A rangsort a Gallup, az Oxford Wellbeing Research Centre és az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata készíti. Nem egyszerű „jókedv-listáról” van szó: a helyezések mögött hároméves átlagok, önértékelések és kemény mutatók állnak – a GDP-től a társadalmi támogatottságon át a várható élettartamig, a személyes szabadság érzéséig, a nagylelkűségig és a korrupció észleléséig.

Érdekes tendencia, hogy immár második éve egyetlen nagy angol nyelvű ország sem fér be az első tízbe: Ausztrália a 15., az Egyesült Államok a 23., Kanada a 25., az Egyesült Királyság pedig csak a 29. helyen szerepel.

Az északi recept: a bizalom, mint alapinfrastruktúra

Finnország kilencedszer az élen az elmúlt tíz évből – és ez már aligha tekinthető véletlennek. Az ország sikere mögött nem egyetlen tényező áll, hanem egyfajta „láthatatlan infrastruktúra”: a társadalmi bizalom.

A finnek mindennapi tapasztalata, hogy az intézmények működnek, az ígéreteket betartják, és az emberek alapvetően megbízhatók. Ehhez társul az erős szociális háló – ingyenes vagy megfizethető oktatás, egészségügy és közszolgáltatások –, amely biztonságérzetet ad. A magas adókat sokan nem teherként, hanem befektetésként élik meg: minőségért fizetnek.

A természet közelsége szintén kulcselem. Helsinki lakói percek alatt elérik az erdőt vagy a tengert, ami a mindennapi élet része – nem luxus, hanem alapállapot.

Izland: túlélésből született összetartás

Izland második helye azt mutatja, hogy a közösségi kohézió mennyire meghatározó lehet. Egy mindössze 400 ezres, történelmileg elszigetelt társadalomban a túlélés feltétele az együttműködés volt – és ez a mentalitás máig él. Az izlandiak erőssége az alkalmazkodóképesség is: a hosszú, sötét telek megtanították őket arra, hogy értékeljék az apró örömöket – egy csésze kávét, a meleg vizű fürdőket vagy a baráti együttléteket. Nem véletlen az ország egyik kulcskifejezése: „Þetta reddast” – vagyis „valahogy megoldódik”.

Dánia: egyenlőség és nyugalom

Dánia stabilan a világ élvonalában marad. Itt a boldogság kevésbé látványos, inkább csendes és strukturális: a társadalmi bizalom, az alacsony korrupció és az egyenlőség érzése hatja át a mindennapokat. A dán modell egyik alapja az oktatás: a gyerekek hosszú éveken át közös rendszerben tanulnak, függetlenül családi háttértől, ami erősíti a társadalmi kohéziót. Emellett feltűnő a „nem sietős” életforma: a dánok nem hajszolják a folyamatos teljesítményt, a mindennapok tempója kiegyensúlyozottabb.

Costa Rica: boldogság GDP nélkül?

A lista talán legizgalmasabb szereplője Costa Rica, amely meredek emelkedéssel jutott a negyedik helyre. Az ország nem tartozik a leggazdagabbak közé, mégis kiemelkedően magas életelégedettséget mérnek. A kulcsszó itt: közösség. Az emberek erős társas kapcsolatokban élnek, sok időt töltenek együtt, és nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges, aktív életmódra. A természet – esőerdők, óceán, gazdag élővilág – nemcsak háttér, hanem a mindennapok része.

Costa Rica példája azt sugallja: a jólét nem kizárólag gazdasági kérdés. Az életminőség sokszor inkább kapcsolatokban, életstílusban és szemléletben mérhető.

Svédország: egyensúly és egyszerűség

Az ötödik helyezett Svédország a modernitás és a természet közötti finom egyensúlyt képviseli. A városi élet fejlett és innovatív, ugyanakkor a természet mindig elérhető közelségben van. A svéd kultúra egyik jellegzetessége az egyenlőség és az informális viszonyok: mindenki „tegeződik”, függetlenül státusztól. Ez csökkenti a társadalmi távolságokat és erősíti az összetartozás érzését. A mindennapokban a „fika” – a közös kávézás – szinte filozófia: tudatos megállás, jelenlét és kapcsolódás.

És hol áll Magyarország?

És hol helyezkedik el Magyarország? Nos, a 2026-os adatok szerint hazánk a középmezőny alsó részében, nagyjából a 60. hely környékén található.

Ez a pozíció arra utal, hogy bár az életminőség számos mutató szerint nem számít rossznak globális összevetésben, a szubjektív jóllét – vagyis az, ahogyan az emberek saját életüket megélik – jelentősen elmarad a legboldogabb országok szintjétől.

A különbség nem elsősorban gazdasági: a jelentés logikája alapján legalább ennyire számít a társadalmi bizalom, az intézmények működésébe vetett hit, a kiszámíthatóság és az emberi kapcsolatok minősége. Ezek azok a területek, ahol a skandináv országok – és egyre inkább Costa Rica – tartós előnyt mutatnak.

Magyarország helyezése így nemcsak egy szám a rangsorban, hanem jelzés is: a jóllét nem pusztán anyagi kérdés, hanem társadalmi és kulturális minták eredője. Más szóval: nem elég jobban élni – fontos az is, hogy jobban érezzük magunkat abban az életben.

Mi a közös a legboldogabb országokban?

Bár a top öt ország eltérő kulturális és gazdasági háttérrel rendelkezik, több közös mintázat rajzolódik ki:

• erős társadalmi bizalom
• működő intézmények és alacsony korrupció
• szoros emberi kapcsolatok
• a természet közelsége
• a személyes szabadság érzése

A jelentés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a boldogság nem pusztán anyagi kérdés. Sokkal inkább azon múlik, mennyire érezzük magunkat biztonságban, mennyire számíthatunk másokra, és mennyire tudunk kapcsolódni egymáshoz – és a környezetünkhöz. Ha van „északi titok”, akkor az talán ennyi: nem az számít, mennyid van, hanem hogy mennyire bízol abban, amiben élsz.

A Bizalom, közösség és természet: mitől boldogok a világ legelégedettebb országai? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Élete utolsó éveiben betegeskedett, ám a munkával – kvázi nyugdíjasként – sem hagyott föl… A Mai Nap külpolitikai szerkesztőjeként (1990. július 30-án) ekként búcsúztam „az Öregtől”:

«Adását megszakítva közölte (1990. július 29-én) a bécsi rádió: vasárnap hajnalban szívelégtelenség következtében a lainzi kórházban elhunyt dr. Bruno Kreisky, az osztrák és a nemzetközi szocialista mozgalom, a világpolitika e századi egyik legnagyobb tekintélyű alakja. Nyolcvanadik életévében járt. A legaktívabb nyugállományú politikusként tartotta számon és tisztelte Kelet és Nyugat egyaránt.

A második világháború utáni Ausztriában a leghosszabb ideig töltött be kormányfői tisztséget, s ezalatt az Európában kibontakozott enyhülési folyamat építőmestere is volt. Külügyi államtitkárként részt vett az osztrák államszerződést tető alá hozó tárgyalásokon. Az örökös semlegességet kinyilvánító és szuverén Ausztria létrejöttével „lezárult a hidegháború korszaka – nyilatkozta e sorok írójának –, s ez történelmileg még akkor is bizonyítható állítás, ha később a berlini és a kubai válság következtében ismét megjelent a világpolitikai szóhasználatban a krízis kifejezés”.

Előbb külügyminiszterként, majd 1970–83 között szövetségi kancellárként minden addiginál nagyobb nemzetközi tekintélyt vívott ki hazájának, miközben az általa vezetett kormányok megteremtették a dolgozók és munkáltatók szociális partnerségét, az ezen alapuló jólétet Ausztriában. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a közel-keleti válság enyhítésében, s ugyanő tette hazája fővárosát az Egyesült Nemzetek Szervezete harmadik székhelyévé. Kezdetben az Ausztriát bekebelező fasiszta Németország ellen küzdött (emigrációjában kötött életre szóló barátságot Willy Brandttal), később politikusként okos kompromisszumaival osztatlan elismerést szerzett. Szociáldemokrataként, államférfiként párbeszédre törekedett a kommunistákkal is, de élete végéig nem békült meg diktatúrájukkal. Az ő külügyminisztersége, majd kancellársága alatt jött létre a „második kiegyezés” Bécs és Budapest között.

Hetvenötödik születésnapjának előestéjén beszélhettem utoljára „az Öreggel”, akire hűséges titkárnője, Schmidt asszony különösen éberen vigyázott. „Csak azért vagyok Bécsben, mert fogadnom illik a gratulációkat, egyébként rengeteget dolgozom, emlékirataimat diktálom…”

Bár nem sokkal később ez a kötete is megjelent, terveit mind nem sikerült megvalósítania, pedig részben önmaga kímélésére, részben sértődöttségből még pártja díszelnöki tisztjéről is lemondott, hogy kedvenc pihenőhelyén, Mallorca szigetén elkészíthesse részletes politikai végrendeletét. Tegnap reggel óta már csak emlékezhetünk szavaira, alakjára, munkásságára. A század egyik nagy egyénisége ment el örökre.

