(Lévai Júlia / ujnepszabadsag.com) Megállapítottam, hogy Orbán uralkodása valóban csak megerősíti az ember önérzetét. (A nyitó kép forrása: varosikurir.hu.)
Én például kifejezetten önkritikus ember vagyok, mindig találok valami javítani valót a régi írásaimon, még ha csak apróságot is.
Mostanában viszont egyre gyakrabban tapasztalom, hogy amiket róla írtam, 5-6, akár 8-10 évvel ezelőtt is, azokon egy betűt sem kell változtatnom. És azok ma is úgy érvényesek, ahogy vannak!
Itt van például ez is, 2018 októberéből:
– Nem érzi-e aggályosnak, hogy Garancsi István utaztatja, luxus magángépekkel? – kérdezte a miniszterelnököt egy jobbikos képviselő.
– Harminc éve is így mentem, a jövő héten is így fogok menni – válaszolta erre az az Orbán Viktor, aki harminc évvel ezelőtt Szolnokról ingázott vonattal Budapestre a közalkalmazottaknak járó kedvezménnyel, és harminc év múlva örülni fog, ha a korára való tekintettel harmadolják a
büntetését.
De most, persze, hogy azt mondja: mindig is luxusrepülővel ment és úgy is fog menni, hiszen a hatalmát örökérvényűnek hiszi, ezért annak pillanatát az idő minden további pillanatára kiterjeszti. Mindegy, hogy merrefelé megyünk az időben: abban mindig és mindenütt az ő hatalma és annak az ideje fog érvényesülni. A cselekvései értelemszerűen örökérvényűek, bármikor megtörténhettek és megtörténhetnek. Amit ő tesz, azt időtlen idők óta teszi.
Most hitte el igazán, hogy az örökkévalóságot birtokolja: hogy ő az isten. Magyarország miniszterelnöke teljesen elszállt és nem tudja, mit beszél. Ugye, hogy mit sem kell rajta változtatni?!
Köszönöm, néked, Orbán Viktor! Ám mivel igaz keresztényként nem szeretnék a dölyfösség bűnébe esni: nem fognád most már kicsit vissza magad, hogy valahogy el ne szálljak ettől a nagy dicsőségtől? Tudod: „Aki egyetlen lelket is megment, egész világot ment meg!” Számítok rád!
