Ezeregyszer elhatároztam, hogy szóvá teszem. Most jött el a pillanat, hogy leírjam: utálom a 9-esre végződő árakat. A 99 forintost, a 199 forintost és többit, ami 9-re végződik.
Azt hiszik a rövidlátó ármeghatározók, hogy az emberek elhiszik, nem 200, hanem „csak” 199 forintba kerül a kütyüjük vagy harapnivalójuk?! Hát tévednek, nagyot tévednek! Mi ugyanis nem euróban meg dollárban meg fontban kapjuk a fizetésünket és nem euróban, fontban vagy dollárban fizetünk.
Sőt, még azt is jól tudjuk, hogy gyakorlatilag semmi különbség a 199 és 200 között – forintban. Már csak ezért sem, mert ha bármit veszünk 199 forintért, senki sem fog visszaadni 200-ból 1 forintot. Mert a forintot – miként a fillért is – évekkel ezelőtt megzabálta az infláció. Nincs tehát karamellakocka 20, kifli, zsemle, gránátos kocka 40 fillérért, nincs lottószelvény 3 forint 30 fillérért, kiló kenyér3,60-ért, miként liszt sem 4,60-ért és egy kiló kristálycukrot sem adnak már 9 forint 60 fillérért. de hisz’ évek óta már fillér sincsen!
Egyáltalán: semmi sincs fillérért, és egyre kevesebb lesz az olyan, ami „csak” 99 forintba kerül. És senki se számítson arra, hogy friss diplomával majdan havi 1200 forint lesz a fizetése! Azok az idők (az 1960-as évek) elszálltak, miként a reményes ifjúság is.
Vigasztalásképpen időnként előveszem a gyűjteményemet, amelyben van 2, 5, 10, 20, 50 filléres, továbbá 1 és 2 forintos is. Az ám, az 5 forintos még tartja magát… De meddig?
