Az osztrák Szabadságpárt, akárcsak a megválasztott elnök, profitál a bevándorlás és a gyenge gazdasági növekedés miatti aggodalmakból. Az FPÖ burgenlandi vezetője azt mondja, a menekültkérdés mai is nyugtalanító, mert Magyarország közel van és sok a betörés. A Der Standard egyik újságírója ugyanakkor úgy látja, hogy Trumphoz képest Hofer komoly politikus.
A The Daily Telegraph szerint Kelet-Európa megmutatja, milyen lesz Amerika jövője Trump alatt. Fontos, hogy a jelek szerint a leendő elnök, illetve a térség kormányainak populista támadásai folytán megszűnik az eddigi jobb- és baloldali felosztás. Eltűnhetnek a színről azok a pártok, amelyek mégis ragaszkodnak hozzá. Ha így történik, az forradalmi átalakulást hoz a Nyugat politikai szerkezetében. Európa keleti felén ez a folyamat előbb kezdődött és gyorsan megy végbe, mert a hagyományos pártoknak nem volt idejük, hogy igazán beépüljenek a politikai kultúrába, amikorra elkezdtek fújni a posztindusztrális változások szelei.
Ezen az úton Magyarország viszonylag messzire jutott, olyannyira, hogy az emberek már orbanomics-ról beszélnek. Az orbáni gazdaságpolitika változatos: a külföldi bankokra és energiacégekre kivetett adóval felbosszantotta a nemzetközi pénzügyi világot, ellenállt a megszorításoknak és adókat csökkentett. Tevékenységének jórészt a nacionalizmus, a szociális konzervativizmus és a bevándorlás elutasítása ad keretet. Közben alaposan visszaestek a szocialisták, mert nemigen tudnak versenyre kelni a Fidesszel, sőt lehet, hogy egészen el fognak tűnni a színről. Elképzelhető, hogy ugyanezek a bajok utolérik a középjobb pártokat is a régióban. Az újság Orbánról szólva idézi a Teneo Intelligence kockázatelemző egyik szakértőjét, aki szerint a politikus odahaza erősítheti a nacionalista retorikát, az európai porondon pedig nagy fiúnak állíthatja be magát.
A Der Spiegel szerint lehet, hogy Európának még javára is válik a hármas sokkhatás, vagyis a Brexit, a török puccskísérlet és Trump megválasztása, mert kezd visszatalálni a saját értékeihez és úgy tűnik föl, hogy határozottan képviselni is akarja őket a populizmussal szemben. Az új öntudat arra utal, hogy az Európai Unió lassanként magához tér a letargiából. Látnivaló ez abból, ahogyan Merkel emlékeztette a következő amerikai elnököt az alapértékekre, de abból is, hogy az unió milyen keményen lép fel a britekkel szemben. A következmény az, hogy sok országban nő az unió támogatottsága. Reményt ad Franciaország is, ahol a jobboldalon a fennálló rend két klasszikus képviselője maradt állva az elnökjelöltségért folyó versenyben és mindkettőnek jók az esélyei, hogy megverjék Le Pent.
Persze attól még messze van az EU, hogy a nyugati világ vezető hatalma legyen. Nem lehet tudni pl. lesz-e közös hadsereg, és nem túl meggyőző a Törökország ellen hozott EP-határozat sem. Nagy a félelem ugyanakkor az újabb menekülthullámtól, mert az csak még erősebb tenné a jobboldali populistákat. Ráadásul a közösségi portálokon elképesztő mértékben terjednek az álhírek, ami gerjeszti a megosztottságot. A liberális demokraták mindenesetre azt mondják, hogy ők jelenítik meg a hallgatag többséget és nem a populisták. Csak valamikor már meg kellene szólalnia ennek a tömegnek.
A Die Presse kommentárírója úgy látja, hogy a jellemtelenek diktatúrája jött el, de nem a grasszáló populizmus a veszélyes, hanem a szolgálatkészség, a szélkakasok odadörgölőzése és a gyenge ellenőrzés. Lehet fogadni arra, hogy a következő hetekben sokan követik majd az olyanokat, mint Orbán Viktor, aki elragadtatottan jelentette be, hogy Trump meghívta Washingtonba. Azon fognak veszekedni, hogy melyikük volt előbb sorban – micsoda szégyenteli színjáték lesz! A gerinctelen szolgalelkűségnél is fontosabb és veszélyesebb azonban az opportunisták parádéja az USA-ban. Mitt Romney már hagyta magát elcsábítani, pedig pár hete még csalónak és hazugnak nevezte az akkori republikánus jelöltet. Ilyen alapokon nem politizálhat egy világhatalom. És úgy látszik, hogy a pártban mindenki beáll a sorba, vagyis nem valószínű, hogy a Kongresszus kellő mértékben ellenőrizné majd a Fehér Házba beköltöző autokratát. Még lehangolóbb volt, ahogyan a sajtó vezetői Trump színe elé járultak, hagyták, hogy megfélemlítse őket és úgy bánjék velük, mint a kisiskolásokkal.
Lehet, hogy az amerikai változás szívóhatása hatalomra segíti Hofert, Le Pent és Wilderst, Orbán kormánypozícióit pedig megerősíti. A populizmust azonban nem lehet megrendíteni, ha a szörnyűségei egyszeriben az új normát jelentik. Vagy ha a parlament, az alkotmánybíróság és a média behódol neki és ezáltal meggyengül mind a három. A demokráciát nem a globalizáció vesztesei támadják, hanem a jellemtelenek.
A Der Standard kommentárja kockázatosnak tartja, hogy – jobboldali populizmus ide vagy oda – az osztrák kancellár hirtelen barátságos arcát mutatja a Szabadságpárt vezetőjének, így próbálja visszahódítani az FPÖ-tól a szociáldemokratákról levált szavazókat. Csakhogy: ha kudarcot vall, akkor Ausztriára rá sem lehet majd ismerni. A szélsőjobb vezérelvű demokráciát akar, búcsút intene a liberális demokráciának. Völkisch, nacionalista, Európa-ellenes. Hátszelet kapott az európai szélsőségesen populista erőktől és most az Egyesült Államokból. Hogy a folyamat milyen gyorsan visszafordíthatatlanná válhat, azt jól mutatja Paul Lendvai új könyve Magyarországról. Orbán Viktor korlátlanul uralkodik az országban. Kevés kivétellel az állam, a média, a szellemi és kulturális élet összes intézményét bekebelezte. Hat éven belül. Nagy demagóg ügyességgel lépésről lépésre haladt. Ausztriában a fékek és ellensúlyok szilárdabbak, de Franz Vranitzky arra figyelmeztetett a Lendvai-könyv bemutatóján, hogy senki se áltassa magát az ügyben, mi minden megtörténhet még egy civilizált országban is.