Szeptemberben jön a magyar jogállami ügyek vizsgálója Magyarországra

A portugál soros elnökségnek köszönhetően megtartották a magyar jogállami helyzetről a második meghallgatást az európai ügyekért felelős miniszterek tanácsában – gyakorlatilag két év halogatás után. A 2018-ban elfogadott Judith Sargentini-jelentés – amit kétharmados többséggel szavazott meg az Európai Parlament – azóta fiókban porosodik, noha sokat beszélnek róla Európa-szerte, miként hazánkban is. Olyan problémaként emlegetik, amelyik a 7-es cikkely szerint súlyos szankciókkal járhat Magyarországra nézve. Büntetésként megvonhatják az ország szavazati jogát az EU-ban, illetve elvonhatnak tetemes forrásokat. Azóta, hogy a holland Sargentini búcsút mondott Brüsszelnek, a francia Gwendoline Delbos-Corfield (a képen) viszi tovább a magyar ügyeket jelentéstevőként.

– Jelen volt-e a magyar és lengyel jogállami vizsgálat második meghallgatásán?

– Nem. Óriási problémának tartom, hogy az Európai Parlamentnek nincs jogosítványa a mindannyiunkat, s engem, mint raportőrt is érintő meghallgatáson való részvételhez. Tudomásom szerint kezdettől fogva kérte a parlament a részvétel lehetővé tételét, de mind ez ideig sikerültelenül. Magam is próbálkoztam, újra és újra, ám hiába. Kérelmeket nyújtottam be, civilszerveztek részvételének az igényeit is bejelentve, de nem vezetett eredményre eddig semmilyen próbálkozásunk. A finn soros elnökség idején annyit sikerült elérnünk, hogy a meghallgatás előtt egy órával össze tudtak szervezni egy hivatalos reggelit, ahol volt némi lehetőségünk tájékozódni az ügyben. Ennek is már két éve. A portugál elnökség visszautasította az erre vonatkozó kérelmünket. Mindenesetre nem vesszük le a napirendről a kérést, változatlanul követeljük, hogy az ilyen típusú meghallgatásokon az ügyben érintettek mind részt vehessenek.

– Ezért is kezdte a meghallgatás után kiadott, tiltakozással fölérő közleményét azzal, hogy elfogadhatatlan az ön számára az ajtók mögötti meghallgatás eleve. Tudott egyáltalán valamilyen információt szerezni a zárt ajtók mögött elhangzottakról?

– Nem, illetve csak nagyon keveset. Mindenféle informális csatornákon igyekszünk több tájékoztatáshoz jutni, s remélem, a következő hetekben már tisztábban fogunk látni, mi történik.  Felháborít az is, hogy hivatalosan gyakorlatilag mi is csak a sajtótájékoztatón elhangzottakra hagyatkozhatunk, ami mégis csak tarthatatlan. Elvárnánk azt is, hogy ha már nem lehetünk jelen, akkor adjanak ki hivatalos közleményt is az ügy állapotáról és a várható menetrendről. Sőt, elvárnám azt is, hogy ők maguk is megfogalmazzanak olyan ajánlásokat, amelyek a mi munkánkat segítik, és amelyeken együtt is dolgozhatnánk. Az, hogy kisebb csoportokban, zárt ajtók mögött vitatkoznak, nem segíti az ügyet előrevinni. Ezért van az, hogy gyakran nem is hatékonyak az ilyen tárgyalások, mert nincs kapcsolat az érdekelt és az információk birtokában lévő érintettek között. Nos, a tárgyalás előtt kiadott, 17 tagállam által aláírt, a magyar kormánynak az LMBTQ-közösségeket diszkrimináló törvénykezése elleni tiltakozó nyilatkozatból arra tudok következtetni, hogy nyilván ez napirendre került. De hát ez kevés! Ennyivel érjük be hivatalosan?

– Beszélt-e már Varga Judit igazságügyi miniszterrel, esetleg ő megkereste önt? Már csak azért is, mert ő képviselte a magyar kormányt ezen az ominózus meghallgatáson!

– Nem, dehogy, nem. Ugyanakkor meg kell jegyezzem, a magyar kormányt bármilyen hivatalos formában képviselő egyetlen ember sem keresett még meg. Amikor 2019-ben az első meghallgatás volt, akkor én még frissen megválasztott képviselő voltam, kevés információval.Mindenesetre az akkori magyar delegáció megígérte, hogy megkeresnek és beszélünk. Eddig nem volt idejük rám. Remélem, most szeptemberben, amikor a parlamenti delegációval Magyarországra fogok látogatni, mint jelentéstevő, akkor módom lesz találkozni a kormány képviselőivel is.