Schmidt asszony végleg kikapcsolhatja a telefont.»

Kreiskyvel az utolsó, nagy beszélgetést 1985 májusában, az osztrák államszerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából folytathattam a félhivatalos kormánylap, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának munkatársaként. Az interjú 1985. május 15-én jelent meg (majd pedig később itt, az Infovilágban):

…E sorok írójának többször is megadatott, hogy részt vegyen a Kreisky „találmányának” számító, legendás Pressefoyer-n, azaz a ballhausplatzi kancellária emeleti előszobájában a keddi kormányülések után tartott sajtótájékoztatón, továbbá hosszabb lélegzetű interjúkat is készíthetett a politikussal. Ez alkalommal az osztrák államszerződés megkötésének 30. évfordulóján, 1985. május 15-én, az akkor rangos és mértékadó napilapként ismert Magyar Hírlapban megjelent Kreisky-interjút adjuk közre…” (A képen: Figl köztársaság elnök mutatja a Felső-Belvedere kertjében összegyűlteknek az aláírt osztrák államszerződést 1955. május 15-én 11 óra 30 perckor: „Wir sind so frei!”)

„Az első lépés az enyhülés felé” – dr. Bruno Kreisky interjúja

Bár irodát tart fenn a bécsi bevárosban, a Schwarzenbergplatzon, és külön titkárságot a napi ügyek, sajtóbeszélgetések összehangolására, tárgyalásai, előadásai előkészítésére, utazásainak a lebonyolítására, ha Ausztriában tartózkodik, a legbiztosabban grinzingi lakásán érhető el dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság exkancellárja, az osztrák és a nemzetközi politikai élet nagy öregje. Talán ez utóbbi, az irányában megnyilvánuló 
különös tiszteletet kifejező jelzőt külsőségeiben is hangsúlyozandó, az Altbundeskanzler [exkancellár] egy ideje rövid szakállt növesztett. A reá jellemző bölcs megfontoltsággal, tömör fogalmazásban válaszol a Magyar Hírlap kiküldött munkatárának a kérdéseire. 

– Mivel foglalkozik ezekben a napokban, hetekben, exkancellár úr?

– Most érkeztem vissza az Egyesült Államokból. New Yorkban részt vettem az Arab Ligának az ENSZ égisze alatt rendezett nagy, nemzetközi szimpóziumán. Néhány óra múlva Stockholmba repülök, pár napra. Hazatérve beszédek írása lesz a dolgom, majd a hónap második felében Izraelbe utazom. Van egy érvényes meghívásom a Szovjetunióba is, ennek júniusban szeretnék eleget tenni. És ne feledjük: előfordulhat, hogy legközelebb Budapesten találkozunk, az orvosok a nukleáris háború elhárításáért világkongresszus alkalmával. De addig is essünk túl ezen az interjún!

– Mi volt Ausztria nemzetközi jogi státusa 1955 tavaszáig, tehát az államszerződés megkötéséig?

– Négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország által megszállt ország voltunk, melynek szuverenitását – éppen a megszállásból adódóan – súlyos feltételek és korlátozások terhelték.

– Mi tette szükségessé, illetve lehetővé az osztrák államszerződés megkötését? Hogyan zajlottak az előkészítő tárgyalások?

– A kiindulópont az volt, hogy az Osztrák Köztársaság egyetlen országgal sem állt háborús viszonyban. Ebből következően békeszerződés megkötésére sem került sor. Az általunk óhajtott szerződéssel állami létünk,  helyreállítását, a megalapozását kívántuk elérni. Tíz esztendő alatt, tehát 1945–55 között, az osztrák tárgyaló küldöttség 260 előkészítő megbeszélést folytatott; legnagyobbrészt eredmény nélkül zárultak ezek az ülések. Az 
államszerződés kimunkálására három évtizeddel ezelőtt a szovjet vezetésnek az a világos és logikus felismerése adott lehetőséget, hogy megváltozott az európai politikai-katonai helyzet.

– Tekinthető-e az osztrák államszerződés megkötése az európai enyhülés, felé vezető első nagy lépésnek, s ha igen, miért?

– Egyértelmű igennel kell válaszolni a kérdésre. Azért, mert Potsdam óta először került sor kézzelfogható eredményekre vezető tárgyalásokra a négy nagyhatalom között. Elméletileg akkor zárult le a hidegháború korszaka. 
Ez még akkor is történelmileg bizonyítható állítás, ha később, a berlini és a kubai válság következtében ismét megjelent a világpolitikai szóhasználatban a krízis kifejezés. Szerencsére sikerült ezeket a problémákat háború nélkül megoldani.

– Milyen fogadtatásban részesítette a szovjet vezetés az államszerződés ügyében tárgyalni hívott osztrák küldöttséget, és tagjai között dr. Bruno Kreisky külügyi államtitkárt?

– Rendkívül barátságosan és nagyon reprezentatív külsőségek között, amely egy megszállt országból érkezett küldöttség számára szerfölött meglepő volt. Meg is jegyeztem, csak úgy, magunk között, hogy ha ekkora tisztelettel fogadnak bennünket, akkor egyáltalán nem valószínű, hogy dolgunk végezetlenül térünk haza.

– Milyen következtetést vontak le a Bécsből érkezett tárgyaló delegáció tagjai e légkört tapasztalván?

– Azt, hogy sorsdöntő lehetőség kihasználására nyílott alkalma az osztrák kormánynak, éppen ezért nagyon okosan, hajlékonyan kell tárgyalnunk.

– Hogyan zajlottak le a moszkvai megbeszélések, és mi állt a középpontjukban?

– Nagyon jó, építő szellemben, amely elsősorban az orosz fél megértő magatartásának volt köszönhető. Viszonylag gyorsan sikerült, megállapodnunk a valamikori német javaknak és az ausztriai olaj-lelőhelyeknek a visszakapásában, megváltásában, amit áru-, illetve kőolaj-szállításokkal kompenzáltunk. Kedvező megváltási áron lett újra osztrák tulajdon – a többi között – a Dunai Gőzhajózási Társaság is.

– Hogyan vetődött föl a svájci mintájú örökös semlegesség gondolata?

– Szovjet részről megkérdezték tőlünk, miként képzeljük el annak megakadályozását, hogy Ausztria valamikor is Németországhoz csatlakozzék. A mi válaszunk az volt, hogy svájci mintájú semlegesség alapján, amelyet természetesen alkotmánytörvénybe is foglalunk. Erre azután kerülne sor, mondtuk, hogy az utolsó megszálló katona is elhagyja majd Ausztria földjét.

– Milyen kötelezettséget ró ez az Osztrák Köztársaságra?

– Az örökös semlegességet vállalt államnak figyelemmel kell lennie bizonyos nemzetközi jogi előírásokra. Közéjük tartozik egyebek közt az, hogy semlegességét minden rendelkezésre álló eszközzel megvédi; nem csupán területét, hanem légterét is.

– Több évtizedes tapasztalat: Ausztria sohasem szemlélte kívülállóként a nemzetközi, főként az európai helyzetet, mi több, sajátos lehetőségeinek a birtokában, minden alkalmat fölhasznált a béke megszilárdítására. Exkancellár úr! Ön diplomataként, országa diplomáciájának és kormányának vezetőjeként is oroszlánrészt vállalt hazája külpolitikai alapelveinek a kimunkálásában. Melyek ezek?

– Az osztrák külpolitika egész sor olyan alapelvet dolgozott ki, amely véleményem szerint, axióma jellegű, azaz gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán nyugszik.

– Viszonyunk az államszerződést aláirt államokkal: ők voltak azok, akik legyőzték a Hitler-fasizmust, és ezzel – bár tíz évig megszállva tartották Ausztriát – lehetővé tették hazánk függetlenségének, nemzeti létének a helyreállítását az ország régi határain belül. Az ő áldozatos küzdelmük nélkül Ausztria nem létezne. Éppen ezért a lehető legbizalomteljesebb kapcsolatot ápolunk velük.

– Közép-, Délkelet- és Kelet-Európában élő közvetlen és közvetett szomszédainkat tekintve, a legnagyobb mértékű normalizálásra törekedtünk és törekszünk, mert csak az vezet eredményre. Itt kívánom leszögezni, hogy jószomszédi kapcsolataink tipikus példája az osztrák–magyar viszony.

– Kapcsolatépítő gyakorlatunkban törekszünk az optimális európai gazdasági integrációra; részvételünk benne Ausztria gazdasági, fejlődése, illetve továbbfejlődése szempontjából létfontosságú. De egy pillanatra sem szabad elhanyagolni a Kelet-Európához fűződő fontos gazdasági kapcsolatainkat sem.

