Pedig lehet és érdemes is ezen javítani, mert az olvasni szeretőknek az élet több területén, például a munkaerő-piacon is jobbak az esélyei – így összegezhető a mondandója a minap Budapesten tartott háttér-beszélgetésnek.
Nagyon rosszul teljesítenek az olvasási felméréseken a magyar diákok: nagyjából minden tízedik gyerek küzd súlyos olvasási nehézségekkel. Ezek voltak a legfőbb megállapításai a nev
es szakértőkből álló szakmai vitának, amelyet a minap rendeztek Budapesten, az OMV olvasást népszerűsítő kezdeményezésére.
Mit nevezünk egyáltalán olvasásnak?
Kántor Nedda klinikai szakpszichológus szerint fontos az olvasóvá nevelés, de még fontosabb, hogy örömet találjunk az olvasásban. Szerinte az a valódi olvasó ember, aki szenvedélyesen és örömmel olvas, nem pusztán betűket rak össze a fejében. Az a gyerfek, tanuló, akinek a szülei sokat olvastak akár már csecsemőkorában, nagyobb eséllyel válik maga is az olvasóvá. Túlzottan sommásnak tartja ugyanakkor azt a megállapítást, hogy Magyarországon csökken az olvasás mint elfoglaltság, szórakozás, önképzés, tanulás – szerinte inkább a rendszeresen olvasó emberek aránya csökken.
Fontos, hogy az értő olvasást tudják a gyerekek elsajátítani, ezzel lehet az egészet pozitív élménnyé tenni – tette hozzá Sándor Fruzsina, az Olvasásklinika diszlexia-szakértője.
Nem volt gondtalan kezdetben a viszonya a betűkkel és az olvasással az időközben többkötetes íróvá, költővé vált Grecsó Krisztiánnak, aki párhuzamot vont a manapság garmadával megrendezett tehetségkutató versenyek és az iskolai oktatás között. Miközben az előbbieken részt vevő fiatalok dalszövegeket, verseket írnak, aközben a mai oktatási rendszer nem tud mit kezdeni a kreativitással, az énnel.
Az olvasás, szerinte, ott kezdődik, hogy „meg akarom mutatni magam, mennyire egyedi vagyok”. Hozzátette: „Én is azért kezdtem el olvasni, mert az első verseim rémesen rosszak voltak, és ezen az olvasással akartam változtatni.” Megjegyzi még: „lehet, hogy a Mercedes-gyárba nem kellenek a bölcsészek, de ott is ép lelkű emberekre van szükség, akik tudják, mit jelent számukra a család, a haza, e példákat valahonnan, egyebek mellett olvasmányélményekből vették”.
„Más az, amikor az ember magának olvas, más, amikor a közönségnek, a két eltérő dolog különböző élményeket hív elő” – vallja Kovács Eszter, a gyermek- és ifjúsági könyvek kiadásában jártas pozsonyi Pagony Kiadó társtulajdonosa. Szerinte fontos, hogy tudjunk egyedül is olvasni, de ehhez technikai szinten is meg kell tanulni olvasni, hogy eljussunk az értő olvasáshoz. Szerinte az iskolai olvasókönyvek erre nem alkalmasak, nagyon nehezek a szövegek, nem a mai gyerekek világához szólnak. Állítja, ezért is teljesítenek nagyon rosszul a magyar diákok az olvasási teszteken.
Mindegy, hogy mit olvasunk?
A kérdésben megoszlottak a vélemények, Kántor Nedda még saját magával is vitába szállt, először azt mondta, szinte mindegy, mit olvasunk, a lényeg, hogy megragadjuk benne az élmény szintjét. Aztán visszaemlékezve első komolyabb gyerekkori olvasmányélményére, a Twist Olivérre, már módosított álláspontján. A saját bőrén tapasztalta a rossz választás hatását, mint mondta, a szomorú és komor történet nyolc évesen jó időre elvette a kedvét az irodalomtól. Azt a páciensei köréből származó példát sem tartja ugyanakkor jónak, hogy van olyan általános iskola, ahol a könyvtárból a kisdiákok is szabadon kölcsönözhetnek vámpíros könyveket.
Az énekesként befutott Lola, aki ez évtől az OMV olvasást népszerűsítő programjának egyik nagykövete, elmondta, hogy őt nyolcéves korában a Harry Potter-láz terelte az olvasás felé. „A kötelező olvasmányokat sosem voltam hajlandó elolvasni, a Harry Potter viszont olyan erővel indította be a képzeletemet, hogy egy éjszaka alatt olvastam ki, majd még ugyanezt a kötetet további tizenkétszer. Azóta falom a könyveket” – idézte az olvasás-motivációit.
Noha a mai napig vitatott, hogy kell-e a Harry Potter és a való élettől elrugaszkodó olvasnivaló a gyerekeknek, Grecsó Krisztián szerint semmi baj sincs a varázslótörténetekkel: „Ezek a ponyvák, vagy nevezzük őket lektűröknek, segítenek a magas irodalomnak is”.
Kinek a felelőssége?
Úgy tűnt föl, némi vitát kavar, kinek is a felelőssége, hogy a gyerekek kellő időben megszeressék az olvasást, az oktatásé, vagy a családé. Puskás Péter előadóművész, az OMV olvasást népszerűsítő programjának másik nagykövete ennek kapcsán az oktatás eredménykényszerét emelte ki, amely az olvasást a különféle iskolai megmérettetések eszközeként értelmezi. Mások szerint is baj, hogy a tanulási időszakban túl sok stressz és elvárás kötődik az olvasáshoz, de egybehangzó volt a vélemény, hogy ennek elkerülésére idejében és sokkal többet tehet a család.
„Az olvasás a mesehallgatással kezdődik” – fogalmazott a diszlexia-szakértő. Elhangzott, a legtöbbet a szabadon, emlékezetből mondott mesék érnek, mert ezek tudják beindítani a gyerekek képzelőerejét, fantáziavilágát, amely elvezet a valódi álmok és célok megfogalmazásához, és segít az elérésükben is.
Mit tudhatunk az OMV olvasást népszerűsítő programjáról?
Az „Olvasás népszerűsítése” elnevezésű programot tavaly kezdte el Magyarországon az OMV Hungária. A nemzetközi vállalat töltőállomásain a vásárlók átadhatták használt, elolvasott könyveiket, amelyeket az OMV iskolák és hátrányos helyzetű térségek gyermekei számára juttatott el. Mintegy 15 ezer könyv gyűlt így össze. A program részeként általános iskolákban rendeznek zenés felolvasásokat, amelyeken a kampány nagykövetei, Lola és Puskás Péter előadóművészek, valamint az OMV munkatársai is felolvasnak a gyerekeknek. Tavaly négy általános iskola 600 diákja vett részt az eseményeken, az idén, a tavaszi félév alatt négy iskola 1200 diákja hallgathatta meg a zenés felolvasást. A program az ősztől folytatódik: újabb könyvgyűjtés kezdődik, és további felolvasó-délutánok lesznek.
Wilfried Gepp, az OMV magyar leányvállalatának ügyvezetője elmondta: az olvasásnak többszörös haszna is lehet. A tudás megszerzésével fejleszti a képességeket, a kifejezőkészséget, tanulásra ösztönöz. Mindezek birtokában az olvasni szerető embernek az átlagosnál nagyobb az önbizalma, jobb pozíciót tud magának kivívni a munkaerőpiacon, kedvezőbbek lehetnek az esélyei a kommunikációban és a társadalmi mobilitásban is.
