Az unió történetében először az Európai Parlament az Európai Tanács javaslata alapján megválasztotta az Európai Bizottság elnökét, és nem csupán jóváhagyta az Európai Tanács döntését. Erre a Lisszaboni Szerződés teremtett lehetőséget. Juncker mellett 422 képviselő, ellene 250 képviselő szavazott, 47-en tartózkodtak. A leadott szavazatok száma 729, ebből tíz érvénytelen volt.
Az európai polgárok és kormányok jelöltje
Luxemburg ex-miniszterelnöke és az eurócsoport volt elnöke, Jean-Claude Juncker az Európai Néppárt elnökjelöltje volt az európai választásokon. Így amikor ismét a Néppárt szerezte meg a legtöbb helyet a Parlamentben, az Európai Bizottság 26 támogató és két ellenszavazattal június 27-én őt jelölte hivatalosan az Európai Bizottság elnöki posztjára. A Bizottság megválasztott elnöke hivatalos levélben kéri fel a tagállamokat arra, hogy tegyenek javaslatot az új Bizottság tagjainak személyére.
Taps és kemény szavak: Jean-Claude Juncker a plenárison
„Önök képviselik az első Parlamentet, amelyik megválasztja a Bizottság elnökét, azonban ez nem jelenti azt, hogy a Parlament dirigálhat majd az elnöknek” – figyelmeztetett az elnöki posztra jelölt Jean-Claude Juncker a megválasztását megelőző vitán kedden délelőtt. A képviselők tapssal fogadták Juncker több célkitűzését.
Juncker a Parlament plenáris ülésén beszámolt a szociális piacgazdaságot érintő céljairól, amelyek között egy 300 milliárd eurós növekedésösztönző, munkahelyteremtő és versenyképesség-növelő csomag is szerepel. A jelölt az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF alkotta trojkát demokratikusabbá tevő terveiről, a stabilitási és növekedési megállapodás rugalmas alkalmazásáról és az európai energiaunióról is szólt.
A Bizottság és a Parlament, valamint a Tanács közötti viszonnyal és az európai polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának visszaállításával kapcsolatban Juncker kijelentette: „Nézzük meg, mit tudunk a gyakorlatban elérni, és ne intézmények közti vitával untassuk a polgárokat. Hagyjuk abba azt is, hogy minden problémáért Brüsszelt hibáztatjuk. Ha Brüsszelben igent mondunk, akkor máshol ne mondjunk ugyanarra nemet. A közösség döntéshozatali szabályai szerint csapatban kell dolgoznunk, nem pedig kormányközi megállapodásokkal. (…) Nem szükséges minden kis kérdést európai szinten rendezni; az Európai Uniónak a nagy ügyekkel kell foglalkoznia”.
A néppárti képviselőcsoport vezetője, a német Manfred Weber képviselő elmondta: „Szép nap ez a mai Európa számára, mivel az EU demokratikusabbá vált. A szavazók most első ízben velünk együtt döntöttek az Európai Bizottság vezetőjéről és a Bizottság politikai irányvonaláról. (…) Jean-Claude Juncker a megfelelő ember a megfelelő időben, aki a konszenzust testesíti meg”. Weber meghatározta a néppárti képviselőcsoport négy fő célkitűzését a következő Bizottság hivatali idejére: növekedés, monetáris stabilitás, a nemzeti parlamentek szélesebb körű bevonása, és a határain túlra is tekintő Európai Unió.
A szocialisták és demokraták részéről Gianni Pittella olasz képviselő, a csoport vezetője kijelentette: „A válság tanulsága: minden szabályt alkalmazni kell, de a polgárok szolgálatában. Több demokráciára van szükség, ez a másik tanulság. (…) Azért támogatjuk önt, Juncker úr, mert hiszünk abban, hogy megtanultuk a leckét, főként ami a demokrácia iránti igényt illeti”. Azonban „a támogatásunk nem jelent feltétlen támogatást” –tette hozzá Pittella. „Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a pénzügyi stabilitás biztosítása és a szükséges befektetések között: a növekedéshez és az új munkahelyek teremtéséhez több befektetésre, szociális területen erősebb Európára és nagyobb szolidaritásra van szükség, ez utóbbira különösen a bevándorlók kapcsán”.
