Megérkezett a héten Budapestre az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választásokat megfigyelő ODIHR (Office for Democratic Institutions and Human Rights), a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának vezetése, hogy részt vegyen az április 3-i, magyarországi választások ellenőrzésében. A vendégek sajtótájékoztatón ismertették munkájuk feltételeit és megfigyelési rendszerük módszereit. Ezt követően kértem interjúra a megfigyelők elnökét, Jillian Stirk nagykövet asszonyt, egykori kanadai külügyi államtitkár-helyettest. (A nyitó képen: az ODIHR — Office for Democratic Institutions and Human Rights varsói székhelye, a Młodziejowski palota.)

– Mi az önök véleménye az új, magyar választási törvényről?

– Természetesen az első dolgunk, amit megvizsgálunk, az a választási törvény. Hallottuk, hogy a múlt hónapokban változtattak rajta, ezért egészen biztos, hogy a vizsgálódásunk fókuszába áll. Megnézzük, hogyan alkalmazzák a változtatást, mert az sem mindegy. Illetve azt, hogy a konzultációkon miként építették be. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy mi történt az ajánlásainkkal, hogyan reflektálnak azokra és hogy van-e nyoma az új törvényben vagy a választási eljárásban.

– Az ellenzék által kifogásolt egyik ilyen visszásság, ahogy a törvény különbséget tesz a külföldön tanuló, ám állandó magyar lakhellyel rendelkező diák vagy munkavállaló, aki nem szavazhat levélben, miközben a határon túli magyarok ezt megtehetik. Igaz, utóbbiak csak az országos listára szavazhatnak, egyéni jelöltre nem.

– A mi szerepünk részben az is, hogy tanulmányozzuk: miként érvényesülnek az adott esetben a választási folyamatban az ön által említettek. Azaz: miként zajlik le a gyakorlatban a külföldön szavazás; hogyan gyűjtik össze ezeket a voksokat és így tovább. Szóval ezekre tényleg oda fogunk figyelni, de épphogy csak megérkeztünk, két napja vagyunk itt. Nehéz így ezekre a kérdésekre válaszolnom ebben a pillanatban, hiszen a következő hetek feladata lesz mindezekről átfogó képet kapnunk és véleményünket kialakítani róluk.

– A sajtótájékoztatón ön említette, hogy munkájuk részét képezi a választások finanszírozásának ellenőrzése is. Ebben a tekintetben kiegyensúlyozatlan a kormány és az ellenzék esélye, valószínűleg ez az állítás megállja a helyét. Említhetem a médiában való megjelenések közti kiáltó aránytalanságot is. Csakhogy egy példát említsek: ellenzéki parlamenti képviselőjelölteket általában nem engedtek be a közszolgálati médiába, hogy elmondhassák véleményüket. Hacsak ezt a két példát hozom fel, akkor már adódik a kérdés: demokratikusnak tekinthető-e a választási feltételek ismeretében a kampány? Az a gyakorlat, amivel eljutunk a végül a fennmaradó hetekben a választások napjáig?

– Ahogy az imént említettem, épp csak megérkeztünk, tehát nem akarunk a dolgok ismerete nélkül előre ítélkezni, semmilyen olyan feltételezést megfogalmazni, amivel még nem vagyunk teljesen tisztában. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket – tekintettel például a kampányfinanszírozásra, illetve a médiakörnyezetre – nagyon fontos ügyeknek tartjuk. A demokratikus választás a jogállamiság egyik feltétele, alapvető és kulcsfontosságú. Mindezen körülmények megismerése az itt tartózkodásunk alatt várható.

– A tisztánlátás végett kérdezem: mit tesznek akkor, ha a választás napján valamilyen váratlan rendellenességgel találkoznak? Ha jól értettem, nem tudnak semmilyen formában beavatkozni?

– A mi szerepünk a megfigyelés, és a választások végével összefoglalni a tapasztalatainkat és ajánlásokat tenni a következő választásokra az esetleges problémák elkerülése végett. Nem avatkozunk közbe, bármi történjék, mert a mi feladatunk kizárólag a megfigyelésre korlátozódik.

– Akkor viszont felvetődik bennem a kérdés: mi az önök missziójának a célja? Miként lehet hasznos a magyar választók számára az önök munkája?

– A magyar választók a munkánk alapján tudhatják meg, hogyan bonyolították le a választást. Értékelésünkből levonhatják a maguk számára a saját következtetéseiket. A végső összesítés pedig javaslataink egész sorát fogja tartalmazni, amelyekben rámutatunk az olyan kritikus területekre, amelyek megfontolás tárgyát képezhetik.

– Mely országokból érkeznek megfigyelőnek hozzánk?

– Tizenhárom országból 14 megfigyelő érkezik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy igazán soknemzetiségű ez a csapat. A lehető legjobb szakemberekből álló közösségről van szó, aminek tagjai Európa számos pontjáról érkeztek, keletről, nyugatról és délről egyaránt. Emellett Kanadából és az Egyesült Államokból is. Nagyon sokféle tudásból és tapasztalatból összeálló csapat fog itt dolgozni.

– Felvetődött – ahogy olvastam a hírekben – az a probléma is, hogy többségben lesznek-e a csapatban azoknak az országoknak a képviselői, amik úgymond „baráti” viszonyt ápolnak Orbán Viktorral? És ami netán hatással lehet az értékelésükre…

– Semmi ilyenről sincs tudomásom.

