(Forrás: europeancorespondent, Emily Mirelle Vutt ) Moldovától Japánig világszerte számos ország küzd a népességcsökkenéssel. Az alacsony születési arányok gyakori okok, és egyes országokban, például a Balti-államokban, ezt a tendenciát a magas megélhetési költségek és a folyamatos kivándorlás is erősíti. A következmények ismertek: kevesebb munkavállaló, lassabb gazdasági növekedés és nagyobb terhek a szociális rendszerre.

Észtországban már láthatók a figyelmeztető jelek. 2022 és 2024 között 7500-rel kevesebb gyermek született a vártnál, ami rövid távon 100 millió euró megtakarítást jelentett olyan szektorokban, mint az oktatás, de hosszú távon 1,3 milliárd euró adóbevétel-kiesést jelent. A gyorsan öregedő népesség miatt végül több kiadásra lesz szükség a tartós ápolás és az egészségügyi ellátás területén.

A balti államok megpróbáltak reagálni a helyzetre. Észtország bevezette a szülői ellátásokat és a digitális szolgáltatásokat a fiatal családok számára. Lettország bővíti a gyermekgondozáshoz való hozzáférést. Litvánia lakhatási támogatást és születési bónuszokat kínál. A gazdasági bizonytalanság, a növekvő lakhatási költségek, a bizonytalan munkakörülmények és a jövővel kapcsolatos általános bizonytalanság azonban sokak számára megnehezíti a gyermekvállalást.

Eközben olyan országok, mint Németország és Dánia, megakadályozták a népességszám csökkenését – nem az alacsony születési arányok megfordításával, hanem a családpolitika és a stratégiai bevándorlás kombinálásával: képzett munkavállalók, diákok vagy menekültek célzott toborzásával és integrációjával, hogy pótolják a munkaerőhiányt és támogassák az adóalapot.

A balti államok megpróbálták megfékezni a kivándorlást, de sikertelenül. A bérek és a szociális szolgáltatások javítására irányuló erőfeszítések kudarcot vallottak, ami tovább erősítette az agyelszívást, mivel sok fiatal, képzett balti állampolgár jobb lehetőségeket talál külföldön, és nem tervez visszatérni.

Egyébként a migráció régóta politikailag érzékeny téma a szovjet korszak népességmozgásainak öröksége, valamint a kulturális identitás és a nyelv megőrzésével kapcsolatos aggodalmak miatt. Ugyanakkor a viszonylag alacsony bérek miatt mind a politikai döntéshozók, mind a közvélemény óvatosan közelít a bevándorlók vonzásához.

Eddig senkinek sem sikerült a születési arányt a nők egy főre jutó 2,1 gyermekes úgynevezett pótlási arány fölé emelni. Az emberek a pénzügyi bizonytalanságot, az éghajlati válságot és a változó társadalmi normákat említik okként arra, hogy nem vállalnak gyermeket.

Mare Ainsaar, a Tartui Egyetem docense szerint Észtországnak inkább jobb munkahelyi biztonságra, megfizethetőbb lakhatásra és stabil családi támogatásokra van szüksége, mint folyamatosan változó politikákra.

De ennél többről van szó. Pieter Vanhuysse, a Dél-Dániai Egyetem professzora és egy 12 európai ország szüleit vizsgáló tanulmány társszerzője megállapította, hogy a szülők 2,5-szer több erőforrást adnak a társadalomnak, mint a gyermektelenek. A döntő tényező az idő és a pénz, amelyet a szülők a következő generációba fektetnek.

Vanhuysse szerint sok erőfeszítésbe kerül produktív, mentálisan egészséges, gazdaságilag és társadalmilag felelősségteljes embereket nevelni. A probléma? Ezek az erőfeszítések nem látszanak a statisztikákban, és a társadalmak sem értékelik őket megfelelően, még azok sem, amelyek erős szociális rendszerrel rendelkeznek.

Az adatok egyértelműen mutatják az „anyaság büntetését”: a nők anyaságuk miatt pénzügyi hátrányba kerülnek, többek között alacsonyabb bérekkel és nyugdíjakkal. Úgy gondolják, hogy ez jelentősen hozzájárul a nemek közötti bérszakadékhoz, amely továbbra is nagy probléma Európában.

Egy másik felvetés szerint a politikai döntéshozók figyelmen kívül hagynak a bizonytalan időkben egy kulcsfontosságú tényezőt: azt, hogy értelme legyen a dolgonak. Christine Emba a The Atlanticban azt írja, hogy ennek hiányában „a gyermekvállalással járó kihívások meghaladják a kormány által nyújtott bármilyen támogatást”.

Magyar demográfia

Magyarország demográfiai helyzete az elmúlt évtizedekben folyamatosan romló tendenciát mutat. A születésszám tartós csökkenése, az elöregedő társadalom és a kivándorlás együttesen komoly társadalmi és gazdasági problémákat vetítenek előre.

Az elmúlt tíz évben a természetes népességfogyás folytatódott: a halálozások száma rendre meghaladja a születésekét. Bár a kormány családpolitikai intézkedésekkel – például a CSOK-kal, adókedvezményekkel és a családtámogatási rendszer bővítésével – próbálta ösztönözni a gyermekvállalást, ezek eddig csak mérsékelt eredményeket hoztak. A termékenységi ráta továbbra is 1,5 körül mozog, ami messze elmarad a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es értéktől.

A társadalom elöregedése jelentős probléma. Egyre több az idős ember, miközben a munkaképes korú lakosság aránya csökken. Ez hosszú távon a munkaerőpiacra, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára és az egészségügyi ellátásra is komoly nyomást helyez. A legfrissebb adatok szerint ma Magyarországon 100 gyermekkorúra – 0–14 éves – 145 idős – 65 éves vagy annál idősebb – jut, vagyis az úgynevezett öregedési index 145 százalék – írja az Economx. Ez az arány 2062-re akár 210 százalékra is nőhet, amely azt jelenti, hogy több mint kétszer annyi lesz az idős, mint a gyermek.

A kivándorlás, különösen a fiatal, képzett munkaerő külföldre távozása szintén hozzájárul a népességcsökkenéshez. Bár az elmúlt években enyhült ez a trend, a hazatérésre ösztönző programok csak részben hoztak sikert.

Összességében a magyar demográfiai helyzet hosszú távú megoldása átfogó, következetes stratégiát igényelne, amely nemcsak anyagi ösztönzőkre épül, hanem a fiatalok életkilátásait, oktatási és lakhatási lehetőségeit is javítja. A jelenlegi tendenciák megfordítása nélkül a magyar társadalom komoly veszélybe kerülhet a következő évtizedekben, vélik a szakértők.