Egyesült Államok: fegyvertartás alanyi jogon?

Az Egyesült Államok 1791-ben megszületett alkotmányának második módosítása (Second Amendment) – a kissé régies angol szóhasználat szabad fordításában – kimondja: „Tekintettel arra, hogy egy jól szabályozott milícia szükséges egy szabad állam biztonságához, az emberek azon joga, hogy fegyvereket tartsanak és viseljenek, nem sérthető meg.”

Annakidején, az akkori észak-amerikai viszonyok közepette, olyan magyarázat társult ehhez az alkotmányos joghoz, hogy szükség van fegyverekre önvédelem céljából a helyi bűnözők vagy külföldi behatolók által keltett fenyegetésekkel szemben, s a fegyvertartás inkább megfékezi a bűnözést, mintsem nagyobb bűnözés okozója lenne. Megjegyezzük: 1865-ben, a rabszolgasági viszonyoktól való emancipációs folyamatra reagálva, az Egyesült Államok több déli állama Fekete Kód (Black Code) néven megtiltotta a fekete lakosságnak lőfegyver birtoklását.

A kormányzati döntések mellett 1871-ben jött létre egy civil szervezet, a Nemzeti Fegyvertársaság (National Rifle Association), a polgárok „tudományos alapú lövészeti képességének” elősegítése céljából. Az 1970-es évekig a szervezet elsősorban a sportlövészetre, a vadászatra, a céllövészetre, tehát nem a lőfegyver-ellenőrzésre összpontosított, és csak ezt követően fordult egyre erőteljesebben a politikai színtér felé. 2008-ban az NRA (Nemzeti Fegyvertársaság) végrehajtó igazgatója a fegyvertartással kapcsolatos intézkedéseket, elképzeléseket „a lőfegyver-szabadságjogok elleni mélységes gyűlölet megnyilvánulásának” minősítette. Szervezete, melynek tagságát 2018-ban 5 millióra becsülték, fegyverlobbiként kézzelfogható befolyással rendelkezik az amerikai döntéshozók körében.

Az 1960-as évek nagy hazai és nemzetközi visszhangot kapott gyilkosságai, a két Kennedy, Martin Luther King erőszakos halála megzavarta azt az állóvizet, amely e vonatkozásban uralkodott az Egyesült Államokban. Pedig az akkor elkövetett gyilkosságok nem tömegek elleni aktusok, hanem adott személyek ellen elkövetett tettek voltak. Még előtte, 1938-ban megszületett az első olyan korlátozás, amely szerint lőfegyvert csak megfelelő engedély beszerzése és a lőfegyvert vásárló személy adatainak rögzítése alapján lehet birtokolni. Ezt követően 1968-ban meghozták a fegyverek ellenőrzéséről szóló döntést (Gun Control Act), amely megnyitotta az utat ahhoz, hogy – az amerikai alkotmány második módosításának érintetlensége mellett – különféle intézkedésekkel próbálják korlátozni a fegyvertartást. Közéjük tartozott az adott személy életkorának, esetleges büntetőjogi hátterének, mentális inkompetenciájának vizsgálata, a törvénytelen kábítószer-használat ellenőrzése, az engedélyezési eljárások pontos időtartamának megállapítása, a különféle bejelentési és nyilvántartási követelmények bevezetése a fegyverek vásárlása/eladása esetén. A múlt század második felében számos egyéb törvénykezési aktus is született, amely a lőfegyverbirtoklás aspektusait tárgyalta, tehát nem állítható, hogy az amerikai közéletből eltűnt volna ezt a tematika.

A 2000-es évek kezdetétől a lövöldözések száma erőteljesen megugrott. Statisztikák szerint 2000 januárja és 2014 júliusa között 126 tömegmészárlás történt az Egyesült Államokban. Mégis: 2008-ban az ország legfelső bírósága rendületlenül azt állapította meg, hogy az alkotmány második módosítása rögzíti az egyének azon jogát, amely szerint lőfegyvert birtokolhassanak önvédelem céljából. Jelenleg az amerikaiak háromötöde a fegyverekkel kapcsolatos rendelkezések szigorítása mellett foglal állást.

Ha felsoroljuk azokat a helyszíneket, ahol a múlt évek során tömeges lövöldözések voltak – Littleton, Denver, Newtown, Orlando, Las Vegas, Parkland, Gilroy, El Paso, Dayton, Kenosha, Austin, Boulder, Rock Hill, Shreveport, Indianapolis, Bryan, és ez a felsorolás korántsem teljes –, ráadásul eredménye sok száz halott és sebesült, köztük nagy számban gyermekek, fiatalok, akkor kiderül: döbbenetes pokoljárásnak vagyunk a szemtanúi. És korántsem Jemenről, Szíriáról, Mianmarról (az egykori Burmáról), Maliról stb., hanem az Amerikai Egyesült Államokról beszélünk! Ottani adatok szerint 2020-ban 611, az idén eddig már 104-120 áldozattal és 380 sebesülttel járó lövöldözés történt az USA-ban. Megjegyzendő: az amerikai statisztikák csak a legalább négy halálesettel járó gyilkosságokat minősítik tömeges lövöldözésnek, és ebbe nem számít bele az elkövető.

Iskolai lövöldözések áldozatainak sírjai.

A fegyveres mészárlások kapcsán Trump volt elnök kijelentette: „nem a fegyver az, ami meghúzza a ravaszt, hanem az ember”, tehát szerinte nem a törvénykezéssel van a baj, s hangsúlyozta a alkotmány második módosításának a támogatását. Anthony Fauci, Biden elnök egészségügyi főtanácsadója nemrég kijelentette: a fegyverekkel elkövetett erőszak valójában rendkívüli közegészségügyi helyzetet hozott létre az országban. Biden elnök szerint ez a fajta erőszak az Egyesült Államok számára nemzetközileg kínos helyzetet teremtett. A napokban ezzel kapcsolatban elnöki rendeletek várhatók, egyben felszólította a kongresszust, hogy e vonatkozásban tegyen többet.

Jelenleg az Egyesült Államok 50 tagállamából 43-nak az alkotmányában szerepel a fegyvertartáshoz való jogra vonatkozó kitétel. Közül Kalifornia törvényeit tartják a leginkább megszorítónak, Arizonáét pedig a legmegengedőbbnek. Az országban ezer emberre 1205 fegyver jut, ami mintegy 400 ezer, gyilkolásra alkalmas eszköz! Az 1980-as évek elején a lakosság felének, egy 2014-i felmérés szerint már „csak” mintegy harmadának volt/van lőfegyvere.

Ahhoz, hogy az amerikai alkotmány második módosítását el lehessen törölni, mind a kongresszus, mind pedig a szenátus kétharmados többségére lenne szükség.

A fegyvertartás kérdésében az Egyesült Államok történelmi és kulturális szempontból Európától eltérő utat járt be – és ez a máig így van. A minden nyitottsága és innovatív gondolkodása ellenére bizonyos történelmi hagyományaihoz következetesen ragaszkodó Amerikában az erre vonatkozó törvényi rendelkezések eltörlésére a közeli jövőben aligha számíthatunk.

Tapasztalataim szerint a jelenlegi fejlemények súlyos fejfájást okoznak minden, józanul gondolkodó amerikainak. És ezt a különösen súlyos gondot a gazdasági és járványügyi helyzet, valamint a faji megkülönböztetés folytatódó megnyilvánulásaival és a politikai jellegű zavargásokkal kapcsolatos események még tovább növelik.