A házfelügyelők pokoljárása a Mikszáth Kálmán Lakásszövetkezet felszámolásával kezdődött 2000-ben, majd a Nyár Lakásszövetkezet felszámolásával folytatódott 2008-ban. Megszüntették a házfelügyelők munkaviszonyát, és erre való hivatkozással ki akarták lakoltatni őket azokból a lakásokból, amelyekért cserében saját egykori lakásukról mondtak le nyugdíjba vonult és megrokkant volt házfelügyelő társaik javára.
„Aki becsületesen végzi a munkáját, a későbbiekben sem maradhat lakás nélkül” – mondta nekik a szövetkezet elnöke és gondnoka. Ennek dacára a bíróság elfogadta a végelszámoló érvelését, mmely szerint a volt cserelakást nem számolja be a mostani lakott lakás árába, hanem azt követeli tőlük, hogy piaci áron vegyék meg, amiben laknak, vagy minden ellenszolgáltatás nélkül költözzenek ki onnan. Hiába hivatkoztak a házfelügyelők arra, hogy szerződésük kimondja: csak annak nem jár elhelyezés, akit fegyelmivel bocsájtanak el, vagy ha a dolgozó mond fel, a bíróság a kilakoltatóknak adott igazat.
„Nem elég, hogy munkanélkülivé váltunk, most még hajléktalanná is akarnak tenni bennünket. Idegenek megveszik a lakást, amiért mi nagyon keményen megdolgoztunk, mi pedig mehetünk az utcára. Kértük a felszámolót, és Debrecen polgármesterét (Kósa Lajos), segítsen, hogy megfelelő önkormányzati lakáshoz juthassunk, de mindenhol elutasításban volt részünk. Vannak olyan volt kolléganőim, akik kiköltöztek a lakásukból, mert már nem bírták azt az idegfeszültséget, ami ránk nehezedik. Az említett lakások mind a mai napig üresen állnak, a volt házfelügyelők olyan körülmények között élnek, ami nem emberhez méltó” – írta érdekképviselőjük, Szabó Györgyné.