Bármennyire is adódnék, nem ez lesz a címe a fiatal Orbán Viktorról szóló színdarabnak; aki erre tippelt, tévedett. Az egykori Orbánt megidéző és Antall József emlékének ajánlott színdarabot ugyanis „A miniszterelnök és a fiú” címmel mutatják be a Kálomista Gábor vezetése alatt álló Thália Színház Arizona stúdiószínpadán. A darabot Pozsgai Zsolt írta, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma 600 ezer forinttal támogatta. Történelmi távlatok is lesznek benne, úgyhogy lehet majd szállítani az iskolásokat, jobb lesz, mint egy nemváltó műtét. (A nyitó képhez: Antall József, Szabad György és Orbán Viktor a Nemzeti Kerekasztal megalapításakor, 1989. Forrás: Radics (2003: 117)

Az alkotók javára írandó, hogy nem várták meg a bemutatóval Orbán Viktor május 31-i születésnapját, és a művet már előbb, április 23-án láthatja a közönség. A történet 1990. október 29-én játszódik, a helyszín egy elakadt parlamenti lift. Ott beszélget Antall József a rendszerváltozás utáni Magyarország első miniszterelnöke, és az akkor még igen fiatal, ellenzékben lévő pártvezető, Orbán Viktor. Antall, és az akkor még liberális, ráadásul lelkesen istenkáromló Orbán az akkori jövőnek, vagyis, a mának üzen.

A sztori szerint az elakadást megelőzően heves vita zajlott az ülésteremben, és a fiú, azaz Orbán, hazugsággal vádolta a miniszterelnököt. Hogy mi volt a konkrét hazugság, amit Orbán Antall fejéhez vágott, a darabból bizonyára kiderül, most és itt legyen elég annyi, hogy az elakadt liftben szóváltás alakul ki a két férfi között.

Nem lőnénk le a poént, már csak azért sem, mert nem láthattuk még a darabot, így aztán abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán van-e benne poén. Sejthető viszont, hogy mire megy ki a játék. Arra, hogy egy széles körben elterjedt – és leginkább Orbán által terjesztett – városi legenda szerint Antall József a halálos ágyán Orbán Viktorra hagyta Magyarországot. Ami persze nem igaz! Antall ugyanis szolgálta Magyarországot, és nem használta, vagyis, nem tekintette a saját tulajdonának a közös hazát.

Kíváncsian várjuk, hogy a bizonyára nagysikerű színdarabban elhangzanak-e olyan ikonikus mondatok, mint amelyeket a valóságban is hallhattunk a fiatal Orbántól és egykori fideszes társaitól. Mondják-e majd, hogy „Csuhások, térdre, imához!”, vagy azt, amit az ifjú Orbán szintén előszeretettel emlegetett, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét.

Április végén nyilván ezt is megtudjuk. Várjuk a bemutatót, nem lenne haszontalan ismét hallani a mai miniszterelnök régi szövegeit. Hogy „bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik”. És az sem lenne ellenünkre, ha a színdarabban – akárcsak 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének napján – a fiú ismét rázná az öklét, és hangosan követelné, hogy „Ruszkik haza!”.