A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke megköszönte a magyar szurkolóknak a fantasztikus hangulatot, amit a nemzeti csapat találkozóin teremtettek a részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságon. Az MLSZ honlapján megjelent köszöntőben Csányi Sándor azt írta: „annak érdekében, hogy Magyarország a jövőben is házigazdája lehessen rangos sporteseményeknek, illetve, hogy a válogatott mindenkor telt házas buzdítás mellett játszhassa mérkőzéseit, a kitűnő szervezés mellett, a sportszerű légkör is elengedhetetlen.” (Sugárzó intelligencia és sportszeretet; foto: www.alon.hu.)

Az MLSZ elnöke ezért azt kérte azoktól a szurkolóktól, akiknek jegyük van a vasárnapi Hollandia–Csehország nyolcaddöntőre, hogy „tiszteljék a résztvevő csapatok játékosait, szurkolóit, és minden tekintetben sportszerűen szurkoljanak. Tartózkodjanak a himnuszok kifütyülésétől, továbbá minden olyan kirekesztő (rasszista, homofób, soviniszta) megnyilvánulástól, amely beárnyékolná a magyar nemzeti válogatott és a szurkolók elismerésre méltó teljesítményét, és ezáltal az ország megítélését”

Ez a második leggazdagabb magyar üzenete honfitársaihoz. Tiszteletre méltó álláspont, bár némi kiegészítés azért elkél. Csányi elnök ugyanis nem kért bocsánatot az ellenfelektől az őket ért atrocitásokért, s nem nevezte meg konkrétan azokat, a neki sem tetsző megnyivánulásokat, amelyek levele megírásához vezettek. Vagyis, hogy a magyar szurkolók egy csoportja (jobb híján őket is szurkolóknak szokás nevezni) minősíthetetlenül viselkedett az eddigi mérkőzéseken, vállalhatatlan és visszatetsző rigmusokkal szórakoztatta magát, és döbbentette meg a tisztességes embereket. Huhogtak ezek a derék magyar emberek, meg buzizták a portugálok klasszisát, mindemellett az általuk szarnak nevezett Romániát ócsárolták.

Csányi Sándor ezen megnyilvánulások miatt aggódik, mert tart attól, hogy a nemzetközi szövetség megelégeli ezt a magatartást és előfordulhat, hogy a jövőben néhány budapesti mérkőzést zárt kapuk mögött kell majd játszani. (Arról nem is szólva, hogy a nagy világversenyek rendezésének esélye is csökken.)

Anyagi haszonszerzésből óvta tehát az MLSZ elnöke a renitens magyarokat a meg nem engedett viselkedéstől és nem azért, amiért valóban kellett volna. Csányi Sándornak azt kellett volna üzenni a visszataszító rigmusokat üvöltő baromarcúaknak, hogy nem ők az igazi magyarok, hanem azok, akik nem szégyent, hanem dicsőséget hoznak a hazának. Nem azért nem buzizunk, mert bajunk lehet belőle, hanem mert az tisztességtelen és visszatetsző, normális embernek felfordul tőle a gyomra. Ugyanez vonatkozik a huhogásra: a fekete bőrű játékosok épp olyanok mint mi, vagyis, se jobbak, se rosszabbak, mint a magyarok. Románia pedig egy szomszédos ország, amely egyáltalán nem „szarabb”, mint a miénk.

Ezt kellett volna elmondania Csányi Sándornak. És nem most, hanem már évekkel ezelőtt. Akkor például, amikor a magyar szurkolók egy csoportja hátat fordított és fütyült az izraeli himnusz alatt, és még sok más alkalommal, amikor viselkedésükkel megdöbbentették a világot.

A megtisztulás tehát megint elmaradt. A renitens drukkerek – ha olvasták egyáltalán Csányi és az MLSZ intelmeit – legföljebb annyit értettek belőle, hogy azért kell jónak lenni, mert különben megbüntetik Magyarországot. Tuggyukkik: Soros, Gyurcsány, a brüsszeli bürokraták, vagyis, a hazátlan buzik, akik mind a magyarok elveszejtésére törnek.