Az EBESZ választási megfigyelői csapatának sajtófelelősétől megkapott lista szerint a megfigyelők Kanadából, Német- és Írországból, az Egyesült Királyságból, Belaruszból, Bulgáriából, Kanadából, Grúziából, Moldovából, Szerbiából, Ukrajnából és Lengyelországból érkeztek; ez utóbbi két helyről ketten-ketten.

Megállapítható: soknemzetiségű közösség, amiben a legkülönfélébb nézőpontok és tapasztalatok fognak kifejezésre jutni. Szigorú előírás, hogy az ODIHR-ban összeállt csapat egyik tagja sem képviselheti a saját kormányának az érdekeit.

„Minden a jogállamisággal kezdődik, és végződik”– figyelmeztetett Kim Lane Scheppele, a magyar alkotmányosság egyik legkiválóbb szakértője a Princeton Egyetemről.

– Ezzel nem csupán a Magyarország elleni 7-es cikkely alkalmazhatatlanságáról mondott véleményt, hanem az Európai Bíróság által most hozott álláspontról is, ami elutasította a lengyel és a magyar keresetet, és ami megkérdőjelezte a jogállami mechanizmus rendelkezésének jogszerűségét.

– Mégha nekilátnának is a jogállam megsértése miatti rendelkezés végrehajtásához, akkor is legalább négy hónapba telnék, mire eljut az Európai Bizottság a támogatások megvonásáig.

– És ha az ellenzék győz? Akkor rögtön azzal kezdi az EU, hogy a rendszerváltó reformok megvalósításához szükséges pénzt megvonja az új kormánytól?

– Akárhogy nézem, ezzel az egy év haladékkal – mivel Ursula von der Leyen az Európai Bíróság verdiktje előtt nem volt hajlandó semmilyen rendelkezést alkalmazni – ebben a küzdelemben is Orbán nyert.

– Nincs korlátja a közpénzek kampányban történő elköltésének– állítja dr. Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

– A választás része lesz a kormány által kezdeményezett „gyerekvédelmi törvény”, ami számos szempontból sérti az LMBTQ-kisebbségek jogait. Ha csak az erről szóló kormányzati óriásplakátokat nézzük, akkor elég világos: képes velük egy-egy szavazót megszólítani, mert ellenkampánya nincs, s így máris befolyásolhatja az eredményt.

– A másik súlyos probléma – Pardavi szerint – a média állapota, ami sokat romlott a 2018-i választás óta. A közmédia irányítását átvéve, a Fidesz oda csak a saját propagandáját engedi be.  A közösségi hálón, jelen esetben a Facebookon, pedig nagyon költséges és célzott kampányt folytat, amivel szintén nem tudja felvenni a versenyt az ellenzék. Az EBESZ megfigyelők hatásköre viszont szerfölött korlátozott, független hazai megfigyelők pedig nincsenek.

Marcin Walecki, a 18 európai egyetemet magában foglaló Europeum-intézet igazgatója, az EBESZ ODIHR-szervezetének egykori vezetője a többi között elomondta:

– A korrupció legváltozatosabb formája és az alkotmányos korrekciók aláásták a tisztessége kampány lehetőségét. Nem számítok arra, hogy a referendumra költött kampánypénzek útját követni lehet. Nem sikerült ez 2014-ben és legutóbb sem. Věra Jourová uniós biztos pedig elég egyértelműen tudomásunkra hozta a Szabad Európának nyilatkozva, hogy az Európai Unióban nincs olyan testület, amelyik ellenőrizné tudná, ha bárhol bármilyen választási csalás történik. Számos példát tudnék felhozni arra, milyen politikai nyomás alatt vannak – a többi között Magyarországon is – a választók.

Timothy Garton Ash brit történész, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányainak professzora szerint az egyik legizgalmasabb kérdés, hogyan őrizhető meg a demokratikus alkotmányosság Magyarországon, ha a kétharmados törvényeket nem veszi figyelembe az ellenzék?

– Megszegni a törvényt ahhoz, hogy visszaálljon a jogállam? A törvényesség a demokrácia szabályai szerint? Ezt aligha akarja az ellenzék, pedig hát most meglehetősen kétséges, hogy képes győzelem esetén kétharmadot szerezni.  

Kim Lane Scheppele szerint fogós ugyan a kérdés, de van rá egyszerű válasz is:

– Egy dolgot biztos tehet az ellenzék győzelme esetén: azt, hogy az EU-s és az emberi jogi törvényeket alkalmazza a jogalkotáskor, és ez nem jelenti az addigiak megsértését. A másik: köztudott, hogy korrupt a magyar legfőbb ügyész is, aki a korrupt ügyeket nem viszi a testület elé. Ha Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez, akkor onnan remélheti számos probléma megoldását, miután átveszi a magyar hatóságok jogosítványait – már amiben lehet.

– Szóval: az átmeneti időszakban az uniós intézmények törvényei és eljárásrendje teremthetnék meg az alapot a törvényhozás számára a változtatásokhoz – összegezte véleményét az amerikai jogtudós, a Princetoni Egyetem szociológia és nemzetközi ügyek professzora.