– Kötelességünknek tekintjük, hogy Bécset a világpolitikai jelentőségű találkozások egyik középpontjává tegyük, és ebből a célból a szükséges létesítményeket e nemzetközi rendezvények szolgálatába állítsuk. Úgy vélem, hogy e feladatunknak legnagyobbrészt máris eleget tettünk, és ha rövidesen fölépül a bécsi konferenciaközpont, minden objektív feltétel adott lesz. Ezt a célt nem csupán a politika motiválja; szolgálja Bécs tekintélyének további növekedését az egész világ szemében. Olyan módon, miként az Első Köztársaság idejében is hatalmas megbecsülést és jó hírnevet vívott ki magának ez a város az akkor megkezdett szociális és kommunális politikájával.

– Célunk továbbá, hogy cselekvő módon hozzájáruljunk az ENSZ békefenntartó küldetéséhez. Évtizedek óta teljesítenek szolgálatot katonáink (eddig mintegy 30 ezer személy) Cipruson és a Golán-fennsíkon. Tevékenységünk arra irányul, hogy szüntelenül növekedjék az ENSZ politikai jelentősége. Mindenütt, ahol háborús veszély fenyeget vagy válsághelyzet van kialakulóban, a világszervezet alapokmányának szellemében kívánunk tenni a béke és a nyugalom megőrzéséért.

– Melyek Ausztria feladatai az államszerződés 30. évfordulóján és a későbbiekben?

– Az államszerződés megkötése óta eltelt három évtized az Osztrák Köztársaság állampolgárai számára a jó ütemű fejlődés harminc esztendejét is jelenti. Feladatunk tehát olyan politikát folytatni, amely a jövőben is legalább ilyen, vagy még gyorsabb ütemű haladást tesz lehetővé mindannyiunk számára.

– Exkancellár úr! Köszönöm a beszélgetést!

Osztrák krónika, 1955 

Február 8.: Molotov szovjet külügyminiszter a Legfelsőbb Tanács ülésén javasolta az osztrák államszerződés megkötését. Kijelentette: ha az: Ausztriát megszállva tartó négy nagyhatalom és a bécsi kormány közti szerződéssel szavatolni lehetne az Anschluss örök időkre szóló kizárását, akkor a négyek már a német békeszerződés megkötése előtt kivonulnának az országból. (Az NSZK-nak a NATO-hoz csatlakozásával hosszú időre elodázódott a német békeszerződés.)
Március 24.: Julius Raab osztrák szövetségi kancellár meghívást kapott Moszkvába, az államszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra. A bécsi minisztertanács döntése értelmében a kancelláron kívül dr. Adolf Schärf alkancellár, Leopold Figl külügyminiszter és dr. Bruno Kreisky külügyi államtitkár utazik a szovjet fővárosba.
Április 11.: Mikojan miniszterelnök-helyettes, Vjacseszlav Molotov külügyminiszter és Andrej Gromiko külügyminiszter-helyettes üdvözölte az osztrák kormányküldöttséget, amelyet Nyikolaj Bulganyin miniszterelnök is fogadott. A szovjet kormány elnöke leszögezte: az osztrák államszerződést mielőbb ki kell dolgozni és alá kell írni, mert az a kontinens békéjét és biztonságát szolgálná.
Április 12–14.: Szovjet részről Molotov és Anasztasz Mikojan vezette az osztrák politikusokkal folytatott tárgyalásokat, amelyen Moszkva elfogadható biztosítékként jelölte meg Ausztriának Svájcéhoz hasonló örökös semlegességi státuszát.
Április 15.: A két kormányküldöttség aláírta a moszkvai memorandumot, amelyben az osztrák fél kötelezte magát az örök semlegességre, elfogadta a négy nagyhatalom garanciáját országa területi sérthetetlenségére. A Szovjetunió kötelezettséget vállalt az osztrák államszerződés aláírására, megszálló csapatainak 1955 végéig való kivonására Ausztriából. A moszkvai emlékirat kétoldalú gazdasági-pénzügyi megállapodásokat is tartalmazott.
Május 2–13.: Iljicsov szovjet, Thompson amerikai, Wallinger brit és Lalouette francia nagykövet, valamint Figl külügyminiszter és dr. Kreisky államtitkár véglegesen megfogalmazták az osztrák államszerződés szövegét.
Május 14.: Bécsbe érkezett Vjacseszlav Molotov szovjet, John Foster Dulles amerikai, Harold MacMillan brit és Antoine Pinay francia külügyminiszter.
Május 15., 11 óra 30: A bécsi Felső-Belvedere-palota márványtermében a négy nagyhatalom külügyminisztere, valamint Leopold Figl, az osztrák diplomácia vezetője aláírta a második osztrák köztársaság teljes függetlenségét és szuverenitását kimondó államszerződést.
Június 7.: Az osztrák törvényhozás egyhangúlag elfogadta az államszerződés és az ország semlegességére vonatkozó nyilatkozat szövegét.
Július 27.: Miután a négy nagyhatalom törvényhozása is ratifikálta az okmányt, érvénybe lépett az osztrák államszerződés.
Október 26.: Az Ausztriát megszálló hatalmak utolsó katonája is elhagyta az ország területét. A parlament beiktatta, az Ausztria semlegességét kimondó alkotmánytörvényt. Húsz évvel ezelőtt, 1965-ben ezt a napot az Osztrák Köztársaság nemzeti ünnepévé nyilvánították.

November 22.: A Magyar Népköztársaság és a Svájci Államszövetség kijelentette, hogy elismeri az Osztrák Köztársaság örökös semlegességi státuszát.

December 15.: Dag Hammarskjöld főtitkár bejelentette: a Biztonsági Tanács javaslatára az ENSZ-közgyűlés 555. plenáris ülése fölvette a világszervezetbe Ausztriát.

Dr. Bruno Kreisky szociáldemokrata (SPÖ) politikus Bécsben született 1911. január 22-én; jogi doktorátust szerzett. 1926-ban kapcsolódott be a szocialista munkásifjúsági mozgalomba; politikai tevékenységéért 1935-ben letartóztatták, 1936-ban hazaárulás vádjával elítélték; 1938-ban a Gestapo letartóztatta. Néhány, hónap múltán sikerült Svédországba emigrálnia, ahonnan 1945-ben tért vissza. A II. világháború után, 1946–49 között diplomataként dolgozott Stockholmban, előkészítette hazája és a skandináv országok közötti diplomáciai kapcsolatok fölvételét. 1951–53: Theodor Körner szövetségi elnök politikai tanácsadója, 1953-tól külügyi államtitkár, 1955-ben külügyminiszterré nevezték ki. 1956–83: parlamenti képviselő. 1967–83: az SPÖ folyamatosan újra megválasztott országos elnöke, 1983-tól tiszteletbeli elnöke. 1970–83 között szövetségi kancellár. 1959–66 között külügyminiszter. 1976–89 a Szocialista Internacionálé alelnöke. 1990. július 29-én hunyt el Bécsben.

Amikor 1990 egyik forró, júliusi vasárnapi reggelén a hírügynökségek gyorshírben adták tudtul: elhunyt Bruno Kreisky, mélyen megrendültek az egész világon jól ismert osztrák politikus barátai és ellenfelei egyaránt. Kreisky jó negyedszázadon át volt a bécsi kormány tagja, ebből tizenhárom esztendőn át szövetségi kancellár. Szerencsés ember volt, az ő nevéhez fűződnek azok az évek, amikor hazája a világra nyitott, modern állammá, országgá vált. 
Kreisky zseniális diplomata volt, ebbéli adottságát, tehetségét közvetítőként, hídverőként egyaránt kamatoztatta a világpolitikában, a kelet–nyugati (különös tekintettel az osztrák–magyar) kapcsolatok építésében, a közel-keleti békekezdeményezésekben. Hazájában gyakorta a „Napkirály” meg „az Öreg” néven emlegették közbeszédben, sajtóban, politikai körökben egyaránt, tekintélyét még az időnként indulatos csipkelődések sem kezdték ki. 
Szerzánciós debattőr volt, kristálytiszta logikával és bécsies jókedéllyel áldotta meg a sors. Politikai eszmetársa és személyes jó barátja, sorstársa az önkéntes száműzetésben a háború alatt, Willy Brandt a többi között ezt mondta Bruno Kreisky búcsúztatásakor 1990. augusztus 7-én a Bécsi Központi Temetőben: „Az ő világa nagyobb volt, mint a hazája. Mindent elkövetett a népek közösségéért és jólétéért. Nyugodj békében, kedves, jó barátom!”

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)

A Az újságíró archívumából – Kreisky az enyhülés építőmestere volt bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A rekordot megdöntő hőmérsékletet 50,5 Celsius-fok értékben a török állami meteorológiai szolgálat mérte Silopi városában, Szirnak tartományban, a szíriai határ közelében. Európában a legmagasabb hőmérsékletet 2021 augusztusában mérték Szicíliában, Olaszországban, 48,8 Celsius-fokkal.

