnyi, éves szinten pedig 9 százalékpontnyi csökkenést mutat ugyan, ám továbbra is nettó növekedési kilátásokat tükröz.

„A jelenlegi makrogazdasági helyzetben a munkáltatók jelentős része kivár: 47 százalékuk sem növelni, sem csökkenteni nem tervezi munkaerőkeretét a következő hónapokban – mondta Varga Péter, a Manpower Magyarország ügyvezető igazgatója. – Bár a munkaerőhiány a legtöbb szektorban jócskán enyhült a múlt évek során, a küszöbön álló élénkülés reményében a cégek továbbra is tartózkodnak a látványos méretű elbocsátásoktól, létszámcsökkentést inkább csak úgy valósítanak meg, hogy megüresedő pozíciókat átmenetileg üresen tartanak.”

Az ágazatokat vizsgálva megállapítható: az iparágak között számottevő eltérések tapasztalhatók. Miközben a kommunikációs szolgáltatások (NFM: -17%), illetve az egészségügy és élettudományok (-10%) területén akár számottevő létszám-csökkentésekre is sor kerülhet, a pénzügy és ingatlan (+32%), illetve az információ-technológia (+15%) területein figyelmet keltő létszámnövekedés is bekövetkezhet. A gazdaság szempontjából a legmeghatározóbb az alapanyag- és feldolgozóipar (+9%), ahol enyhén átlag feletti lehet a létszámbővítés, ugyanakkor a fogyasztói javak és szolgáltatások(-3%) területe stagnálás közeli képet mutat.

Az ország egyes régiói között is nagyok lehetnek az eltérések. Országos átlag felettiek a munkáltatók várakozásaia Közép-Dunántúlon (NFM: +15%), valamint Észak-Magyarországon (+12%). A többi régióban az átlagos körüli vagy annál kisebb létszámnövekedésre lehet számítani. Ezúttal lefelé Közép-Magyarország (-6%) és a Nyugat-Dunántúl (-8%) lóg ki a sorból: e két régióban többen jeleznek előre elbocsátást, mint munkaerő-felvételt.

Cégméret alapján a mikrovállalkozások a legpesszimistábbak (NFM: -4%), a többi kategóriában enyhe többségben vannak a munkaerőfelvételt tervezők.

Az előző negyedévhez képest nemzetközi tekintetben változatlanok a kilátások a munkaerő-piaci mozgásokat illetően. A mutatószám jelenleg igen magas, 24 százalékon áll. Esést a vizsgált 42 ország egyikében sem várnak. Európában kicsivel az átlag alatti a várakozás, az öreg kontinensen

a legszélesebb körben Hollandiában (NFM: +30%), illetve Írországban (+29%) terveznek kiemelkedő munkaerő-bővülést.

Európán kívül a következő hónapokban elsősorban az Egyesült Arab Emirétusokban (+48%), Indiában (+42%), Costa Ricában (+38%), Brazíliában (+32%), illetve az USA-ban (+30%) várják a legnagyobb arányú állomány-bővülést az ottani munkáltatók.

A felmérés változó összeállítású részében ezúttal a többi között arra kérdeztek rá, hogy a válaszadók munkaerő-felvétellel kapcsolatos döntéseit mennyire befolyásolják a jelenleg is fennálló világkereskedelmi bizonytalanságok. A hazai cégek válaszaiból az derül ki, hogy 45 százalékuk HR-döntéseit legfeljebb kismértékben alakítja ez a tényező, mérsékelt hatást 36 százalék tulajdonít neki, és csupán 17 százalék jelezte azt, hogy érzékelhető hatása van a kereskedelmi vámok körüli konfliktusoknak a munkaerő-felvételi döntéseire (2 százalék nem adott választ).

