Jellemzőjük a gazdasági hazafiasság, a nemzetállam helyreállítása, az állami beavatkozás, közvetlenül és az érzelmekre hatva fordulnak a szavazókhoz, elutasítják a migrációt, miközben kifejezetten ellenségesek a politikai korrektséggel szemben. És a YouGov legutóbbi felmérése azt mutatja, hogy nyugaton a többség osztja ezt a tekintélyelvű-populista megközelítést. Beleértve, hogy az emberi jogok védelmével szemben előnyben részesítik a biztonságot.
Az ellenforradalom létkérdést vet fel a jobboldal fő erői számára. Ebben a helyzetben vagy szembeszállnak a friss irányvonallal és közelednek a közép-, illetve mérsékelt baloldal álláspontjához, amivel új liberális tömb alakulhat ki. Ezt csinálják pl. a német kereszténypártok. A következmény az, hogy megtarthatják ily módon a hatalmat, bár a támogatókban a mozgatórugókat illetően az az érzet keletkezik, hogy csupán nem szeretnének kikerülni a kormányból. Ezért azután nagy űr marad a populista erők számára, hogy betörjenek a jobboldalon.
A másik lehetőség: megkeresik az új csendes többséget, azaz közvetlenül versengenek az egyre népszerűbb feltörekvő mozgalommal, de át is vesznek a nézeteikből. Tehát pl. radikalizálódnak a bevándorlás kérdésében és a biztonság immár fontosabb lenne számukra, mint a szabadság és a jogállam. Ez egyben azt is magával vonná, hogy nyíltan euro-szkeptikusabb lenne a mérsékelt jobb. A szerző úgy látja, nem kérdés, melyiket kell választani. Az elsőt, mert akkor fennmarad a politikában az egészséges ellenzék és a konzervatívok sok polgár bajait tudják közvetíteni a demokratikus folyamatokba. A határozott jobb- és baloldal versenye egyben előnyös az erősebb demokrácia szemszögéből.
A varsói Haladó Tanulmányok Intézetének igazgatója úgy ítéli meg hogy a Brexit és Trump sikere után a liberális demokrácia immár nem zsinórmérték a nyugati politika számára – adja tudtul a Project Syndicate. Ennek pedig messze ható következményei vannak. Mert miként vívják ki a liberális demokráciát az olyan ingadozó államok, mint Lengyelország, amikor eltűnt a nyugati igazodási pont. Le Pen győzelme ugyanakkor szinte bizonyosan az unió végleges összeomlását eredményezné, és jó, ha nem bukik bele az egész geopolitikai értelemben vett Nyugat. A trumpizmus alapvető szövetségeket rombolhat szét és megingathatja a nemzetközi rendet. A bizonytalanság élet–halál-kérdéseként vetődik fel több kelet-európai kormány számára, mivel a függetlenségük és demokráciájuk a jelenlegi globális státus quo-ra épül.
Trumpnak abban igaza van, hogy Amerika nem támogathatja a demokráciát külföldön. Ha azt a rengeteg pénzt, amelyet az USA más országokban fordított a beavatkozásra, odahaza költötte volna el, a politikusból sosem lett volna elnök. Viszont vele biztonságos lesz az Egyesült Államok.
Az amerikai választások legnagyobb vesztese az EU, amely belső viszályokkal küzd és képtelen megoldani a gazdasági, demográfiai és menekültválságot. Ugyanakkor ideális célpont a populista támadások számára. És nincs azon a fokon az integráció, hogy meg tudná gátolni a saját összeomlását. A németek nem kívánnak segíteni a gazdaságilag bajba jutott délnek. A volt szocialista országok elutasítják a menekülteket és nem hajlandók szolidaritást vállalni a Nyugattal. Az orosz befolyás hatására a NATO várhatóan visszavonul Kelet-Európából. A Nyugat boldogan fogja megragadni az alkalmat, hogy megszabaduljon az olyan terhes szomszédoktól, mint a lengyelek. A régiónak nem marad más választása, mint hogy mélyítse kapcsolatait Moszkvával. A kormányok kénytelenek lesznek Putyinnal ágyba bújni. Lengyelország számára semmit sem kínál egy ilyen szövetség. Megítélése szerint a mostani határok szentek, és nem átkot jelentenek, ahogyan azt Magyarország gondolja. Viszont csak egy politikai elmebeteg állna össze egy olyan revizionistával, mint Orbán Viktor. Sajnos, Trump megválasztása egyértelműen tanúsítja, hogy az illiberális ostobaság mind inkább felváltja a liberális demokráciát a nyugat irányító doktrínájaként.
