Mai Nap, 1990. október 2., kedd
ÉJFÉLTŐL EGYETLEN NÉMETORSZÁG
Kiküldött tudósítónk, Kulcsár László jelenti Berlinből
Semmi értelme elhallgatni: ha csak néhány napra is, de Berlin vált a világ fővárosává. Már csak néhány óra, és
teljesül a németek jó negyvenéves álma: hazájuk visszanyeri egységét, az eddig NDK néven ismert országrész öt
tartomány formájában fölvétetik a német szövetségbe. Tegnap este percek alatt jutott megállapodásra a 4+2
külügyminiszter New Yorkban: aláírásukkal szentesítették Németország visszanyert szuverenitását.
Berlin ezeregy módon szeretné kifejezni együvé tartozását: újra járnak az emeletes sárga buszok, amelyeket a
keletnémet városvezetés 1974-ben tiltott ki az „NDK fővárosából”. Tegnap a szövetséges megszálló hatalmak
parancsnokságai ünnepélyesen bevonták zászlaikat, és jogaikat-kötelességeiket átruházták Berlin szenátusára és
tanácsára.
Tegnap déli egy órakor Berlin rendőrsége egyesült: a keleti népi rendőrség föladta szuverenitását, és alávetette
magát a nyugat-berlini belügyi szenátor felügyeletének. Csupán 35 órával előbb kerül sor a keleti rendőrautók
átfestésére, a sapkarózsák és részben az egyenruhák cseréjére, mint ahogy különben is megtörtént volna. Október
3-án nulla órakor meglehetősen nehéz lett volna a parancsnokságot átruházni, miközben Berlinben milliók tombolnak
örömükben.
A már ma délután kezdődő rendezvény fő színhelye a 28 esztendeig kettévágott város jelképe, a jövőre 200
esztendős Brandenburgi kapu és környéke. Nagyjából a Reichstagtól a Potsdami térig terjedő volt falszakasz. Este 9
-kor a keletnémet kormányfő, Lothar de Maiziére – akit tegnap a szavazatok 97 százalékával választott Kohl pártbeli
helyettesévé az immár össznémet CDU – a Schauspielhausban elbúcsúztatja a megszűnő Német Demokratikus
Köztársaságot. A Brandenburgi kapunál addigra már minden bizonynyal „áll a bál”. Éjfélkor pezsgőspalackok
millióinak pukkanása közepette vonják föl a Reichstag előtt erre a célra állított árbocra a szövetségi köztársaság
zászlaját, és fölcsendül a nagynémet nemzeti himnusz: „Deutschland, Deutschland über alles…”