Egy másik kérdés azt firtatta, hogy az aktuális HR-stratégiát mennyiben érintik a munkaerő idősödésével, a tapasztalt alkalmazottak nyugdíjba vonulásával kapcsolatos kihívások. Nem meglepő módon a válaszadók 49 százaléka jelezte azt, hogy ennek a tényezőnek mérsékelt vagy akár jól érezhető hatása is van a humánerőforrás-stratégiára. Magyarországon egyre nő a munkavállalók átlagos életkora, ami azzal is jár, hogy demográfiai okok miatt öt éven belül mintegy 300 ezerrel csökkenhet a

A Óvatos létszámbővítéssel számolnak a hazai munkáltatók a következő hónapokban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Hogyan igazodjunk az AI-alapú keresésekhez?

Az internet valós idejű böngészésére is képes AI-vezérelt keresőmotorok – mint például a ChatGPT Search, a Google Gemini, a Microsoft Copilot vagy a Perplexity – térnyerésével új megközelítés született, amire elkerülhetetlen az átállás a munkaerőpiacon is.

A generatív keresők nem kulcsszavakra, hanem kontextusra építenek, ezért a hirdetéseknek is részletesebbnek kell lenniük: a pozíció nevén és az alapkövetelményeken túl fontos a munkakörnyezet, a csapatméret, a vállalati kultúra, a munkavégzés helye és módja. A mesterséges intelligencia ezek alapján tud érdemi ajánlásokat generálni. Fontos, hogy a cégről szóló online információk (weboldal, közösségi média, hirdetés az állásportálon) egységesek legyenek. Az AI-rendszerek ezeket vetik össze, a konzisztens megjelenés így növeli a bizalmat és a találati arányt is. 

Az AI-alapú keresők működése miatt még fontosabbá vált, hogy a munkaadók világos és részletes képet mutassanak magukról az interneten. A vállalati bemutatkozó weboldalak, vagy az ott elérhető tudásbázisok, amelyek például gyakori kérdéseket, szakmai cikkeket, útmutatókat tartalmaznak, kulcsszerepet játszanak abban, hogy a mesterséges intelligenciát használó rendszerek pontosan azonosítani tudják, mivel foglalkozik egy szervezet, milyen értékek mentén.

Miként javíthatja az AI az álláshirdetéseinket?

Az AI jelentősen megkönnyíti a toborzást több tekintetben is, a keresés optimalizálásán túl például a hirdetési tartalom generálása, ellenőrzése is sokkal egyszerűbbé válik a nagy nyelvi modellek alkalmazásával. Ahhoz, hogy a toborzást támogató számtalan AI-megoldás közül ki lehessen választani a cégek számára leginkább megfelelőt, elengedhetetlen a folyamatos tesztelés, illetve a felhasználási cél pontos megfogalmazása.

A hazai piacvezető állásportálon bevezetett egyik új eszköz éppen ebben segít. „Azt látjuk, hogy nagyon sok kisebb vagy közepes méretű cég nincs annak a rutinnak a birtokában, miként célszerű egy hirdetést megfogalmazni, hiszen évente egyszer, vagy még ritkábban toboroznak. Amikor ők a mi e-commerce csatornánkon keresztül hirdetéseket adnak fel, gyakran elakadnak és sokszor kevésbé hatékony szövegű hirdetéseket fogalmaznak meg, mint a gyakorlottabb toborzók. Az ő támogatásukra hoztuk létre az AI alapú hirdetési tartalom generátorunkat, mely alkalmazásával a toborzónak nincs más dolga, mint megosztani velünk az adott hirdetés alapinformációit (pozíciónév, lokáció, tapasztalati elvárások) és az AI gyorsan, jó minőségben, könnyen érthető megfogalmazásban elkészíti a hirdetési szöveget, amivel a vállalat már publikálni is tudja azt az oldalunkon”– számolt be Tüzes Imre, a Profession.hu üzletfejlesztési és termékmenedzsment-vezetője (a bal oldali képen).