Miután a török kormány két nyugati tartományt katasztrófaövezetté nyilvánított, ahol erős szél által felkorbácsolt pusztító tűzvészek már legalább 13 ember életét követelték, Erdogan elnök kijelentette, hogy az ország „valóban nagy katasztrófát él át”. Görögországtól Albániáig ezreket kellett kimenekíteni a bozóttüzek miatt a 40-45°C-os hőség közepette.

Görögország öt súlyos erdőtűzzel küzd országszerte, a hatóságok pedig egy súlyosan sújtott régió lakosait evakuálják, mindössze 30 km-re északra Athéntól. Az égő fa szaga egészen Athén központjáig terjedt, mivel Görögország az Európai Unió segítségét kérte a terjedő tűz megfékezésére.

A folyamatban lévő vészhelyzet súlyos hőhullám közepette alakult ki. A hőmérséklet várhatóan vasárnap eléri a 44°C-t, és a szélsőséges hőség várhatóan a hétvége nagy részében is kitart. „Tűzoltók sérültek meg, emberi életek kerültek veszélybe, ingatlanok égtek le, és erdőterületek pusztultak el” – mondta Giannis Kefalogiannis, Görögország klímaválságért és polgári védelemért felelős minisztere.

Az erős szél és a perzselő hőmérséklet tovább fokozta a lángokat. Görögország hivatalosan is segítséget kért az EU polgári védelmi mechanizmusától hat további tűzoltó repülőgép küldéséhez. Attikában, Athén régiójában, a szombaton Afidnesben keletkezett tűz gyorsan átterjedt Droszopigi, Krionéri és Agiosz Sztefanosz településekre, arra kényszerítve a lakosokat, hogy meneküljenek. Bár a tűzoltóság azt állítja, hogy a fő frontot sikerült megfékezni, a tűzvész gócpontjai továbbra is lángolnak. Több mint 200 tűzoltó, helikopterek és vízi bombázó repülőgépek támogatásával, továbbra is a környéken dolgozik.Évia szigetén a tisztviselők szerint egy második tűzvész is „kicsúszott az irányítás alól” Pissona közelében, és gyorsan Afrati felé terjedt.

A hazai előrejelzések kedvezőbbek ,az erősen felhős, vagy borult égből több hullámban várható eső, zápor, zivatar. Felhőszakadás és jégeső is lehet. Megerősödik, zivatarok környezetében viharossá fokozódik az északnyugati szél. 21 és 27 fok között alakul a hőmérséklet, megszűnik a kánikula.

A Éget a Nap, 50 fok Törökországban! bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Bécs ismét fontos lépést tesz a klímasemleges jövő felé: 2025 szeptemberétől tíz, hidrogén-elektromos E-H2 busz állít szolgálatba Bécs közlekedési vállalata, a Wiener Linien. A 2A és 3A jelzésű belvárosi vonalakon közlekedő járművek ötvözik az elektromos hajtás tisztaságát a fenntartható, megújuló forrásból előállított hidrogén előnyeivel, így károsanyag-kibocsátás nélkül közlekednek Bécs belvárosában. A zéró emissziós buszokkal új korszak kezdődik a bécsi városi közlekedésben, ahol a környezetvédelem és az utaskényelmet biztosító technológia kéz a kézben jár.
Gudrun Senk, a Wiener Linien műszaki ügyvezetője szerint a Bécsi Közművek, a Wiener Stadtwerke cégcsoport elkötelezetten dolgozik a klímavédelemért, és az új buszok bevezetése is ezt a célt szolgálja. Szeptembertől a bécsiek egy környezetbarátibb, csendesebb és biztonságosabb közlekedést élvezhetnek – mindezt a megszokott kényelemmel.

Az új buszokat az olasz Rampini cég készítette, felépítésükben egy nagy akkumulátorral és hidrogénnel működő energiaforrással rendelkeznek. Tetejükön három tartályt helyeztek el, amik összesen 15 kilogramm hidrogént tárolnak. A buszok ezzel az energiával legalább 250 kilométert tudnak megtenni újratöltés nélkül, vagyis egész nap közlekedhetnek. A járművek egyszerre 42 utast tudnak szállítani, továbbá külön hely áll rendelkezésre babakocsi vagy kerekesszék számára.

Bécs célja, hogy 2040-re klímasemleges várossá váljék, amihez elengedhetetlen a környezetkímélő közlekedési megoldások folyamatos fejlesztése is. A Wiener Linien hosszú távon is elkötelezett amellett, hogy egyre több fenntartható járművet szerezzen be, és további vonalakon is használja a korszerű technológiát.

Még idén forgalomba állnak a tizenkét méteres, hidrogénmeghajtású Caetano buszok a 39A vonalon, amelyek a Leopoldauban kialakított új töltőállomáson tankolják majd az üzemanyagot. Az E-H2-es buszok elindítása nemcsak a város zöld törekvéseit erősíti, hanem tovább növeli Bécs követendő példáját a fenntartható városi közlekedésben

A Bemutatkozik Bécs új buszflottája: zéró kibocsátás bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A klímaváltozás hatásai, különösen a forró nyári hőhullámok egyre világosabban mutatják, hogy sürgősen szükség van olyan szakemberekre, akik értenek az energiatudatos épületfelújításhoz. Az energiaszekértői képzések középpontjában a többszintes városi lakóépületek felújítása áll. A cél nem csupán az energiafogyasztás csökkentése, hanem a lakók komfortjának növelése télen s nyáron egyaránt.

A képzésben részt vevők megtanulják, hogyan lehet az épületeket úgy átalakítani, hogy azok nyáron is kellemes hőmérsékletűek maradjanak klímaberendezés nélkül, illetve hogyan lehet energiatakarékosan fűteni télen. A szakszerű tanácsadás személyre szabottan segíti majd a lakókat abban, hogy passzív megoldásokkal, mint például megfelelő árnyékolással, éjszakai szellőztetéssel vagy zöld homlokzatokkal, csökkentsék nyáron otthonuk túlmelegedését. Ha elkerülhetetlen az aktív hűtés, a tanácsadók energiahatékony megoldásokat dolgoznak ki az adott helyzetre szabva.

A tanfolyamot elvégző energiaszakértők széles körű elméleti és gyakorlati tudást szerezhetnek. Elsajátíthatják az épületfizika és a magasépítés alapjait, betekintést nyerhetnek a hőtermelés és -elosztás, a megújuló energiaforrások – mint a hőszivattyúk és a napelemek – működésébe, valamint jogi és gazdasági ismereteket is szerezhetnek. A tanfolyam része a tanácsadási kommunikáció, valamint annak elsajátítása, hogyan lehet hatékonyan együttműködni egyszerre akár sok szereplővel – például lakóközösségekkel vagy ügyfelekkel.

A képzés terepgyakorlatokat is tartalmaz, ahol a hallgatók tapasztalt szakértőkkel tarthatnak valódi konzultációkat. A Bécsben az ősszel kezdődő oktatás két részből áll: alapképzésből és haladó szintű tanfolyamból. A tanfolyamokra máris lehet jelentkezni. A részvétel feltétele a sikeres záróvizsga az alapképzés végén, ami a haladó kurzus elvégzésére jogosít.

További információ a tanfolyamról, a költségekről és a támogatási lehetőségekről a Jetzt Energieberater*in werden! oldalon érhető el német és angol nyelven.

A Bécs szakképzéssel igyekszik lépést tartani a klímaváltozással bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Nyár van. Aki teheti, nyaralni megy, ha lehet, víz mellé. Látogassunk el az amerikaiak legkedveltebb nyaralóhelyére, Hawaii-ra. Sokfelé jártam a világban, a Hawaii-ra vezető utaim a legemlékezetesebbek közé tartoznak. Ott gyalogoltam pár lépésre a forró-izzó lávafolyó mellett, ott úsztam együtt halakkal körülvéve, amik befogadtak, mintha közéjük tartoznék.

Hawaii az Egyesült Államok sajátos állama. Több mint háromezer kilométer távolságra van az USA nyugati partjától, vagyis majdnem hat óra repülés; 137 szigetből álló, trópusi éghajlatú világ. Még a levegő is más ott, sima, langyos, illatokkal teli. Ráadásul működő vulkánok, lávafolyók világa.

A szigetcsoportból kiemelkedik nyolc nagyobb sziget, s közülük is különösen négy: Oahu, Maui, Kawaii és a névadó Hawaii, amit Nagy Szigetnek (Big Island) is hívnak. Mindegyik szigetnek más-más a jellegzetessége. A Nagy Sziget az állandóan működő vulkánról, a Kilauea tűzhányóról híres. Kawaii, a kertek szigete (Garden Island) buja növényzetéről vízeséseiről, a Na Pali oldal gyűrött szirtekkel övezett partjairól ismert, Maui a különleges szállodák és nyaralók világa, sokak szörfölő és könnyűbúvárkodó paradicsoma. Végül Oahu a legsűrűbben lakott sziget, rajta Honoluluval, a fővárossal, amely a hawaii-i települések közül leginkább hasonlít egy amerikai nagyvárosra. Ezeken és a sok kisebb szigeten kávé-, ananász-, papaya- és kókuszültetvények ontják termésüket egész éven át.