– Meghívóváltás, hivatalos megkeresés történt már a szeptemberi találkozót szervezve?

– Nem kaptunk még hivatalosan meghívót, de jelenleg még csak a teendők összeállításán dolgozunk, van még idő. Mindenesetre meg lennék lepve, hogy nem fogadna minket a kormány, mert a protokoll szerint, ha parlamenti delegáció érkezik, az adott ország vezetése fogadja őt.

– Hányan jönnek szeptemberben Magyarországra? Kezd összeállni a csoport?

– Pontosan még nem tudom, de szerintem az úgynevezett árnyék-jelentéstevők, azaz akik bedolgoznak képviselőként a csoportmunkámba, de más bizottságból hozzák az álláspontokat és véleményeket, nos, ők valószínűleg mind jönnek. Szerintem 3–4 nagy raportőri csoport megy Magyarországra, illetve az én csoportom. Az uniós szabályok szerint elvben az összes, megválasztott magyar uniós képviselő is csatlakozhat hozzánk. Szerintem legalább 10-en leszünk, de az sem kizárt, hogy 15-en, illetve a magyar képviselőktől függően is változhat a csoport összetétele.

– Megtudhatunk valamit a küldöttség napirendi pontjairól? Egyáltalán: kikkel fognak találkozni?

– Ez még korai kérdés. Mindenesetre nagyon ügyelünk arra, hogy minden szempontból kiegyensúlyozottak legyenek a találkozók. Mert ugyebár a kormánynak jogában áll olyan civil szervezeteket felkérni a velünk való találkozóra, akiket ő tart fontosnak. Ahány kormánytag, annyi kormányoldali civil jöhet szóba. Emellett a saját médiája is; persze a független médiával épp úgy fogunk találkozni, mint a kormánnyal hadakozó civil szervezetekkel. Emellett fontos része lesz a küldetésnek az igazságszolgáltatás hivatalos képviselőivel szervezett találkozóknak is, amit a másik oldallal való megbeszélésekkel fogunk ellensúlyozni. Mindettől függetlenül az sem mellékes, mi fér bele a két és fél napos látogatásba.

– Ha a második meghallgatás részleteiről nem tudunk is eleget, az viszont ismeretes, ahogy Varga Judit miniszter reagált a zárt ajtók mögött történtekre. Azt mondta, hogy a hazai és nemzetközi baloldal furkósbottal fenyegeti megint hazánkat. Sőt, az is elhangzott, hogy már megint a jogállammal zsarolja Brüsszel Magyarországot. Mit szól ehhez?

– Szerintem ők már nem fognak senkit az orránál fogva vezetni. Pár évvel ezelőtt még gondolhatták, hogy lehet a zavarosban halászni, és azt is, hogy ki tudják magyarázni magukat mindenből.  Ugyanakkor azt gondolom, ők maguk is tisztában voltak azzal, hogy mi a baj, és ezért próbáltak magyarázkodni. Hányszor hallottuk, hogy állandóan csak Magyarországgal foglalkozik az unió, amin ők fel voltak háborodva. Szerintük nemcsak velük, hanem az össze többi tagállammal is ugyanúgy kellene foglalkozni. Ugyanakkor senkit nem hallottam, hogy demarsot intézett volna magyar kormányhivatalnokhoz, miközben ők kötelességüknek tartják, hogy minden helyzetből kimagyarázzák magukat. Régi nóta ez, remélem, lejár már a lemez. Ugyanakkor mintha még most sem vennék észre, hogy mintegy 14–17 tagállamról beszélünk, ami a magyar kormány diszkriminatív álláspontjával egyet nem értve, nyilatkozatban teszi közzé, elítéli azt atörvénykezést, amely megbélyegzi a kisebbségi közösségeket. És még ők mondják, hogy mi zsaroljuk őket a jogállammal! Érthetetlen a számomra. Ráadásul biztos vagyok abban, hogy további tagállamok fognak csatlakozni ehhez a tiltakozáshoz. És még mindig arról beszél a magyar kormány, hogy ez nem fair. Hogy már megint csak őket bántják. Azt tapasztalom a környezetemben, hogy mindenki kezdi kiismerni az érvrendszerüket, s amit még mindig hallunk, az ma már egyáltalán nem tekinthető senki számára és semmilyen vonatkozásban sem elfogadható magyarázatnak.

Meg kell mondjam, hogy engem is meglepett, hogy épp az LMBTQ-ellenes törvény keltette ezt a hatalmas visszhangot. Holott előtte is annyi minden történt, amit el lehetett volna hasonlóképpen ítélni… Most pedig elítélően megszólalt Ursula von der Leyen, csaknem minden uniós pártcsalád – ideértve még az Európai Néppártot is –, és külön-külön országok is tiltakoztak. Mindez azt bizonyítja, nem tudnak minket többé becsapni.