„A tartalomelőállítás támogatásához, valamint a szövegek ellenőrzéséhez további AI eszközök is a rendelkezésünkre állnak. A Profession.hu-nál mindeddig emberek ellenőrizték a hirdetési tartalmak minőségét, ami idő-és erőforrásigényes munkafolyamat volt. Most viszont már működik egy nagy nyelvi modell alapú moderációs eszközünk, ami több tucat szabály alapján 90% feletti pontossággal azonosítja a hibákat, jó észrevételeket tesz és folyamatosan tanul, ezzel egyrészről biztosítja a hirdetések minőségének folyamatos javulását, másrészről pedig lehetővé teszi, hogy a korábban a területen dolgozó kollégák szakmai feladatai új dimenzióba kerülhessenek – tette hozzá a szakértő.

Mit hoz a jövő?

A generatív keresők és az egyéb toborzást támogató mesterségesintelligencia-megoldások megváltoztatták ugyan a digitális tér szabályait, de nem eltörlik, hanem továbbfejlesztik azokat. „Azok a vállalatok, amelyek már most hangsúlyt helyeznek erre a területre, hosszú távon versenyelőnyhöz jutnak. Mi a Profession.hu-nál pontosan ezt tesszük: igyekszünk követni, megérteni és minél gyorsabban, minél hatékonyabban alkalmazni az új technológiát.

A célunk továbbra is az, hogy az oldalunkon megjelenő hirdetések a leghatékonyabban jussanak el az álláskeresőkhöz, legyen szó akár hagyományos, akár AI-alapú keresésről”– fogalmazott Tüzes Imre.

A Átalakítja a munkaerő-piacot az AI-alapú keresés bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A február 1-jétől életbe lépett törvényi változások nehéz helyzetbe hozták azokat a vállalkozásokat, amik eddig az egyszerűsített foglalkoztatás (továbbiakban EFO) rendszerében foglalkoztattak munkavállalókat. A mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetében 1300-ról 2200 forintra (+69%) alkalmi munkánál 2700-ról 4400 forintra (+63%), filmipari statiszta alkalmi munka esetében 8000-ről 8700 forintra (+9%) nőtt a naponta fizetendő közteher mértéke. Ráadásul az idén egy munkavállaló már csak legföljebb 120 napot dolgozhat az EFO keretében – előtte ez a limit csak az ugyanannál a foglalkoztatónál letöltött napokra vonatkozott.

A probléma súlyát jelzi, hogy eddig – szezontól függőben – a 3,7 millió versenypiaci munkavállaló 4-5 százalékát 150-180 ezer főt foglalkoztattak az EFO alapján. Számos ágazatban az állandó foglalkoztatás helyett ez a forma volt képes biztosítani a megfelelő működést. A mezőgazdaságban jellemzően idénymunkákra, a vendéglátásban jellemzően a nyári csúcsszezon idején kellenek olyan munkavállalók, akikre az adott időszakon kívül nincs szükség akkora létszámban. A filmipari statisztákra szintén csak egy-egy adott forgatási időszakban van szükség. De az építőipari és logisztikai cégek működésében is léteznek olyan munkafázisok, csúcsidőszakok, amikor az egyszerű napi, online bejelentéssel működő alkalmi munka jelent megoldást.

A diákok alkalmazása idény- és alkalmi munkák esetén számos előnnyel jár: többségük eleve a rugalmas foglalkoztatási formákat keresi, szünidőkben kifejezetten keresik is az idénymunkákat, és örömmel vállalnak statiszta- és hostess szerepeket is. Az átlagos EFO-s pozíciókra jelentkező állománnyal szemben képzett, sok esetben magasabb kompetenciával bíró munkavállalói kört alkotnak. Minimális az adminisztrációs teher, hiszen egyre több az olyan iskolaszövetkezet, amelyik egy egyszerű, online felületen keresztül működteti a teljes diákfoglalkoztatási rendszert. Adózás szempontjából is minden terhet levesznek a munkáltatóról. Emellett a 25 év alattiak szja-t sem fizetnek, így bruttó órabérük (egy bizonyos szint alatt) a nettóval megegyezik.