Hatalmas területeket, nem egyszer kis szigeteket vettek meg milliárdosok saját „telekként”. Jeff Bezos Mauin, Mark Zuckerberg pedig Kawaii sziget északi partján vásárolt be.

A szigetek különbözők ugyan, de mindegyikre jellemző a kivételesen kellemes klíma. A hőmérséklet egész éven keresztül alig változik: télen 25-26, nyáron 29-30 Celsius-fok az átlaghőmérséklet. Hawaii ezért úgy nyaralóhely, hogy az év bármely részében kellemes nyári-tavaszi időjárásra lehet számítani.

A szigetcsoportra a 10–13. század között polinéziai népesség települt be. Csodálatos történet, hogy ez a Tajvanról, Pápua-Új-Guineáról és Új-Kaledóniáról származó nép kenukon evezett át a Csendes-óceánon. Bár Tahiti és Hawaii között korai kapcsolatok voltak, 1300 körül megszakadtak, és Hawaii évszázadokra elszigetelődött a világtól. Végül a Hawaii Királyságot I. Kamehameha király hozta létre 1810-ben, egy országgá egyesítve a szigeteket. A 19. század végén a lakosság negyede japán volt. Bevándorlásuk az Inawaka-maru hajó érkezésével kezdődött 1806-ban, de a nagy bevándorlás: mintegy 200 ezer japán telepedett le a szigeteken; 1920-ban már a Hawaii-szigetek lakosságának közel fele japán volt. Napjainkban arányuk az összlakosságon belül 17 százalék.

Fehér ember először 1778-ban lépett e szigetre James Cook angol felfedező személyében. E ponton meg kell állnunk egy pillanatra, Cook kapitány különleges érdemeiért. Az angol mezőgazdasági munkás fiaként született Cook, aki belépett a brit haditengerészetbe, 1768–79 között tett három híres utazásával hihetetlenül kiszélesítette a világot. Új-Zéland, Ausztrália és a Hawaii szigetek rákerültek a térképre. Cook kapitány a felfedezett Hawaii-szigeteket mentoráról, Sandwich negyedik grófjáról Sandwich-szigeteknek nevezte el. A partraszálló európaiak és a szigetek lakossága között érthetően több, mint feszült volt a viszony. Ez vezetett azután Cook kapitány meggyilkolásához.

A helyi lakosság sem járt sokkal jobban. A polinéz őslakosság létszáma a behurcolt betegségek következtében mintegy fél-millióról 40 ezerre zsugorodott. Az önálló királyságot megdöntötték, területét 1898-ban az USA annektálta, hogy azután 1959 augusztusában ötvenedik államként az Egyesült Államok részévé váljék. A szigetvilág gazdasága eleinte jellegzetes ültetvényes gazdaság volt. Ma is kiemelkedő a cukornád, kávé, ananász, makadámia, a marha- és borjúhús exportja.

Hawaii vezető iparágává azonban a turizmus vált. Ezt mintegy szimbolizálja, hogy az odautazó nyakába azonnal virágkoszorút akasztanak. Évente mintegy 9-10 millió turista látogat a szigetekre, s köztük hárommillió a külföldi. A látogatók 20-21 milliárd dollárt költenek ott el, ami Hawaii GDP-jének csaknem negyede. Emellett Hawaii legnagyobb munkaadója az USA hadserege, hiszen ott található a csendes óceáni amerikai flotta bázisa 75 ezer katonai alkalmazottal.

Hawaii nemzetközileg 1941. december 7-én emelkedett világhírre, amikor a japán hadsereg hat repülőgép-anyahajóról 353 harci repülővel Pearl Harbornál súlyos csapást mért az addig semleges Egyesült Államok csendes-óceáni flottájára. Négy amerikai hadihajó elsüllyedt, további négy erősen megsérült. Több mint 180 amerikai hadirepülőgépet megsemmisítettek, és mintegy négyezer amerikai meghalt vagy súlyosan megsebesült. A Háromhatalmi Egyezmény alapján Japán mellett Német- és Olaszország is hadat üzent az Egyesült Államoknak. Mi sem természetesebb, hiszen 1941. december 12-én – nyilvánvalóan hatalmas rettegést okozva Amerikában – még Magyarország is hadat üzent az Egyesült Államoknak.

Furcsa azt mondani, hogy Japán ezzel nagy szolgálatot tett a demokratikus világnak mivel az Egyesült Államok, mely addig a háborút európai ügynek tekintette és abba belépni vonakodott, a Perl Harbort követő napon belépett a háborúba és ezzel eldöntötte a kimenetelét. A világháború befejezését végül az a két atombomba hozta el, amit 1945 augusztusában az Egyesült Államok a világon először és máig egyedülállóan dobott le az utolsó emberig harcolni akaró Japánra.

Hawaii, Pearl Harbour.

Napjainkban Hawaii az Egyesült Államok egyik leggazdagabb állama. Egy-egy amerikai háztartás jövedelme átlagosan közel 66 ezer dollár. A leggazdagabb Washington D.C., a főváros 92 ezer dollárt meghaladó jövedelmi szintjével, Mississippi a legszegényebb 46 ezer dollár jövedelemmel. Hawaii ugyancsak közel áll a csúcshoz 83 ezer dollárt meghaladó jövedemével, ami az USA ötven állama között az ötödik legmagasabb. A szigeteken a nyomorban élők száma is kisebb, 9 százalék az átlagos amerikai 12 százalékhoz képest.

Hawaiion még a levegő is más. Barack Obama, aki Honoluluban született és gyerekkorát Hawaiin töltötte, ha elfogultság nélkül nem is, de joggal mondta: „Aki nem volt még Hawaiin, az nem tudja, mi a mennyország”.

A Hawaii gazdag s gyönyörű, maga a Mennyország bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

• 2025.07.02.

Angliát mindenki ismeri könyvekből, filmekből, tudósításokból, sportversenyekből, a barátai elbeszéléséből vagy a hírekből. Angliába készülve az utazó úgy csomagol a bőröndjébe az élményekre várakozva, ahogyan egy család a nagybácsijához utazna látogatóba. Milyen lehet igazán az ország és milyenek a lakói?

A tervezgetés és álmodozás után, a kalandra vágyó elindulhat, hogy megtapasztalja az angliai életérzést. Ha teheti, minél kevesebb fővárosi és több vidéki helyszín legyen a programjában, ezért érdemes autót bérelni, amelyet igyekezzen maximálisan kihasználni. Ne féljen attól, hogy az autó jobbkormányos, tájékozódjon az ottani közlekedési szabályokról és biztos lehet benne, hogy a vezetés is élménnyé válik. A szigetországi autósok udvariasak, segítőkészek.

A Budapest – London távolságot érdemes nem fapados légitársasággal megtenni, hanem inkább valamelyik nagyobb európaival. Így kevesebb járatkésés várható vagy egy törölt járat miatt sem kell bánkódni. Hasznos előre összeállított programtervvel indulni, készülni a látnivalók feltérképezésével, hogy gyorsabban és egyszerűbben érjen célba. A terv összeállítása már előre felfokozza a várakozást, hiszen Dél-Anglia bővelkedik a kies vidéki helyekben és városokban, múzeumokban, tengerpartokban. Nem szabad kihagyni Oxfordot, Cambridge-t, a katedrálisok városait, a British Múzeumot és aki ünnepi időszakban érkezik, menjen el színházba, koncertre, mert életre szóló élménnyel gazdagodhat.

Az Angliába tartó utazók általában Londonba érkeznek a repülőgéppel, majd innen mennek tovább, vagy maradnak felfedezni a fővárost. Amikor a gépük földet ér, elindulnak csomagjaikkal a kijárat felé, egyszerre szembe jön velük a világ mindenféle nációja, hangja, ruházata, illata, temperamentuma. Az élmény szó szerint sokkolja az embert, a sokféle helyről származó, nyüzsgő tömeg ámulatba ejtő. Aki nincs hozzászokva ehhez a zsongáshoz, annak akár zavaró is lehet. Eligazodni viszont könnyű, mivel minden ki van táblázva, ki van írva, nem lehet eltévedni ezen a hangyabolyszerű, örökké nyüzsgő reptéren. Minden itt dolgozó segítőkészen végzi a munkáját, néha kérni sem kell, odajönnek és eligazítanak mindenkit.

