Van egy (?) – véleményem szerint – elképesztően titokzatos cég/társaság kis hazánkban, a neve: Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Ez a részvénytársaság annyira zártkörűen működik, hogy talán még az ott dolgozók előtt is bezárkózik. (A nyitó képen a Hédervári Kastély.)
Mivel indokolom mindezt? Nagyon egyszerű: hónapok óta teljesen fölöslegesen küldök érdeklődő leveleket a oldalon föllelt „Elérhetőségeink” rovatban fölsorolt címekre: központi e-mail-cím:
info@petofiugynokseg.hu; sajtómegkeresések: sajto@petofiugynokseg.hu.
Ugyancsak hónapok óta – bár „ajánlottan”, „tértivevényesen” küldöm az e-maileket, mintha meg sem kapná a magasságos Petőfi Kulturális Ügynökség, egyszerűen negligálja az újságírói megkereséseket.
Telefonszám is van a címek mellett: + 36-30-129-2448. Miután mobiltelefonszám, mobiltelefonon hívtam néhány tucatszor: csenget, csenget, aztán megszakad a vonal.
Gondoltam egy nagyot, és percekkel ezelőtt vezetékes telefonról tárcsáztam: két csengetés után egy kedves női hang jelentkezett „informátorként”.
Udvarias bemutatkozás után érdeklődtem, hogy megkapták az utóbbi hónapokban küldött elektronikus leveleimet. A válasz: ő nem tud róla. Kérdeztem, hogy ki tudhat róla? Szeretnék beszélni vele. Vagy az illető főnökével. A válasza: az ő dolga a tájékoztatás, többet nem tud. Javasolta, hogy küldjek levelet az (sic!) info@petofiugynokseg.hu központi e-mailcímre. Természetesen a honlapjukon közzé tett + 36 30 129 24 48 telefonról (amit hónapok elteltével most talán véletlenül fölvett!) pedig nem tud kapcsolni.
A vissza-viszatérő, ám megválaszolatlan kérdéseim miatt kissé hosszúra nyúlt, teljesen hiábavalónak bizonyult beszélgetés végén az erre a kérdésemre: „Ki az önök főnöke?” adott válasz volt az egyetlen konkrétum: „Demeter Szilárd”. És vele beszélhetnék-e? „Nem tudom kapcsolni” – hangzott a felelet.
Csak azért írom ide még egyszer, hogy az olvasó el ne feledje és mindenkit megkíméljek a kapcsolatfelvételi bosszúságtól: a Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaságról van szó.
És azt se feledje senki se, hogy: „zártkörűen működő társaság”. Fogadni mernék, ha a drága emlékezetű Petőfi Sándor föltámadna, és megpróbálná elérni ezt társaságot, ugyanúgy járna, mint e sorok írója.
Itt és most közzé teszem, hogy legalább a kedves olvasó tudja, miért kerestem az ügynökséget: szerettem volna megtudni, mi a terve a tulajdonában lévő, gazdag múltú ingatlannal, az évek óta üresen álló Hédervári Kastéllyal?
Infovilág-cikkek a Hédervári Kastélyról: