A kurátor, Orosz Márton kilencévi filmtörténeti kutatásainak eredménye a rendkívüli látnivaló a hozzá tartozó magyarázatokkal. Őt idézzük, mert e korszakról eddig nagyon keveset tudtunk. Először tárulnak ki előttünk a filmes világ kezdetei.

Mindjárt a szürrealizmus emblémájává vált meghökkentő képsorokkal találkozunk Luis Buñuel és Salvador Dalí Andalúzai kutya című 1929-i filmjében, amelyből 1960-ban a francia kultuszminiszter, André Malraux ezt a most bemutatott brutális jelenetet kivágatta, mert csak nélküle engedte forgalmazni. A jelenetben ugyanis egy élő személyből (Simone Malvaux színésznő) a szemét borotvával kivágják, és további preparátumokat készítenek belőle. Elég
borzalmas képek.

Az avantgárd animáció és az abszolút film az 1920-as évek végének terméke, bár 1914-ben Kató-Kiszly István először kísérletezett animációs árnyfilmmel Magyarországon az avantgárd első egyéniségei, Bortnyik Sándor és Berény Róbert példáján. Itthon Macskássy Gyula teremtette meg a rajzfilmgyártást, Angliában pedig John Halas (Halász János) Animal Farm (Állatfarm) című filmjét készítette el a BBC számára, amivel Magyarországon debütált. Abszolút filmnek mondták az auditív élményekre építő forma, szín és fény ritmusa által elvonatkoztatott világot. A berlini UFA (Universum Film Aktiengesellschaft) mozijában láthatta a közönség a hat legelső avantgárd filmet 1925-ben. Walter Rutmann 1921-ben mutatta be a kockánként kiszínezett filmtételeit. A németországi dada-művészek, a svéd Viking Eggeling (1880–1925) és a német Hans Richter (1888–1976) egy időben készítettek tekercsképes színorgiát függőleges, vízszintes és átlós vonalakból. Alexander Laszlo (László Sándor, *1895 Budapest, †1970, Los Angeles) nagysikerű koncertjein háttérvetítéseket használt, majd maga is rendezett utólag színezett filmet. A berlini dadaista Raoul Hausmann 1922-ben
szabadalmaztatta, majd Kassák Lajos Ma című irodalmi-művészeti folyóiratában publikálta először Optofone készülékét, amely a fény hullámhosszát fotoelektrikus módon letapogatta, és hallhatóvá tette egy telefonkagylóban.

Moholy-Nagy László 1933-ban Tönendes ABC című elveszett műve a filmszalag hangsávjára karcolt jeleket és képeket változtatta szintetikus zenévé. A moszkvai Moszfilm alakuló stúdiójában Balázs Béla is foglalkozott mesterséges hangok előállításával 1934-ben. Ő nevezte el a rajzfilmet abszolút filmnek.

A dadaizmus és az avantgárd az abszolút filmek absztrakcióját a figuratív filmeknél is alkalmazta. A francia dadaista mozgóképek általában kubisták, a németek konstruktivisták voltak, mint Man Ray, igazi nevén Emmanuel Radnitzky (esetleg Rudnitzky vagy Rudzitsky, Philadelphia, *1890, Párizs, †1976) vagy Hans Richter – gyakran azonos szimbólumokat felhasználva.

A magyar filmről Kassák Lajos és Pán Imre Az izmusok története című könyvében írja: „Gerő György kezdeményezésére és rendezésében készült az első avantgardista film”. A tizenkilenc éves Gerő György író, költő, filmrendező Béla című dadaista filmje rövid életű volt a vásznon, mégis maradandó visszhangot keltett az IS (Image Science) folyóirat 1924-i számában – valószínűleg a német dadaista Hans Arp (1886–1966) hatására. Az 1920-as években Gerő Berlinben élt, és barátjának tudhatta Ernst Blochot (1885–1977). Egyébként ő írta az első kritikát James Joyce Ulysses című könyvéről. Gerő céljának tekintette a vizualitás egységének megteremtését. Kassák lapja, a Dokumentum 1927-ben tíz filmkockát jelentetett meg a „Film, Film, Film” című írásához.