Különösen az alkalmi munka és a statiszta feladatok ellátásánál lett kiugró a diákok költségelőnye a mostani jogszabályi változások nyomán. Alkalmi munkánál napi nyolcórás munkát feltételezve egy diák után közel 2400, egy EFO-s után immár 4400 forintnyi költséget kell kifizetni. Statiszták esetében pedig a mintegy 2400 forinttal szemben 8700 forint költségtömeg áll fejenként.

De mi lesz az EFO-ban foglalkoztatottak tömegével? A cégek egy része várhatóan továbbra is alkalmaz majd egyszerűsített foglalkoztatás formájában munkavállalókat, ám ez a létszám várhatóan látványosan vissza fog esni az előző évekhez képest. A 120 napos szigorítás miatt azokat, akik már közelítik a határértéket, hosszabb, több hetes munkára már nem fogják alkalmazni. Mindezek miatt várhatóan megnövekszik majd a részben vagy teljesen bejelentés nélkül foglalkozatottak köre. Ugyanakkor az intézkedés egy újabb hullámot is elindíthat a külföldön munkát keresők körében.

Munkavállalóként számos okból lehet kézenfekvő választás az EFO. Sokan a már meglévő munkájuk mellé keresnek ideiglenes kereseti lehetőséget, amit ily módon legális keretek között tudnak elérni. Azoknak is kiváló lehetőség ez a forma, akik nem minden nap, csak hektikusan tudnak rendelkezésre állni egy munka elvégzésére.

Van emellett egy szintén sokakat érintő szempont is: a az EFO szerint kifizetett munkabér nem tiltható le köztartozás vagy egyéb ok miatt. Mindazok számára, akik a behajtási intézkedések miatt elkerülik a folyamatos foglalkoztatást, ismét a feketegazdaság lehet a menekülőút.

A munkaerőpiac eddig zajló folyamatos kifehérítésének elért eredményeinek megtartása végett célszerű lehet újragondolni a magáncsőd intézményét is, ami az évtizedes fennállása óta jelenlegi formájában nem volt képest áttörést elérni a munkaerőpiacon.

A Diákok állhatnak az alkalmi és idénymunkások helyébe? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ennek megfelelően a visszaesés inkább átrendeződés, mert csökken a szűk területre tudást adó „gyorstalpaló” képzéseken végzettek iránti kereslet, miután az egyszerű, rutinszerű feladatokat már átveszi a mesterséges intelligencia. Másfelől még inkább nő az igény azon informatikusok iránt, akik átfogó, alapokat, összefüggéseket, különféle rendszereket is elsajátító ismeretekre tettek szert, akik látják és értik a problémákat, a folyamatokat, megtalálják az optimális megoldásokat. Az IT-területen csak a megalapozott széles körű tudás és a friss szakmai ismeretek garantálják a sikeres karriert és a magas fizetést. Ezt a fajta tudásátadást továbbra is csak iskola képzéssel lehet megvalósítani, így az egyetemeknek ezekhez a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva kell oktatniuk.

A múlt év elején még arról volt szó, hogy 15 ezer informatikai szakember azonnal beléphetne a magyar munkaerő-piacra, de a helyzet alig egy év alatt gyökeresen megváltozott. Tavaly az USA-ban sorozatos elbocsátások történtek az informatika területén, és ezek a folyamatok begyűrűztek Nyugat-Európába és Magyarországra is, csökkent a nyitott IT-álláshelyek száma és a cégek inkább konkrét, rövid idejű megbízásokkal pótolták a hiányzó munkaerőt.

