Legyünk őszinték, sem az ovis korunkból ismert Répa-mese, sem a hajdani zseniális Sándor Pál-film az, amiből pontosan tudjuk, hogy egyedül nem megy. Összes élettapasztalatunk bizonyítékul szolgálhat: kicsi, nagy és óriási bajban is csak az összefogás, az együttes erő a valódi győzelem alapja.

Bármennyire fájni fog sokaknak a lemondás bizonyos mértékű szuverenitásról, a legelső körben is csak a több Európa, kevesebb önállóság fog segíteni egy olyan világjárvány leküzdésében, amely nemhogy egy kontinens, de az egész világ együtt gondolkodását, együtt cselekvését kívánja. Így summázható a mai online beszélgetés szakértőkkel, a Friedrich-Ebert-Stiftung, a Jelen és a Political Capital szervezésében.

Egy éve van jelen életünkben a koronavírus-járvány, egy éve élünk egészen más életet, mint korábban. Mik a járványkezelés tanulságai az uniós intézményrendszer működését tekintve? Siker vagy kudarc a közös oltóanyag-beszerzés? Mik az elmúlt év tanulságai egyéni, tagállami és uniós szinten? Miként kezelhető jól egy váratlan és a világ minden országát érintő járvány?

Miként reagálhatunk a jövőben hatékonyabban az esetleges újabb járványok tekintetében mind egyéni, mind intézményi szinten? Mind-mind izgalmas kérdés, és csak érdemi vitában, racionális diskurzus keretei között lehet muníciót adni a gondolkodáshoz, a megértéshez, megtalálni a legjobb válaszokat.

A virtuális asztal körül ebben a beszélgetésben ott ült: Balkányi László (orvosi tudásmérnök, az Európai Betegség- és Járványmegelőzési Központ (ECDC) korábbi vezető munkatársa), Lantos Gabriella (egészségügyi menedzser), Vásárhely-Kondor Judit (közgazdász, elemző, Spitzberg Partners), valamint a beszélgetés háziasszonya, Ónody-Molnár Dóra (Jelen) volt.

Kiindulásként megvizsgáltak az infodémiát, és annak kezelését Európában és hazánkban. Sajnos már ebben az összehasonlításban elvéreztünk, hiszen közel s távol nem vált ilyen szinten az aktuálpolitikai célok martalékává a járványhoz kötődő kommunikáció, a dezinformáció térnyerése, a felelősség-áthárítás, az áltudományos vonulat felerősödése és mindezek által a társadalmi frusztráció eluralkodása.

Egy év után ideje lehet a tanulságok megfogalmazásának különösen, hogy még egyáltalán nem vagyunk túl a nehezén. Az a legbiztosabb, hogy nem EU-szintű, hanem világméretű együttműködésre van szükség az információk kezelésében, a beválni látszó gyakorlatok átvételében, a hosszú távú éberség és felkészülés megvalósításában, a reakcióidők rövidítésében. Ismét bebizonyosodott, hogy a Föld nevű bolygó csupán egy apró sárgolyó, ahol arcoskodhatnak nemzetek a maguk nagyszerűségétől eltelve, de abba csak belepusztulni lehet. A szintén népmesei bölcsesség, hogy „más kárán tanul az okos” sohasem volt kézzelfoghatóbb valóság, mint napjaink járványterhes idején. Ha Kína a vuhani körzet azonnali zárását és az egészségügy óriási támogatását, vagy Norvégia, Finnország, esetleg Tajvan pandémia-kezelési intézkedéseit haladéktalanul követte volna a világ, ma sokkal kevesebb ország lenne olyan helyzetben, mint amilyenben van.

Akiknek stratégiája gyorsan bevált, azokat nem szégyen követni. Igen: van ára az összefogásnak, a rendkívüli erőfeszítéseknek ebben a versenyfutásban a kórral, de látható, akik nem haboztak az árat megadni, azok nyerésre állnak. Ők nem a saját hatalomra és saját zsebre dolgozó politikus gazemberek, hanem azok a felelős országvezetők, gazdasági potentátok, akik képesek és hajlandóak távlatos gondolkodásra, pontosan látják: az emberiség túlélése a tét. Ilyen helyzetben pedig kontinensek és végső soron a világ teljes összefogására lesz szükség. Már rég nem az a kérdés, hogy együtt kell-e működni a vakcina-, a gyógyszer-fejlesztésben, közösen kell-e beszerezni azt a régióknak, hanem: mindez milyen gyorsan, milyen jó logisztikával valósítható meg.

Az átoltottság sem nemzetek versenye, hiszen legyőzni egy járványt csak úgy lehet, ha az egész világ eléri a megfelelő szintű védettséget. És aztán? Aztán jön az újabb járvány, mert ne legyen kétsége senkinek se, jönni fog, és az elé már teljesen felkészülten kellene állnunk.

Minő ábrándos révület! Miközben Magyarország (dicső politikusainak viselkedése és elejtett megjegyezései erre engednek következtetni!) sasszézik kifelé az Európai Unióból, a teszteléssel alig-alig képes előre lépni, nem végez még egy év után sem kontaktkutatást a fertőzöttek kapcsán, összeomlik az egészségügyi ellátása, nem létező oltási tervvel kérkedik, elérte a világelső helyet a lakosságarányos halálozásban, és minden közeli s távoli országot alulmúl a közbizalom alakulása, viszont az emberek minden területen mérhető fenyegetettség érzete az egekben.

Aki teheti, kattintson ide és nézze meg! A nagyon jó beszélgetést nehéz a maga teljességében visszaadni, hiszen annyi mindenről ejtettek szót a szakértők, okos, higgadt, érzelemmentes okfejtéseikkel. A Facebook-on követhető eseményt folytatni fogják a szervezők, mert mindennél nagyobb szükség van az oly sokat kárhoztatott közösségi média felületein is a transzparencia megvalósítására, a közbizalom erősítésére, a megértés és a türelem növelésére.