Megtudhattuk, hogy a válság nem keserítette meg magyarjaink szája ízét, már ami az édesszájúakat meg a nyalánkságok szenvedélyes fogyasztóit illeti. Csak húsvétkor (várhatóan) 812 ezer kilogramm édességet fogunk elmajszolni, legnagyobbrészt jófajta csokoládét, nem holmi bevonómasszából készült akármit. Miként mikuláskor és karácsonykor, akként a tojás, a nyúl, a bárány jelképezte húsvétkor is a valódi csokoládét részesíti előnyben a
magyar. Tavaly 71 százalékban igazi csokiból formázott jelképeket vásároltunk, ajándékoztunk és nassoltunk el jórészt szeretteinkkel együtt – nagy boldogan. (Ne feledjük: a kakaó, a csokoládé serkenti szervezetünk boldogsághormon-termelését, már-már kéjes érzetet kelt bennünk, amint szétolvad ez a nyalánkság a szájunkban…)
Sánta elnök szavaiból kiderült, hogy a 812 ezer kilogramm húsvéti édesség valójában nem is sok, mivel állampolgáronként kereken nyolc deka a fogyasztás. Ha leszámítjuk azokat, akik még nem (például a pici babák),
vagy már nem (cukorbetegek, allergiások) részesülhetnek ebből az élvezetből, (a statisztika szerint) akkor sem fogunk meghízni pusztán a húsvétkor elfogyasztott gyári édességtől. Sokkal veszélyesebbek a családi konyhákban készült ünnepi sütemények, torták meg a jófajta, legalább harmadrészt zsírt tartalmazó sonkák és társaik.Megint csak statisztika (és persze valóság), hogy polgártársaink megadják az édességfogyasztás módját, igényesek.
Ha már vesznek és esznek, akkor jó minőségű csokoládét. A gazdasági-pénzügyi válság mintegy tízedével csökkentette ugyan a megvásárolt, magas kakaó-szárazanyag tartalmú készítmények mennyiségét, 2009-hez mérten étcsokoládéból kis híján megkétszereződött a fogyasztás 2010-re. Az átlagosnak tekinthető (statisztikai) fogyasztó étrendjében biztos összetevő a csokoládé, még akkor is, ha az édesség adta kalóriatöbbletet nem égetjük is el (miként kívánatos lenne) rendszeres mozgással.
Még egy adat az elnöki tájékoztatóból: tavaly a húsvéti édességekre kiadott 2700 milliárdból 2,3 milliárd forintot költött az ország csokifigurákra, nagyjából egy-egy milliárdot csokoládétojásra, illetve csokoládényúlra, és 186,5–186,5 millió forintot egyéb figurákra, valamint húsvéti zsákokra (lám, már nem csupán a mikulás meg a télapó, a nyúl is zsákkal jár!), végezetül 214 millió forint értékben játékkal kiegészített ajándékcsomagot vásároltak az ország lakói. Mielőtt Antal Emese, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke húsvét okán izgalmas és főként
tanulságos kiselőadást tartott volna a kiegyensúlyozott táplálkozás előnyeiről, Sánta Sándor rövid körképben vázolta az édességyártók nem kis gondját, nevezetesen a kakaó és a cukor látványos áremelkedésének okait.
Az általa képviselt iparág e két anyagból dolgozik, és szerfölött nehéz úgy alakítani a késztermékek árát, hogy ne riassza el a kereskedőket és a vásárlókat, emellett némi nyereségre (már csak gyártás- és gyártmányfejlesztés okán is) az ipar is szert tegyen. A kakaó azért drágult, mert a világ legnagyobb termelő országában, az afrikai Elefántcsontparton súlyos belpolitikai válság alakult ki. Csak remélni lehet, hogy a következő hónapokban rendeződik a helyzet. A cukor ára pedig azért száguld a csillagos ég felé, mert nagymértékben megcsappant az Európai Unió (szokásos) 1,2–1,6 millió tonnás készlete, miközben a nádcukor ára is megnőtt. Az EU-ban évente mintegy 16 millió, hazánkban 300 ezer tonna cukor fogy. Ha megfogadná a lakosság a dietetikusok tanácsát, és legalább ötödével csökkentené a cukor (és mellette a só!) fogyasztását, kisebb behozatalra szorulnánk, ráadásul a mostaninál sokkal egészségesebben élhetnénk.
Jó szívvel ajánljuk Sánta Sándor „csokoládéügyi” prezentációját; csak egy kattintás.
Így készül a húsvéti nyuszitojás a baromfiudvarban.