A munkavállalók is óvatosabbak, megfontoltabbak lettek a munkahely-váltásokkal. Az átalakulás azonban egyben szerkezeti is: minőségi csere figyelhető meg a mennyiségi változások mögött. A széles tudással, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező IT-szakemberek iránti kereslet változatlanul magas. Azonban a jó fizetés és a biztos megélhetés reményében a múlt években a gyorsan átképzett, csak szűk informatikai területhez és ahhoz sem nagyobb mélységekben értő informatikusokat valóban erőteljesen érintették az elbocsátások, ezért mostanra több, informatikus képzést ajánló ún. bootcamp bezárt.

„A közeli múlt gazdasági kihívásai az informatikában is éreztették a negatív hatásukat, mindezt felerősítették a ChatGPT és hasonló alkalmazások berobbanása, hiszen a mesterséges intelligencia már kitűnően megoldja akár az egyszerűbb programozást is. Másfelől azonban az MI elterjedésével tágulnak a lehetőségek az egyetemet végzett szakemberek iránt, mivel növekszik az igény a változásokra szakmailag felkészülten reagáló, átfogóbb, komplexebb tudással bíró, diplomás informatikusokra” – mondta eldr. Dietz Ferenc, a Gábor Dénes Egyetem elnöke, a mesterséges intelligencia koalíció oktatási és tudatosítási munkacsoportjának vezetője.

Az IT-területen továbbra is a munkavállalók diktálják a munkaerő-piaci feltételeket, ezáltal a fizetésük jóval meghaladják a piaci átlagot, sőt a más műszaki területen elérhető kereseteket is. A junior programozók bruttó 600-950 ezer forintos fizetéssel kezdenek. Milliós bér fölé a 3-5 év gyakorlattal rendelkezők lépnek, a senior software architect, vagy IT-tervező átlagosan bruttó 1,3 millió forintot kereshet havonta. Egy IT-menedzser havi 1 millió forintot, egy csapatvezető jellemzően már 1,6-2,5 millió forintos havi fizetést vihet haza, a biztonsági mérnökök és a kiberbiztonsági tanácsadók pedig akár 2,5 millió forintot is.

„Az új trendeket ismerő, gyakorlati tudással rendelkező munkavállalók mai is válogathatnak az állások között. A nagyon megnőtt kereslet okán, a nyelvi modelleket tudatosan, készségként használó mérnökök, a tesztelők, a kiberbiztonsággal foglakozók szinte maguk diktálják a bérüket” – hívta fel a figyelmet a mesterségesintelligencia-koalíció oktatási és tudatosítási munkacsoportjának vezetője.

Az IT világban való érvényesüléshez más hivatásoknál erőteljesebb nyitottság és folyamatos megújulás szükséges a talpon maradáshoz. A kitűnő diploma, az ígéretes karrierlehetőség pár év alatt utcára kerülést eredményezhet az új technológiák, programok ismerete és készségszintű használata nélkül. Az EU ezért támogatja az egész életen át tartó tanulást, hogy mindenki rendelkezzen azokkal az ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy boldoguljon a társadalomban, a munkaerőpiacon és a magánéletben. Mindezek elsajátíthatók rugalmas, célzott, a meglévő alaptudásra ráépítő rövid távú képzéseken, ahol mikro-tanúsítvány igazolja az elsajátított tanulási eredményeket.

Hazánkban jó néhány egyetem kínál széleskörű informatikai képzést, így szabadon lehet választani, ki, milyen területen és milyen mélységben szeretne tudást szerezni, hiszen IT ismeretre mindenhol szükség van a pénzügyi területtől kezdve a kreatív iparágakig. Az informatikán belüli érdeklődési terület és az egyetem kiválasztása mellett figyelmet érdemel a gyakorlatközeliség és a nappali vagy távoktatási munkarend, a tudásanyag digitális elérhetősége. Ahogy az IT-szektorban egyre népszerűbb a hibrid, akár remote (teljes egészében távmunka) munkavégzés, az oktatásban is egyre keresettebb a nagyfokú rugalmasságot biztosító online képzés.