Vranitzky volt osztrák kancellár a Die Pressének adott interjújában hiányolja az ellenstratégiát az unióellenes populizmussal és a nacionalizmussal szemben, mert Paul Lendvai legújabb Magyarország-könyve feltárta, mi minden lehetséges még egy olyan országban, is, amely évszázadok óta kapcsolódik Ausztriához. Mint mondta, Európa vezető politikusainak védekezniük kell azok ellen, akik feladják a jogállamot és a demokráciát, illetve nemzetállamot akarnak. Megjegyezte, hogy sok kormány egyszerűen a saját belpolitikai gyengeségének az áldozata. A beszéd apropója Paul Lendvai legújabb munkájának bemutatója volt. Az Új honfoglalás mottója egyébként az, hogy Orbán Viktor mutatta meg, hová vezethet, ha nacionalista jobboldali populisták egyszer csak hatalomra kerülnek. A szerző ehhez azt tette hozzá élő szóban, hogy a magyar kormányfő szinte korlátlanul uralkodik egy olyan államban, amely mind inkább elfordul a demokratikus alapértékektől. Ennek egyik okát abban látja, hogy a magyarok a legcsalódottabbak közé tartoznak Európában.
„A demokrácia és a jogállam elhalványult álma” címmel jelentette meg vendégkommentárját Vásárhelyi Mária, aki a Die Pressében azt világítja meg, miként járult hozzá az unió a magyar demokrácia csődjéhez. Mint írja, a magyarok a belépéskor azt hitték, hogy onnantól kezdve egyenes út vezet a szabadsághoz, a függetlenséghez, a jólétet hozó igazságos és szolidáris társadalomhoz. Ám mára kiderült, hogy ez illúzió, és az ország inkább távolodik a demokráciától, mára már nem jogállam.
A demokratikus intézmények romokban, az állam átláthatatlan, korrupt, félelemkeltő, megosztó. A gazdaságban feudális állapotok uralkodnak. A Népszabadság kivégzése teljes brutalitásában világított rá, hogy a magyarok hátat fordítottak a demokratikus országok közösségének. A lapnak nem azért kellett kimúlnia, mert a végén már naponta leleplezte a hatalom visszaéléseit és gátlástalan hazugságait. Sorsát egyúttal figyelmeztetésnek szánták más szerkesztőségek számára.
A demokrácia bukásáért a magyarok felelősek, de súlyos mulasztások terhelik az EU-t is, mert anyagi alapot adott a maffiaállam megteremtéséhez. A brüsszeli milliárdokból Orbán oligarchái sajtóorgánumokat, bankokat, vállalatokat vettek. Az európai polgárok stadionokat, helikopter-utakat és ibizai kirándulásokat finanszíroztak. A magyar demokrácia vége egyúttal jelzi az unió válságát. Ha megtörténhet, hogy a közösség egyik országában az unió hallgatólagos közreműködésével gyilkolják le a demokráciát, akkor más államokra is átterjedhet az újfajta morbus hungaricus, vagyis a „magyar betegség”.
A cseh külügyminiszter elképzelhetetlennek tartja az osztrák szélsőjobb elnökének tervét, amely szerint győzelme esetén Ausztria csatlakoznék a visegrádi csoporthoz – olvasható a Die Pressében. Zaorálek arra alapozza véleményét, hogy a négyek időnként már most is csak igen nehezen tudják összehangolni álláspontjukat. Megjegyezte, hogy szociáldemokrataként nem örül, amikor azt látja, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél olyan dolgok mennek végbe, amelyek messze nem ideálisak. Európának nem a radikális, hanem a mérsékelt politika hozta meg a sikereket. Ráadásul félő, hogy az EU egyre inkább szétszakad, ha a tagállamok csakis a nemzeti érdekek érvényesítésére összpontosítanak. Ezért figyeli aggodalommal a cseh diplomácia vezetője, hogy ki lesz a befutó a jövő vasárnap Ausztriában. Attól ugyanakkor nagyon tart, hogy szétszakad az unió, ha jövő tavasszal Le Pen nyeri a francia választásokat. Akkor ugyanis nemigen tudnak majd együttműködni a németek és a franciák, sőt még az is felvetődik, hogy a vége háború lesz. A Trump körüli kiszámíthatatlanság már most káoszhoz vezethet, amire egyesek csak ráerősítenek. Ha az unió nem bizonyul életképesnek, az súlyos következményekkel jár Közép-Európa számára.