TikTok-videók hatására a fiatalok közel fele hajlamos diagnosztizálni magát vagy másokat nem létező, kitalált mentális betegséggel – állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) középiskolások és egyetemisták bevonásával készített kutatása. A tanulmány szerint a fiatalok sok esetben hajlamosak kritikus kétely nélkül valósként elfogadni az online térben eléjük táruló, bizonytalan eredetű információkat. (A nyitó kép forrása: kinderpsychologinnen.at.)
Manapság valamilyen mentális betegséget ismertető számtalan videóval találkozhatunk a közösségi médiában, ám minőségük és megbízhatóságuk sokszor megkérdőjelezhető, mi több: megkérdőjelezendő. Ennek nyomán a pszichológusok egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy teljesen egészséges serdülők orvosi kontroll nélkül, kizárólag az interneten terjedő információkra támaszkodva mentális betegségekkel, például autizmussal vagy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (közismert rövidítéssel: ADHD) diagnosztizálják magukat. A jelenség rámutat, hogy az online terjedő káros tartalmak körét indokolt lehet kiterjeszteni a felvilágosítási, oktatási, ismeretterjesztési célúnak láttatott, valójában azonban kifejezetten félrevezető, álhíreket terjesztő videókra, valamint segíteni a használókat az ilyen tartalmak felismerésében.
Az egyes értelmi zavarokról a fiatalok már szinte kizárólag az interneten tájékozódnak, így azonban gyakran félrevezető, szenzációhajhász információkkal találkozhatnak. Hatásukra túlzásba vihetik az online egészségügyi tartalmak fogyasztását, ami betegségszorongást alakíthat ki bennük. Ronthatja az állapotukat, ha olyan közösségekhez csatlakoznak, amelyeket hasonló betegségtudattal rendelkezők alkotnak, hiszen ezekben a csoportokban szinte csak a meglévő nézeteiket támogató, megerősítő információkkal találkozhatnak.
Az NMHH friss kutatása a jelenségre felfigyelve 127 középiskolást és egyetemistát kért fel arra, hogy értékeljen egy rövid, TikTok-szerű videót, amiben a kutatók ál-véleményvezére egy kitalált/nem létező lelki betegség, az úgynevezett „virtuális identitás disszociációs zavar” (VIDZ) tüneteiről beszél. A kutatás olyan általános érzéseket címkézett a kitalált betegség tüneteiként, amelyeket a fiatalok a sajátjuknak érezhettek – ilyen volt például a túlzott bevonódás a közösségi médián zajló folyamatokba, a fokozott érzelmi reakciók az interneten történtekre, valamint az online és offline én-azonosság keveredése.
A felmérés azt vizsgálta, miként hatnak az interneten terjedő efféle tartalmak a fiatalokra, megállapítják-e magukon vagy másokon a kitalált betegség tüneteit a megtekintett videó hatására, illetve: kialakul-e bennük álbetegségtudat. Az eredmények rámutattak, hogy a fiatalok csaknem fele, 44 százaléka elhitte a VIDZ létezését, és azonosítani tudta magán vagy másokon a „tüneteket”. Ez arra utal, hogy gyakran hajlamosak elfogadni az online térben megjelenő információkat anélkül, hogy kritikusan elemeznék őket. Megjegyzendő ugyanakkor: 30 százalékuk egyáltalán nem hitte el a becsapós videóban hallottakat.
A kutatás feltárta, hogy a fiatalok esetében nagyobb az esélye a téves öndiagnózisnak, ha érzelmileg erősen bevonódnak a közösségi média világába, illetve: ha nem rendelkeznek megfelelő egészségügyi alapismeretekkel.
A tanulmány szerint a résztvevőket elsősorban a megismert információk kritikátlan elfogadása vezette álbetegségtudatra, de az sem volt ritka, hogy bizonyos szakértői külsőségekre támaszkodtak – ilyenkor az egyén a megismert információk ellenőrzésénél egyszerűbbnek látja meggyőzni magát, hogy a szakértőnek látszó forrás, például egy szakorvosnak beállított tiktokker igazat mond, hiszen „szakavatott” ember.
A kutatás rávilágít a tudatos internethasználat és a kritikus médiafogyasztás oktatásának fontosságára, illetve a fiatalok álhír-felismerési készségeit fejlesztő foglalkozások szükségességére a közoktatásban – az efféle oktatóprogramok eredményességéhez azonban a pedagógusok és a szülők digitális hozzáértésének és tudatosságának fejlesztése is elengedhetetlen.
(A tanulmány részletes eredményei már elérhetők az onlineplatformok.hu oldalon. Ezen a linken dr. Németh Gábor Sándor, az NMHH online platformok főosztályának jogi szakértője beszél.)