Mostantól dőlni fog a pénz a Színház- és Filmművészeti Egyetemre – érvelnek a megszállt SZFE új vezetői, akik sértődötten írtak arról, hogy további hallgatók hagyták ott őket.

Egy felsőoktatási intézmény azonban nem attól teljesít jól, mert esetleg a legmodernebb hangkeverő pulttal rendelkezik. Ehhez leginkább szabad emberek kellenek, mert szolgalélekből nem lehet alkotni. Az SZFE megszállói rabok, igaz, jól fizetett rabok, a freeFSZE és követői pedig a nehezebb, hosszabb utat választották.

A lövész-őrmesterrel megerősített néhai Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetése sértődött hangú közleményben írt arról, hogy hallgatóik újabb csoportja lépett le az egyetemről, választotta a szabadságot.

Pedig, írják, mostantól dőlni fog a pénz az egyetemre, és lesz ott minden technikai csiribiri, ami szemnek, szájnak ingere. Nyilván ebben nem hazudnak, lesz ott minden, még az sem egészen biztos, hogy valamelyik kis Mészáros Lőrinc éppen színház- és filmtechnikai eszközökbe ruházott be. Bár azért az sem lenne olyan nagyon meglepő, ha valaki nyerne pár tíz- vagy százmilliócskát mindezen, de ne legyük gyanakvók. Különben sem ez a lényeg. Az is csak a stílusukat, a modorukat minősíti, amikor arról írnak, milyen szegényház volt eddig az egyetem. Persze, hogy az volt, hiszen gazdáik szánt szándékkal lerohasztották, amit lehet. Ez volt az egyik első lépés az SZFE ostromában.

Csakhogy egy lövészhuszár is tudhatja, hogy egy vár ereje nem a falakban vagyon, hanem a védőik szellemiségében.

Egy felsőoktatási intézmény nem attól teljesít jól, mert esetleg a legmodernebb hangkeverő pulttal rendelkezik – bár kétségtelen az sem árt –, hanem akkor, ha oktatói és hallgatóik magas színvonalon képesek működni, s nemcsak kitűnő szakemberek, oktatók, pedagógusok, művészek, hanem leginkább szabad emberek.

Szolgalélekből nem lehet alkotni. Ahol nincs szabadság, nincs egyetemi autonómia – ott villoghat, kattoghat a ledes fényhíd, érdemi alkotás nem lesz. Mert ahhoz szabadság kell. Szellemi szabadság.

Az SZFE-t pedig, akik most megszállták, rabok. Még aki valaha tehetséges volt is köztük, mára szellemi törpévé vált – és érthető, hogy magára valamit is adó egyetemista menekülőre fogja.

Kétségtelen, jól fizetett szellemi rabok, akik maguk vetették oda maga magukat a rabságba. Sok pénzért, lásd kuratóriumi tagok milliós fizetése, lehetőségért, talmi dicsőségért. És akkor mi van?

Ráadásul: a tehetség, a hozzáértés, a becsületesség nem alkalmazási feltétel. Nem is baj, ha olyanok kerülnek elő, akik eddig joggal szorultak ki az oktatásból, mert alkalmatlanok rá egy rendes intézményben. Most szépen parírozni fognak, mert tudják, szolgálni kell, parírozni kell, hogy triumfálhassanak egy kicsit. És hogy gagyit, szellemileg esetleg kártékonyt állítanak elő? De hát a migráncsok meg a pedofilok a kapuk előtt, akkor efféle kicsinységekre nem tekinthetünk.

A freeFSZE és követői a nehezebb, a hosszabb utat választották. Nekik valószínűleg göröngyösebb lesz a pályájuk, mert ez egy bosszúálló, pitiáner, ócska társaság. De nekik van esélyük igazi művésszé érni! Akikre figyelnünk kell, akiket segítenünk kell.

A megszállt egyetem új undokai meg csak lövöldözzenek, ha ahhoz értenek.