– Bocsánat, Szijjártót szeretném idézni, aki frissiben próbálta értésre hozni, hogy a törvényt a gyerekek nevelése végett fogadták el a parlamentben.

– Én már akkor azt gondoltam erről, hogy megint csak megbotránkoztatják az embereket.  Ugyan ki ne akarná megvédeni a gyerekeket? Mindenki csak azt akarja! Őszintén állítja mindenki, hogy az az érvelés, amit a kormány előad, nem védi meg a gyerekeket, mindeközben megbélyegzi a szivárványközösségeket. Nem beszélve arról, hogy alapvető emberi jogokat sért a törvény. Azt látjuk, hogy a magyar kormány most már nem képes irányítani a saját narratíváját. Kicsúszott a kezéből. Lehet, persze, hogy Magyarországon hat Szijjártó érvelése, azt nem tudom megítélni, de hogy külföldön semmit sem ér, az jól látszik.

– Itthon még azt is mondják, hogy a liberálisok már megint azon munkálkodnak, hogy más országok beavatkozhassanak a magyar belpolitikába…

– Lehet, hogy ez ott még mond valamit. Itt azt látom, hogy az uniós politika minden szegmensében hatalmas az egyetértés, legyen az bizottság, tanács, parlament, civil szervezet – együttes erővel tiltakoznak. Amivel a magyar kormány érvel, az olyan, mintha a falnak beszélne. Egyetlen liberális sem veszi magára az elhangzottakat.

– A második meghallgatás után mi lesz a következő lépés a 7-es cikkely felé haladva?

– Újabb meghallgatásnak kellene lennie. Várakozáson felülinek tartom, hogy Szlovénia jelezte, nyitott a kérdésben. Ennek nagyon nagy jelentősége lenne – hisz’ Orbán és Janes Jansa jó barátok. De a harmadik meghallgatás szerintem az utolsó lesz. Annak kell lennie. Utána begyűjtjük a tagállamok javaslatait a jogállami helyzet értékeléséről és szankcionálásáról. és következzék a szavazás. Többségi szavazati eredménynek kell születnie.

– Meglesz a négyötödös többség?

– Ma nem lenne meg, de nem is most kell meglennie. Szerintem a tagállamok már egymást is győzködik, és egyre nagyobb bátorságot tapasztalok mind több ország részéről. Persze,  ez már nem az én feladatom onnantól kezdve, hanem a tanácsé. A javaslatok begyűjtése azonban igen. Valószínűleg az első eset lesz, hogy az Európai Tanács kijelenti: nem az európai jogi normák szerint működteti a rendszert a magyar kormány, és ez a gyakorlat nem folytatható. A harmadik meghallgatás után ismét a soros elnökség elé kerül majd a magyar jogállam ügye. Ez pedig már a francia elnökség mandátuma lesz – vázolja fel a lehetséges forgatókönyvet a francia raportőr. – Én kitartóan dolgozom azon, hogy a célt elérjük, és helyreálljon a jogállam Magyarországon. Persze, nem tudhatom, mi lesz a végkimenet, csak reménykedem.

– Akkor, tehát, ön szerint még a jövő tavaszi, magyarországi választások előtt történnek fontos lépések?

– Nos, remélem, de azért vegye számításba, én csak egy parlamenti képviselő vagyok, akinek az a dolga, hogy vigye előre az ügyeket. És ez független a magyar választásoktól. Másrészről: már az ősszel döntés születik Magyarországról a januárban hatályba lépett jogállami megfelelés szempontjai alapján, aminek eredményeképpen bizonyos forrásokat a választások előtt is megvonhatnak a kormánytól.

– Tapasztalta annak jelét, hogy ezt elkerülve a magyar kormánynak szándékában áll megváltoztatni viselkedését és politikáját?

– Nem, egyáltalán nem. Sőt, épp az ellenkezőjét, hisz’ a portugál kormánytól már legalább egy hónapja megtudta Budapest, hogy lesz meghallgatás, mégsem változott a viselkedése. Sőt, még vehemensebben támad. Épp ezért kell cselekedni. És egyfolytában ismételgetni, hogy milyen jogállami kifogásaink vannak.

Ez a mi dolgunk és kötelességünk. Idővel, ha látja, hogy egyre kevesebben támogatják Orbánék, talán jobb belátásra jutnak. Ám egyelőre ennek semmi jele – mondta beszélgetésünk végén Gwendoline Delbos-Corfield.