„Intézményünk digitális oktatási módszertanával minden hallgatónk mind térben mind időben rugalmasan tanulhat, akár alapszakot, akár mesterszakot, akár mikro-tanúsítványt nyújtó képzést végez. Ez utóbbiak rövid képzések, ahol a résztvevők célirányosan azokat az ismereteket, készségeket és kompetenciákat fejlesztik, amikre a sikeres karrierhez szükséges személyes és szakmai fejlődésükhöz, megújulásukhoz még szükségük van”– tette hozzá a Gábor Dénes Egyetem elnöke.

A gazdasági, munkaerő-piaci folyamatokat különböző szemszögből vizsgáló IT-, gazdasági és munkaügyi szakemberek az elmúlt időszak változásait értékelve egyetértenek abban, hogy az IT-szektorban változatlanul hatalmas, ma még kiaknázatlan fejlődési, érvényesülési és karrierlehetőségek vannak.  Előrejelzések szerint a technológiai kiadások 2015–30 között várhatóan 50%-kal nőnek, és ez akár 50 millió munkahelyet is teremthet világszerte…

A Az IT-munkaerő-piacon már nem a mennyiség, hanem a minőség számít bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A diákmunkát a szezonalitás jellemzi. A nyári szabadságolások miatt tervezhetően megnő a diákok iránti igény, hiszen az időszakos helyettesítéseknek továbbra is ez a legkézenfekvőbb módja. A mezőgazdaságban, illetve a rendezvényekhez és vendéglátáshoz kapcsolódó feladatok területén pedig a csúcsszezon kínál többletkeresletet. A rendezvényekhez, fesztiválokhoz kapcsolódó munkák eleve igen népszerűek a diákok körében, hiszen amellett, hogy ingyenes részvételt kínálnak a korosztály széles körében népszerű egy-egy eseményen, még jövedelemmel is járnak. Egyes területeken, így például a fizikai munkavégzés a logisztika, raktározás, a telefonközpontos teendők esetében folyamatosan többet lehet a keresni.

„Az év első harmadában 2050 forint volt az általunk közvetített diákok átlagos órabére, ami hetedével haladta meg (minden bizonnyal a magas infláció miatt is – a szerk. megj.) az egy évvel azelőtti 1800 forintot – mondta Pénzes Lili, a Trenkwalder diáküzletágának operatív vezetője. – A növekedést egyrészt a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése okozza, másrészt a munkáltatók gyakran törekednek is arra, hogy versenyképes bérekkel vonzzák be a diákokat. A nyári időszakra kínált alapórabéreket számos esetben teszik még vonzóbbá olyan kiegészítő juttatásokkal, mint a műszakpótlék, a heti legalább 2-3 műszak esetén járó jelenléti bónuszok, vagy éppen céges busszal történő szállítás a lakó- és a munkahely között. Emellett egyre több helyen érhető el a diákok számára a hibrid munkavégzés lehetősége, ami érezhetően elősegíti e nemzedék munkaerő-piaci beilleszkedését.”

A diákmunkával elérhető jövedelem vonzerejét az is növeli, hogy 2022 óta 25 éves korig adómentes a munkavállalók jövedelme. Ez azt jelenti, hogy például egy diákszövetkezetben foglalkoztatott tanuló teljes egészében megkaphatja a bruttó órabérét, ami a mostani átlagot (2050 forint) tekintve a 308 forinttal több a náluk idősebbek fizetésénél.

Bár már javában zajlik a jelentkezés a felajánlott munkahelyekre, aki a tanulmányi szünetben szeretne munkát vállalni, egyelőre még rengeteg lehetőség között válogathat. Jelentkezéskor előny, ha valaki – a jellemzően heti 20-25 órára vállalt – munkaidejének beosztásával rugalmasan tud alkalmazkodni a foglalkoztató cég igényeihez.