A British Múzeum egyiptomi csodái

A múzeumok múzeuma a világ harmadik leglátogatottabbja, a francia Louvre és a vatikáni után. Itt mutatják be a kairói Egyiptomi Múzeum mellett a világon a 2. legnagyobb egyiptomi gyűjteményt, mely 11 ezer év történetét szemlélteti.  Mindig hatalmas tömeg van, szinte lépni sem lehet, minden egyes tárló előtt sorok állnak, várni kell, hogy a látogató egy pillantást vethessen a múmiákra, szarkofágokra, egyéb kiállítási tárgyakra, szobrokra és eszközökre. Szédítő az a gazdag tárgyi anyag, amelyet itt felhalmoztak. Érdemes tudni, hogy Angliában minden állami fenntartású múzeumot bárki ingyenesen megnézhet. A kiállított tárgyakkal kapcsolatban a mai napig folyamatos a nemzetközi tulajdonjogról szóló vita. A britek ezen tárgyak többségét elkobozták, lefoglalták, vagy egyszerűen elvitték, ahol rátaláltak, a kisebb részét megvették, esetleg ajándékba kapták.

Royal Albert Hall

Érdemes átküzdeni magunkat Londonon a Hyde Parkig, hiszen az előadóterem a park mellett található. Az előzetesen megvásárolt jegy mellé lehet kedvezményes parkolást is vásárolni, hiszen Londonban nagyon nehéz parkolni és nem olcsó. A Royal Albert Hall messziről szemet szúr, megtalálása nem okoz gondot. Lenyűgöző már a látvány is, a belső tér elrendezése, a meredek lépcsősor. A széksorok, a nyüzsgő tömeg hangja és látványa teljesen elbódítja az embert. Itt, ezen a helyen egy komoly- vagy könnyűzenei koncert megtekintése örök élményt ad. Maga az épület gyakran látható koncerteken, televíziós közvetítésekben vagy filmekben. A világ legkiválóbb művészei, zenekarai lépnek itt fel az év szinte minden napján, tekintet nélkül a műfaji sajátosságokra. A Royal Albert Hall 1871-ben nyílt meg, Viktória királynő kezdeményezésére, amelyet a férjéről, Albert hercegről neveztek el. A kerek, vöröstéglás épület nem véletlenül világhíres, megtiszteltetés itt fellépni a művészeknek és különleges élmény a közönségnek. Hatezer ember a befogadó képessége és 41 méter a legmagasabb pontja a tető szerkezetének. Az akusztikája rendkívüli és csodálatos a hangulata.

Oxford a tudás vagy Harry Potter városa

Aki Oxfordról hall, annak általában az egyetem, a tudás, a tudományos felfedezések és a Nobel-díjas tudósok nevei jutnak eszébe.  Már ez is vonzó lehet az utazó számára, de a Harry Potter filmek megjelenése óta Oxford valami mást is jelent.

A 130 ezer fős városban rengeteg fiatal sétál és nézelődik, csoportokban, vagy többen összeállva keresik a film helyszíneit, hiszen a Harry Potter sorozat több jelenetét itt rögzítették. Érdemes tudni, hogy nemcsak az ifjú varázslótanoncról szóló filmek jelenetei készültek itt, hanem más alkotók is szívesen használták a város egyes helyszíneit, ezek is kultuszszámba mennek. Több múzeum is várja a turistákat, valamint a könyvtárakba is érdemes ellátogatni. Megérintő sétálni az egyetemi városrészben és a kollégiumok környékén, ahol a kutatás és a tanítás zajlik. Érdekesség lehet, hogy Oxfordban a középkorban épült kollégiumok mellé templomot is építettek, ezért a városban az átlagosnál több templom látható. Az egész egyetemi rész olyan, mint egy meseváros. Különböző épületekkel, tornyokkal, kis kápolnákkal, csodás ajtókkal és csúcsos ablakokkal. Ez alól a modern tudományokat oktató és kutató informatikai és műszaki egyetemi épület hatalmas téglatest formájú, üveg- és betontömbje a kivétel. Továbbá ott vannak a beülésre csábító teázók, kávézók, a könyvesboltok, a sétáló utcán lévő szuvenírárus boltok számossága, a gyorséttermek és a varázslótanuló nevével ellátott sokféle emléktárgy turistacsalogató boltjai. Látványosságnak számít a középkorban alapított fedett piac.

Persze kihagyhatatlan élmény látni a múzeumokban pihenő kincseket, például az Einstein eredeti kézírását őrző táblát, amit az 1931-es előadásán használt. Különlegesség az utolsó dodo madár kitömött példánya, a régi kódexek, ősnyomatok, kutatásra szánt eszközök garmadája. A botanikus kert pedig több, mint varázslatos.

Cambridge vagy Oxford eldöntendő kérdés

Az alapítás szempontjából Anglia második egyetemi városa inkább hasonlít egy régen még működő, ma már nem funkcionáló ipari városra. Persze itt is vannak régi, hagyományos angol stílusban épült szép, csúcsos épületek, közrefogott belső kertek. Cambridge-ben 31 kollégium van, amely mind önálló, mind mást és máshogyan oktat, de mégsem lengi be az az összetéveszthetetlen érzés, ami Oxfordban még az idegenek számára is érezhető. Cambridge egyetemét egyébként az 1209-ben Oxfordból megszökött diákok alapították. Az oxfordi polgárok ugyanis nem mindig voltak barátságosak a diáksággal. Az évszázadok alatt többször is összetűztek egymással, és általában ennek a vége a fiatalok menekülése lett, legtöbbször a szomszédos Cambridge-be. A két egyetem versengése 800 éve tart, ennek igazi csúcsa és kiemelt rendezvénye az egyetemek közötti evezős verseny, amely egy igazi vérre menő küzdelem.

A városban nincs olyan sok relikviabolt, mint Oxfordban, helyette egyéb üzletek sokasága, bevásárlóközpontok elégítik ki a vásárlásba menekülő helyiek és a turisták igényeit. A pihenni vágyóknak lehet csónakázni, mint Velencében, vannak puccos sokcsillagos szállodák, de még a pékségek és az éttermek is túlságosan személytelenek. Cambridge-ben látni – a magyar szem számára szokatlan – városi legelőt, a hatalmas zöldterületet, egy kerítéssel körbekerített rétet, amely a belvároshoz közel, a folyó partján terül el. Viszont tilos az átjárás, mert magánkézben van – erre egy nagy tábla figyelmeztet. Felmerülhet a kérdés: honnan lehet tudni, hogy ez egy legelő? Onnan, hogy tehéncsorda legelészik rajta, a bámészkodók nagy örömére.

Érdemes felülni a Parker’s Piece-i parkban az óriáskerékre, megtekinteni fentről is a várost, és közben elmerengeni azon, hogy amíg 1848-ban Magyarországon a szabadságharcunkat vívtuk, addig az angolok – az itt felállított emlékmű tanúsága szerint – éppen feltalálták a modern labdarúgás első szabályait, a játékosok pedig ezen a zöld gyepen (ami most már park) játszották az első modern labdarúgó mérkőzést. Élmény lehet átsétálni a matematikusok hídján, amely Európában egyedülálló.

Az újságok szerelmesei

Angliában nagyon sok újság jelenik meg nyomtatott formában, azonban a fiatalabbak ebben az országban is az elektronikus eszközeiken olvasnak szívesebben, viszont legendás az újságszeretetük. Belépve akár egy egészen apró élelmiszerboltba vagy egy papír-írószer, esetleg könyvesboltba, pláne egy szupermarketbe, a szem beleszédül az újságválasztékba. Szinte minden témának van saját lapja, legyen az hobbi, szakma, bulvár, divat, gazdaság, de régészet vagy hajómodell szaklap is van. A napilapok száma pedig lenyűgöző, a legnagyobb példányszámú és egyben a legrégebbi, a The Times napilap, aminek a szombati száma a mellékletekkel közel egy kilót nyom. Akár a következő hétvégéig is tartogat olvasnivalót. Angliában emellett számos országos és helyi lap is van, ezek ingyenesek és naponta informálják az olvasókat. Elképesztő, megdöbbentő és egyben lenyűgöző a kínálat sokfélesége, ami minden olvasói igényt képes kielégíteni.

Whitstable tengerpartja

Aki még nem volt angol tengerparton, nem tudja, mit hagy ki. Whitstable tengerpartja egy halászkikötő, a mellette kialakított „hajóbeállókkal”, melyeket vastag cölöpökkel védenek a hullámzástól, mint valamely hajókarámokat. A part kavicsos, a víz nagyon hideg, mégis gyönyörű. Az utazó leteheti az autót a védőgát melletti parkolóban, majd a hideg szél miatt magára öltve a nála lévő összes ruhát, sétára indulhat. Találkozhat fiatalokkal, akik egy nagy tálca kagylóval és pezsgővel sietnek tovább, vagy a szélben és esőben piknikező, nyugágyon poharazó párokkal, kisgyermekekkel, akik homokozóvödörben gyűjtenek kavicsot és kagylóhéjat, vagy társaságokkal, akik csak úgy sétálgatnak. A parton kicsike házacskák állnak, amelyek egyemeletesek és láthatóan szinte mindegyiket használják. Van itt tengerparti sörfőzde, valamint éttermek, amelyek gyertyafényes vacsorával, a tenger gyümölcseivel várják a vendégeket.

