A történet alapját Arnaldur Indriðason és Óskar Jónasson: „Reykjavík – Rotterdam” című, 2008-i filmje képezi, amelynek Baltasar Kormákur volt a főszereplője. Amikor a volt főszereplő elhatározta, hogy remake alapon újra forgatja a sikeres filmet, (de minek?), az új forgatókönyvet ez alapján írta meg Aaron Guzikowski, aki az izlandi főváros és Rotterdam közötti csempészút történetét áthelyezte Amerikába, New Orleans és Panama közé.
Rohamcsónakokkal támogatott helikopteres, éjszakai rajtaütéses akciót hajt végre New Orleans kikötőjében a vámőrség. A meglepett teherhajó egyik fiatal matróza, Andy (Caleb Landry Jones), hogy el ne kapják, pánikszerűen a vízbe hajítja a becsempészett drogot. Nem kellett volna, nem tudja, milyen lavinát indít meg ezzel.
A rosszarcú és durva Tim Briggs (Giovanni Ribisi) ugyanis nem bocsátja meg neki, drogüzletének elbaltázását, és életveszélyesen megfenyegeti a pánikba esett fiút. Mivel Andy nénje, Kate (Kate Beckinsale) egyben felesége az egykori legendás csempésznek, Chris Farraday-nek (Mark Wahlberg). Chris és barátja, Sebastian Abney (Ben Foster) valamikor „a csempészet Lennon-McCartney” párosának minősült, híres trükkjük volt valamiféle figyelemelterelő átveréses megoldás. Csakhogy időben visszavonultak, és Chris egy biztonsági berendezéseket telepítő vállalkozásban becsületesen keresi kenyerét. Családja védelmében most megpróbálja elintézni az ügyet Briggs-szel oly módon, hogy magára vállalja Andy tartozásának kiegyenlítését, de ez csak úgy lehetséges, ha ismét a bűn útjára lép, és ismét elindul egy panamai csempészútra.
Íme, az egyik legsablonosabb akciófilm expozíció, amiben a becsületes útra lépett főhőst a körülményei „még egyszer, utoljára” bűnbe viszik. Ennek az is a veszélye, hogy végig azért kell drukkolnunk, hogy a „jó célért” sikerüljön a bűnt elkövetni, a hatóságot és a még rosszabbakat kijátszani, tehát eleve nem a jóért, csak a jónak mondott rosszért izgul a néző. Ez azért nem igazán erkölcsnemesítő dolog!
A másik gond az, hogy a forgatókönyvíró és a rendező, miközben pörgősre veszi a cselekményt, mindent agyonbonyolít, ettől aztán a történet egyre zavarosabb. Chris nem akar kábítószer ügyletbe keveredni, ezért valamiféle hamispénz csempészést készít elő, amihez egy konténerben egy furgont is át kell hozni. Elszegődik matróznak, csakhogy alig van pár órája, hogy ügyleteit lebonyolítsa, amíg a konténerszállító ki-berakodik Panamában, amit ráadásul időnyerésül el is kellett rontani a társaival. De a megbeszélt panamai hamispénz nem jó, ezért egy másik helyi pénzhamisítóhoz kell fordulnia, csakhogy a jó pénzért cserében egy páncélautó kirablásában is segédkeznie kell, ugyanis az ő jó pénzét a kétbalkezes sógora közben lenyúlta, mert otthon meg folyton fenyegetik, inzultálják a feleségét. Nem sok ez egy kicsit? A logika sok sebből vérzik, míg Chris az utolsó pillanatban valahogy visszatér az induló hajóra furgonos konténerestől, hamispénzestől, kábítószerestől és lopott festményestől, miközben mindenki mindenkit kijátszik, elárul, meghal, vagy megbűnhődik, és főhősünk a lenyugvó nap fényében békés gazdagon sütkérezhet boldogan a betonsírból visszahozott feleségével együtt.
Mi van? Hogy van ez? A sablonos és zavaros történetben csak én vagyok a hülye, és nem értem, ami nekik tiszta?
Nézzük a szereplőket! A The New Kids Ont he Block fiúegyüttesből Marky Mark néven önállósult popsztár, Mark Wahlberg idővel átigazolt a filmiparba is. Kellemes, férfias arccal és testtel alakítja csempész főhősünket, de annak ellenére, hogy korábban A harcos és A tégla című filmekben nyújtott alakításaiért is Oscarra és Arany Glóbuszra jelölték, ezzel a teljesítményével nem fogja megkísérteni az Amerikai Filmakadémia tagjait.
Kate Beckinsale jobb színésznői teljesítményt nyújt a családjáért aggódó, de ha kell, tettre kész feleség szerepében. Forgatás közben elég sok zúzódást és valódi sebet szerzett, miután a filmbeli brutalitások zömét neki kellett elszenvednie.
A régi csempésztársat, és az akciót otthonról figyelemmel kísérő, mindenkinek jót akaró barátot Ben Foster játssza egyszerű eszközökkel. Hogy szerepe szerint miért változik meg, az a forgatókönyvíró és a rendező titka marad, mindenesetre ő a film egyik zavaros pontja.
A filmben a tetoválásokkal televarrt, idegesítő hangon megszólaló, igazi kisstílű rosszember Tim Briggs szerepét Giovanni Ribisi vállalta el. Sikerült olyan alakot formálnia, akivel még fényes délben sem jó egy helyen lenni, mert miközben keménykedik, valódi patkány jellem.
Üde színfolt a filmben a gyanakvó hajóskapitány epizódszerepében J. K. Simmons, aki legalább nem a megszokott figura. A többiek megmaradtak „arctalannak”.
