Háromszor nősült, ugyanennyiszer vált el. Igazi szerelme a József Attila Színház volt, pályakezdőként bebútorozott, vitte a tehetségét, a szorgalmát, a képességét, hogy gyorsan tanult, és nehezen felejtett. Úri fiúként huppant be egy munkáskerületbe, és pillanatokon belül maga is proli lett. Sosem mozgott idegenként, a közeg is befogadta, a gyárakban mókás szocialista brigádok akarták névadójuknak.
Úgy szerette, hogy soha nem akarta elhagyni az angyalok földjét. A komédiákat, a vígjátékokat sem. Igaz, nagy drámák nem hívták randevúra. Kicsit reszelős orgánuma a szinkronstúdiókban is kapós lett, a honi skatulyából kibújva, a filmek, a nagy sztárok hangjaként lehetett harcos, óriás. Szó, ami szó, nem született hősszerelmesnek, pofozógépnek, aztán az élet mégis úgy hozta, hogy a bohókás Chevy Chase után Nicolas Cage nevében osztogathatta a halált, és az igazságot. Évek óta foglalkoztatta egy monodráma ötlete: szobakerékpárral megcsinálni a Tour de France távját. Megszerezte Rainer Lewandowski darabját, lefordíttatta. Edzett, talán a másfél órányi szöveg magolását is elkezdte, de elfogyott. Előbb színészként. Az ősproli József Attila Színház eltűnt a süllyesztőben, az új az alázatot szerette, nem a hűséget. Magánélete is rosszul alakult, válásból sok volt a kettő. Szabadúszó lett, de ő a bójákhoz szokott.
A betegség jött. Egy színésznek nincs veszélyérzete. A színész szerepként tekint a bajra, kellékként a gyógyszerre, próbaként az orvosi intelmekre. Ráadásul színésznek színész a társasága. A beteg azt mondja, hogy semmi baja, a kolléga dicséri, hogy jól néz ki. Ha rosszat mondanánk, mintha a templomban káromkodnánk. Mi, hívők, nem teszünk ilyet. Mesterség a színjáték, mesterség a veszély semmibe vétele. És mi, mesteremberek vagyunk. Várakozásunk remény, és beletörődés. Majd jön egy új szerep! És ha nem, akkor mi van? Játék. Várólista egy műtétre. Hülyeség. Bárki kopogtat, nem nyitunk ajtót.
Sajtóközlemény. A József Attila Színház gyászol, a kollégák emlékeznek. „Jó ember volt, vidám, szépen nevetett.”
Józsa Imre, Jászai Mari-díjas színművész október 30-án adta fel. Lehetett volna jobb, szebb sorsa, de Magyarországra született. Hatvankét évig élhetett…