Dover fehér sziklái

A jellegzetes fehér sziklák egészen megérintenek, szinte világítanak, ha éppen nincs köd. Az a tény, hogy esik, vagy csepeg az eső, az élményt cseppet sem befolyásolja. Dover igazi, hamisítatlan kikötőváros, nincs mit szépíteni. Itt is érdemes a helyi múzeummal kezdeni az ismerkedést. Egy múzeumnak úgy kellene kinéznie, mint a doveri történelmet bemutató kiállításnak. Rengeteg tárggyal, diorámákkal, melyben van ember nagyságú jelenet is, egyszóval ötletesen és informatívan. Autóval vagy busszal könnyen megközelíthető a kilátó, ahonnan a fehér sziklák jól, Európa pedig, – köd esetén – egyáltalán nem látszik. A vendégváróban büfé, ajándékbolt, sőt csizmamosó és egy antikvárium is van a fáradt utazóknak.

A kilátóról lepillantva megtekinthetők az óriási komphajók, amelyek szinte megállás nélkül érkeznek a kikötőbe vagy indulnak vissza a szárazföld felé. Nemcsak a személyforgalom jelentős, izgalmas figyelni, ahogy a kamionok és a személyautók elfoglalják a helyüket egy mértanilag pontos rendben. Aki eltöltött Anglia különböző részein néhány napot, bizonyára a visszatérésen is gondolkodni fog, sőt el is kezdi megálmodni, tervezni a következő útját és mondhatja: „Good bye England, see you next time!”

Domak István

képforrás: Domak István saját képei

kiemelt kép: grubertravel.hu

reptér kép forrás: getyourguide.com

mentor: Csaba Beatrix

korrektor: Breznay Orsolya

Tag:Anglia, britek, British Múzeum, Cambridge, Dover fehér sziklái, Ehyiptom csodái, Einstein, Harry Potter, London, múmiák, Oxford, Parker’s Piece, Royal Albert Hall, újság, Whitstable

A Anglia szubjektív szemmel bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az eddigi hírek szerint a Kreml első menetben 50 laoszi utászkatona bevetését szervezi az oroszországi Kurszk régióban felderíthető aknák eltávolítására, humanitárius segítségnyújtás címke alatt.

Kijev szerint a lépés célja a külföldi harci támogató erők orosz földön való jelenlétének legitimálása – áll az ukrán Katonai Hírszerző Igazgatóság (HUR) legfrissebb jelentésében.

„Oroszország humanitárius retorika mögé bújva megpróbálja legalizálni egy külföldi katonai kontingens jelenlétét a területén, gyakorlatilag Ukrajna elleni harci műveletek támogatására használva azt” – nyilatkozta a hírszerző igazgatóság.

Az afrikai és ázsiai országokból érkező zsoldosok és önkéntesek, valamint az észak-koreai egységek tömeges toborzása mellett a Kreml úgynevezett partnerek bevonását is vizsgálja azzal az ürüggyel, hogy humanitárius projekteket valósítson meg Oroszország Ukrajnával határos régióiban.

Moszkva most egy egyesített műszaki különítményt szervez a Laoszi Néphadseregből, hogy aknamentesítő műveleteket hajtson végre a Kurszki régióban. A külső segélyektől nagymértékben függő laoszi vezetés kifejezte készségét akár 50 katonai utász és speciális gépek bevetésére. Olyan ígéretet is tettek, hogy ingyenes rehabilitációs szolgáltatásokat biztosítanak az Ukrajnában megsebesült orosz katonáknak.

Eközben Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkára, aki nemrég Kim észak-koreai elnök vendége volt, bejelentette , hogy Phenjan további 1000 katonai aknamentesítőt és 5000 építőmunkást küld a Kurszki régióba. Feladatukat az orosz elnök „különleges utasításai” alapján szabják majd meg, tovább növelve Moszkva függőségét a külföldi munkaerőtől.

Még előtte az ukrán hírszerzés és a CNN felfedte, hogy Észak-Korea további 25 000–30 000 katonát tervez küldeni frontvonalbeli műveletekbe az orosz erők mellett, megháromszorozva jelenlegi kontingensét a 2024 novemberében bevetett 11 000 katona után.

Kim Dzsongun nyilvánosan siratta el Ukrajnában elesett katonáit

A korai bevetések során elszenvedett veszteségek súlyosak voltak, ami arra késztette Moszkvát, hogy fokozottan vonja be Phenjan erőit a nyári offenzívákba.

A történelmi emlékezet szerint a laoszi polgárháború a kommunista Patet Lao és a Laoszi Királyi Kormány között dúlt 1959. május 23–1975. december 2. között. Laosz Királysága titkos hadszíntér volt a vietnami háború alatt, és mindkét fél jelentős külső támogatást kapott a globális hidegháborús nagyhatalmak közötti proxy háborúban.

A harcokban részt vett az észak-vietnami, a dél-vietnami, az amerikai és a thai hadsereg is, közvetlenül és rejtett megbízottakon keresztül. A hosszú harcot titkos háborúként kezeli a CIA Különleges Tevékenységi Központja, mint konfliktust a hmong és mien veteránjai között.

30 világháborús tank került vissza Laoszból az oroszokhoz # Obama: a bombáink a mai napig gyilkolnak Laoszban # Moszkva hivatalosan is elismerte az afganisztáni tálib kormányt

A Moszkva Laoszt is belerángatja az ukrajnai háborúba bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Miután az elmúlt 35 év nagy részét konfliktusban töltötték egymással, Örményország és Azerbajdzsán kormányának most közös ellensége van: a Kreml.

Az elmúlt napokban az azeri–orosz kapcsolatok megrendülését két azerbajdzsáni állampolgár orosz rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála okozta, miután Jekatyerinburg városában több tucat azerbajdzsánit tartóztattak le egy 2001-ben elkövetett, azóta a „döglött akták” közé került gyilkossággal kapcsolatban.

Az azerbajdzsáni orvosszakértők azt állapították meg, hogy az egyik halálesetet az őrizetben elszenvedett sérülések okozták, míg a másik áldozat elhunytát a poszttraumás sokk okozta szívrohamnak tulajdonították.

A bakui reakció gyors volt. Június 28-án az azerbajdzsáni tisztviselők beidézték Oroszország ügyvivőjét az incidens miatt, másnap pedig „az azerbajdzsániak elleni erőszakra” hivatkozva lemondtak egy magas szintű parlamenti látogatást Moszkvában. Az azeri biztonsági erők ezután június 30-án letartóztatták a Moszkva által finanszírozott Szputnyik Azerbajdzsán orosz hírügynökség megmaradt alkalmazottait, a szerkesztőség bezárását már hetekkel előbb elrendelték.

A bakui államügyészség július 1-jén bejelentette, hogy vizsgálatot indított az ügyben, amit egy közleményben „az Azerbajdzsáni Köztársaság állampolgárainak és azerbajdzsáni származású személyeknek rendkívüli kegyetlenséggel elkövetett kínzása és meggyilkolása” kifejezéssel írtak le.

Azerbajdzsán részéről megtorló intézkedésnek látszó módon orosz állampolgárok csoportjait vették őrizetbe az országban kábítószer-kereskedelem vádjával – ezt a vádat rutinszerűen alkalmazzák a kormány kritikusainak vagy ellenfeleinek ügyeiben. A nyilvánosságra hozott videókon látható, amint a letartóztatott oroszokat megalázó módon görnyedésre és guggolásra kényszerítik. Az őrizetbe vett személyek úgy jelentek meg a bíróságon, hogy láthatóan verés nyomait viselték. A független orosz média a férfiak közül többeket informatikai szakemberként azonosított, aki a 2022-i katonai mozgósítás bejelentése után hagyta el Oroszországot.

Oroszország viszont további letartóztatásokkal válaszolt, melyeknek az egyik célpontja egy azerbajdzsán–uráli kulturális szervezet vezetője volt.

Az azerbajdzsáni médiatér is hozzájárult az oroszellenes kampányhoz. Június 29-én a kormány által működtetett azerbajdzsáni hírügynökség cikket közölt „Ugyanaz az Oroszország, ugyanaz a forgatókönyv: Sovinizmus és kegyetlenség”, ami a gyilkosságokat a vendégmunkásokkal való rossz bánásmóddal és az ukrajnai invázióval hozta összefüggésbe.

A kormánypárti Aze.media véleménycikke szerint „az orosz biztonsági erők által Jekatyerinburgban rendezett mészárlás nem írható le elszigetelt incidensként. Ez a Kreml szélesebb körű, Azerbajdzsán-ellenes politikájának része”, és összefüggésbe hozza az incidenst az Azerbajdzsáni Légitársaság (AZAL) egyik polgári járatának az orosz légvédelem által 2024 decemberében történt lelövésével.