Gerő művéből néhány megmaradt részlet, trükkfelvétel látható a Galériában – rövid snittekben áttűnésekkel, montázsokkal és plánváltozásokkal. A rajzos betétekhez bizonyára Bortnyik Sándor (1893–1976) festő, grafikus készített mintát. Kassák felesége, Simon Jolán (1885–1938) szintén kapott szerepet a filmben, amit kinetikus víziónak mondott. Miért Béla a film címe, erre igazi magyarázat nincs, de sejtés van: 1922–24 között az Új kultúra című lapot Gerő Béla szerkesztette, amelynek munkatársai azonosak voltak Gerő György IS-ével. A magyar dadaizmus megteremtőjét, Gerő Györgyöt trockista nézetei miatt – koholt vádak alapján – elítélték és elmegyógyintézetbe zárták. Onnan azonban nyomtalanul eltűnt, csak 1961-ben nyilvánították halottá. További érdekesség, hogy későbbi kutatójának, Száva Györgynek az 1980-as években sem adták ki Gerő anyagait, hanem titkosították. Bódy Gábor filmrendező németországi kutatásait ugyancsak letiltották. Gerő elveszett filmjét többször megkísérelték rekonstruálni. A megmaradt filmpartitúra alapján a clevelandi médiaművész, Bruce Cherefsky 2010-ben Gerő-korabeli kamerával készítette el az első magyar avantgárd film, a Béla parafrázisát. Ennél kalandosabb sztori a filmtörténetben alig létezik – magyar sajátosság.

A szürrealista fotogramfilm az 1916-i Futurista mozi című manifesztum szerint: az univerzum újragondolásának legkifejezőbb médiuma az érzékeny film. Arnoldo Ginna és Bruno Corra Vita futurista (Futurista élet) című filmjét tartják az első futurista alkotásnak. Ők dolgozták ki a filmre való festés technikáját és az ún. „színszonátát”.

A röntgenkinematográfia és a tudományos fotózás absztrakciójából születhetett meg 1910 táján a film szürrealizmusa. Moholy-Nagy László (1895–1946) nem tudta már hasznosítani szinopszisát egy absztrakt filmhez, mert 1922-ben kinevezték a Bauhaus tanárává. Akkor készült a szürrealista Man Ray Visszatérés az ésszerűséghez című alkotása, amelyben a művész rayogramnak nevezett fotogramjait mozgatta. Az 1920-as évek végén mozgó fényforrásokkal,
fotogram-technikával hozott létre műalkotást a lengyel Themerson-házaspár. Munkái megsemmisültek, csak rekonstrukcióikat ismerjük. A Bauhausban tanult festő, Heinrich Brocksieger (1898–1968) próbálkozásai szintén csupán töredékeken maradtak fenn. Gyarmathy Tihamér 1953-ban készült növényi és állati preparátumainak fotogramjaiból született a Kísérleti film. Ez máig ismeretlen volt, most először tekintheti meg a közönség.

A kiállítás büszkesége a magyar filmipar kezdete. Szinte minden nagy nyugati műhelyben dolgoztak magyarok, akiknek neve máig jól cseng az egész világon. Orosz Márton kurátor, a kiállítás mentora a magyar filmtörténetet ügyesen helyezi el az európai és amerikai hasonszőrű alkotások között. A látogató számára igen élvezetes, ám elég fárasztó
elfoglaltság, ha becsületesen végig akarja nézni, illetve állni. Csupán egyetlen helyen lehet megpihenni, leülni, a többi fülhallgatós monitor csak állva használható. A nézők nem zavarják egymást, mert ahhoz elég a hely, hogy mindenki csak egyet hallgasson, hacsak nem néma a film.

Ez a kiállítás kivételes csemege, kihagyhatatlan filmtörténeti dokumentáció.