A cégek az idén az eddigieknél kevesebb diákmunkást keresnek olyan egyszerű feladatokra, amikben könnyen megoldható az automatizálás. Egyre több cég kezdi alkalmazni a mesterséges intelligenciát munkafolyamataiban, aminek hatása mind érezhetőbb.

A Átlagosan hetedével magasabb órabérre számíthatnak a diákmunkások a nyáron bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az alkalmazottak a jelenlegi körülményeikkel csak mérsékelten elégedettek: az erre vonatkozó elégedettségi index értéke országosan 5,4 volt az 1-10 közötti értékelési skálán, ami a tavalyihoz képest 0,7, a 2021-i 6,4-hez viszonyítva egypontos csökkenést mutat.

A Trenkwalder munkaerő-mobilitás témában immár harmadszor végezte el a hazai piacon keresett kutatását, kereken 5300 versenypiaci munkavállaló válaszait értékelte. Kiderült: továbbra is nagy a munkaerő mobilitási készsége. Azaz: a meglévőnél jobb feltételek mellett 46 százalék kész elhagyni jelenlegi lakhelyét, ami 11 százalékkal magasabb a két éve még 35 százalékos értéknél. A legnagyobb arányban a dél-nyugati megyékben élők költöznének: Baranya (61%) és Somogy megye (60%) mutat kiugró értékeket.

A tavalyihoz képest változás, hogy a sorban következő megyék nem Észak-Kelet-Magyarországon, hanem a Közép-Alföldön helyezkednek el: Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád-Csanád; ott egyaránt 55%-os a mobilitási index értéke.

A költözés mellett elsősorban a jobb megélhetés miatt döntenének (89%); fontos szempont még a biztos jövő (53%) és a több munkalehetőség (43%) is.

Figyelmet érdemel: megnőtt a külföldre távozni készülők aránya! Tavaly a költözni tervezők kétharmada még az országhatárokon belüli célpontot jelölt meg, az idén az arány 52 százalékos volt. Ez a teljes munkavállalói kör csaknem negyed. Azok, akik országon belül költöznének, legmagasabb arányban Pest megyét, Budapestet, illetve Győr-Moson-Sopron megyét jelölték meg kívánt célpontként.

A mobilitási hajlandóság egyik fontos összetevője, hogy a munkavállalók egy-egy területen mennyire tartják élhetőnek a helyi viszonyokat. A Trenkwalder a többi között felmérte a jelenlegi munkahellyel, a környék adta lehetőségekkel, valamint az adott megye kereseti és megélhetési viszonyaival kapcsolatos elégedettséget, melynek az értéke (10-es értékelési skálán) országos átlagban 5,4 pont lett. A felmérés kezdete (2021) óta az index folyamatosan csökken (két év alatt egy pontot esett vissza), amit a reálbéreknek a felpörgő infláció miatti visszaesése, valamint a munkavállalók munkaerő-piaci körülményeinek kedvezőtlenebbé válása magyaráz.

Elégedettség tekintetében az észak-dunántúli térség és Közép-Magyarország megyéi teljesítenek a legjobban. A legnagyobb elégedettséget Budapesten (6,6 pont) és Győr-Moson-Sopron megyében mérték (6,5 pont), a legkisebb elégedettségi indexe Csongrád-Csanád, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének volt (4,5-4,5 pont).

A szűkebb környezetet a megkérdezettek általában kedvezőbben értékelték, mint a tágabb, megyén belüli lehetőségeiket. A lakóhely környékét 7,5 pontra értékelték, a jelenlegi munkahellyel elégedettség országos átlagban 6,8 pontot, a környék adta lehetőségek 5,5 pontot kaptak, miközben az adott megye megélhetési viszonyait 4,9 pontra, az adott megye kereseti lehetőségeit pedig átlagosan 4,6 pontra értékelték. A visszaesés épp a két legutóbbi szempont esetében volt a legnagyobb, 0,8-0,9 pontnyi.

A A versenypiaci dolgozók negyede külföldre költöznék bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.