Az Oroszország és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok ugyanis azóta feszültek, hogy Oroszország nem volt hajlandó azonnal elismerni saját hibáját a 38 utas és a hajózó személyzet halálát okozó katasztrófában. Az orosz válaszlépéseket nagyon kritikusan fogadta Ilham Alijev azeri elnök, aki az utolsó pillanatban emiatt le is mondta részvételét Moszkvában a győzelemnapi felvonuláson májusban.

Azerbajdzsán szomszédja, Örményország és Oroszország kapcsolatai 2020 óta hanyatlóban vannak, amikor Oroszország egyáltalán nem avatkozott be a Jereván és Baku között abban az évben kirobbant háborúba, annak ellenére, hogy régóta szövetségben áll Örményországgal. Azerbajdzsán további offenzívái a következő években csak tovább fokozták Jereván Oroszországtól való elfordulását, és az utóbbi években Örményország egyre jobban közeledett Európához és az Egyesült Államokhoz.

Eközben Oroszország válaszul fokozta az Örményország miniszterelnöke, Nikol Pashinyan és kormánya elleni médiatámadásokat, aminek következtében az örmény elit „hibrid hadviseléssel” vádolta Oroszországot.

Oroszország és Örményország kormánya az idén júniusban került összetűzésbe az orosz–örmény milliárdos Samvel Karapetjan és bizonyos magas rangú egyházi személyek letartóztatása miatt, akiket puccskísérlettel vádoltak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az egyházi tisztségviselők letartóztatását nyilvánosan „minden komoly alapot nélkülöző, indokolatlan támadásnak” minősítette, Margarita Szimonjan orosz propagandista pedig odáig ment, hogy Pasinjant az „Antikrisztus ánuszának” nevezte.

Örményország külügyminisztere válaszul arra szólította fel Lavrovot, hogy „tartózkodjék az Örményország belügyeibe és belpolitikájába való beavatkozástól”. Az örmény vezetők most nyíltan kiállnak az orosz televíziós adások Örményországban történő blokkolása mellett.

A jelenlegi dinamika lényege azonban az, hogy míg Örményország sebezhető helyzetben cselekszik, addig Azerbajdzsán az erő pozíciójából néz szembe Oroszországgal.

2020 óta Azerbajdzsánban számos olyan esemény történt, amely arra utal, hogy regionális hatalommá válik. Közülük a legfontosabb Hegyi-Karabah 2023 szeptemberére történt erőszakos visszaszerzése volt, ami lehetővé tette Alijev számára, hogy teljes győzelmet mutasson fel lakosságának az Örményországgal évtizedek óta tartó konfliktusban. A Hegyi-Karabahban állomásozó orosz békefenntartók semmit sem tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák az azerbajdzsáni offenzívát, amely véget vetett a hosszú ideje tartó örmény uralomnak a zónában.

Mégsem pusztán Baku Örményország elleni győzelme volt az, ami valószínűleg nagyobb önbizalmat adott Alijevnek. Az elmúlt néhány évben Baku felszámolta azt a kevés független médiumot, ami az országban létezett, növelte szerepét a globális energiapiacokon és kereskedelmi útvonalakon, és 2024-ben otthont adott a COP 29 konferenciának, miközben a jogsértések és az etnikai tisztogatás vádjaival szembesült. A repülőgép-szerencsétlenséget megelőző években működött, sőt pozitív volt a viszony Baku és Moszkva között, és a Kreml tétlensége a Hegyi-Karabah kérdésében látszólag Baku növekvő hatalmának elismerése volt.

Pasinjan kormánya ezzel szemben egyre sebezhetőbbé válik otthon. A kormány 2023-ban tett központi ígéretét, miszerint pragmatikus tárgyalásokkal és a nacionalista követelések hátrahagyásával Örményország biztonságot és jólétet érhet el, még nem váltották valóra. Még mindig nem született hivatalos békeszerződés Azerbajdzsánnal, mivel Baku maximalista célokat követ – azt követeli, hogy Örményország fogadjon el egy tranzitfolyosót a területén keresztül, és módosítsa alkotmányát.

A 2026-i országos választások előtti gyengeség korai jeleként a kormánypárt áprilisban elvesztette a városi szintű választásokat Örményország második legnagyobb városában, Gyumriban.

Oroszország ráadásul sokkal nagyobb befolyással rendelkezik Örményországra, mint Azerbajdzsán. Mivel Azerbajdzsánnal és Törökországgal özös határai egyaránt le vannak zárva, Örményország továbbra is Oroszországtól függ a kereskedelem és az energiaellátás terén. Oroszország szállítja Örményországba a gáz mintegy 85%-át, és az ország energetikai infrastruktúrája nagyrészt a Gazprom ellenőrzése alatt áll, ami a Kremlnek több kényszerítő lehetőséget biztosít Jerevánnal szemben, ha úgy fordul a kocka.

Ezzel szemben Azerbajdzsán gazdaságilag és energiabiztonság szempontjából függetlenebb, és a rendkívül fontos olaj- és gázszektora profitál Oroszország 2022 utáni elszigeteltségéből.

Ironikus módon, mivel mind Baku, mind Jereván kormánya összeveszett Moszkvával, ám kevés lehetőség látszik arra, hogy ez kikényszerítheti a kettejük közötti megbékélést. Az utolsó hat-hét hónap alatt Baku figyelemre méltó kapcsolatfelvételt létesített az ukrán vezetéssel, talán annak érdekében, hogy Azerbajdzsán indulatait demonstrálják Oroszország felé, de mindez nem javította az Örményországgal fenntartott kapcsolatokat.

Bár Oroszország befolyása Örményországban és Azerbajdzsánban csökkenőnek látszik, a két eset körülményei eltérőek. Azerbajdzsán esetében elképzelhetőek olyan lehetséges kitérők, mint például az, hogy Oroszország felajánlja a rendőrök átadását, hogy bíróság elé állítsák őket a gyilkosságokért, vagy hivatalosan bocsánatot kér. Úgy tetszik, hogy Baku van olyan jó helyzetben van ahhoz, hogy ilyen szimbolikus engedményeket kicsikarhasson.

Örményországiot tekintve azonban Oroszország ellenséges szereplőnek tekinti Pasinjant, és láthatóan érdekelt az eltávolításában. Számos lehetséges mechanizmus áll rendelkezésére abban, hogy nyomást gyakoroljon Jerevánra.

Azt pedig, hogy Moszkva milyen mértékben választja az egyik vagy másik cselekvési irányt, csak az idő mutathatja meg.

Mondtam már korábban is, mondom most is: valami nagyon készülődik a Kaukázusban. A dolgok jelen állása szerint – ha fegyveres konfliktusra is sor kerül –, annak a vesztese Moszkva lesz, a nyertese meg Baku és Ankara. Sajnos, Jereván sem kerülhet a győztesek közé.

A A kaukázusi háromszög bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A World Cities Summit kétévente sorra kerülő nemzetközi esemény, aminek idei házigazdája az osztrák szövetségi főváros. A csúcstalálkozó központi témája az élhető és fenntartható városok megteremtésének fontossága a világméretű kihívások közepette. Az eseménynek a Bécsi Városháza ad otthont, az idei fórum elnöki tisztét Chee Hong Tat, Szingapúr nemzeti fejlesztési minisztere tölti be. A házigazda Michael Ludwig, Bécs polgármestere. A megnyitón mindketten hangsúlyozták a városok közös felelősségét és az együttműködés kulcsszerepét a klímaváltozás, a társadalmi befogadás és az innovatív városfejlesztési megoldások területén.

A találkozót követően Chee Hong Tat miniszter a városok közös felelősségét és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta: „Bécset a 2020-i stratégia díjazott városaként ismerték el az integratív tervezési megközelítéséért és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött úttörő szerepéért. Bár minden város más és más környezetben működik, mindannyian hasonló kihívásokkal nézünk szembe – az éghajlat-változástól kezdve a technológiai változásokon át a demográfiai változásokig.”

A program öt fő területet emel ki: a megfizethető lakhatás biztosítását, a megbízható és hatékony helyi közszolgáltatásokat, valamint a városi hálózatok fejlesztését, amik segítik az együttműködést. Továbbá szó esik az energia-átmenetről a megújuló energiaforrások irányába, és a fenntartható vízgazdálkodásról, ami erősíti a városok ellenállóképességét a klímaváltozás hatásaival szemben. Kiemelt programként zajlik a Szingapúr–Bécs kiállítás is, ami a két házigazda város innovatív fenntartható városfejlesztési projektjeit mutatja be.

A meghívott vendégek tematikus sétákon ismerkedhetnek meg a bécsi városi fejlesztések kiemelkedő példáival. Meglátogatják a többi közt a világ leghosszabb (1100 méter) egybefüggő lakóépületének számító bécsi Karl-Marx-Hofot, ami a szociális lakásépítés kiemelkedő példája, illetve a rekreációs térként és árvízvédelmi területként is szolgáló Duna-szigetet.

A Élhető városokat! – polgármester-találkozó Bécsben bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.