Az Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportjának vezetője, Syed Kamall (Egyesült Királyság) szerint „az elvileg a háttéralkukat kizáró választás a gyakorlatban a háttéralkuk iskolapéldájává vált”, ezért a képviselőcsoport már az eljárás miatt sem támogatja Juncker kinevezését. A konzervatívok és reformerek azért is elutasítják a jelöltet, mert „nem hiszik, hogy ő a megfelelő ember Európa élén a következő években”. „Európa vezetőinek előre, nem hátrafele kell nézniük” – fogalmazott Kamall, aki szerint Európa élén a következő években az új kornak megfelelő egységes piacot kell építeni, össze kell kötni az energiaforrásokat és nyílt, átlátható kereskedelmi egyezményeket kell aláírni.
A liberálisok vezetője, Guy Verhofstadt belga képviselő szerint „egyszer s mindenkorra létrehoztuk az igazi európai demokráciát, ahol a szavazók döntik el, mi történik”. A Juncker ellen szavazók Verhofstadt szerint „az európaellenesekkel árulnak egy gyékényen és becsapják szavazóikat, hiszen a háttéralkuk mellett teszik le a voksot”. A gazdasággal kapcsolatban kifejtette: „Felejtsük el a megszorítások és a növekedés közti választási lehetőséget. Remélem, hogy ön mindkettőt alkalmazni fogja, hiszen pénzügyi szigor nélkül nincs növekedés, viszont a szigoron túl egy növekedésösztönző csomagra is szükség van”.
A baloldalt vezető német Gabriela Zimmer kijelentette: „Nem osztozom a közös eufóriában. Csak az első lépésről beszélünk, nem a demokrácia győzelméről. A demokrácia elbukott. Három és félszer annyian szavaztak a konzervatívok ellen, mint mellettük. Vagy valaki más mellett voksoltak, vagy nem is szavaztak. Elvesztettük a választókat. A képviselőcsoportom nem támogatja önt, de a következő évek során minden nap figyelemmel kísérjük majd a munkáját. (…) Egyértelmű válaszokat várunk öntől. Hogyan kívánja átalakítani a trojka munkáját? Mihez kezd az államadóságokkal? Pontosan mire gondol, amikor minimumbérről beszél: olyan összegről, amelyből meg is lehet élni?”
A zöldek élén álló belga Philippe Lamberts szerint „amíg az európaiak 25 százaléka még mindig a szegénység és a társadalmi kirekesztettség küszöbén él, amíg tíz százalékunk birtokában van Európa összvagyonának 60 százaléka, és amíg 30 év alatt a nem megújuló erőforrások 30 százalékát elhasználjuk, addig a társadalmunk puszta léte is veszélyben van. Lesz-e ön az az ember, aki szembenéz ezekkel a feladatokkal? (…) Igazán szeretnék önnek hinni, és a képviselőcsoportból többen támogatni szeretnék önt, mert úgy látjuk: a ma bemutatott tervek egyértelműen jelentenek egy szerény lépést a demokratikusabb Európa felé. Más tagjaink viszont nem bíznak abban, hogy ön végre is hajtja a szükséges reformokat”.
A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája képviselőcsoportot vezető brit Nigel Farage kijelentette: nem támogatják Junkcer megválasztását. „Az Egyesült Királyságban senki sem tudta, hogy a választásnak bármi köze is lenne az Európai Bizottság elnökjelöltjéhez. Most pedig választanunk kellene, de csak egy jelöltünk van. Mint a régi szép szovjet időkben”. A szavazás titkosságát bíráló Farage szerint „a politikusok ne szavazzanak titkosan, mert elszámoltathatónak kell lenniük a választóik felé”. Juncker „hangnemet váltott ugyan a közeli múltban, és kijelentette, hogy nem pártolja az európai egyesült államok gondolatát, de én ebből semmit sem hiszek el” – mondta Farage.
A független képviselők közül felszólaló francia Marine Le Pen szerint „május 25-én az európaiak felébredtek, és az egész kontinenst felrázták a kábulatból. Az európai projekt őrült, végzetes tervvé vált, az emberek pedig elfordulnak az Uniótól. (…) A szocialisták és a Néppárt süket maradt a szavazófülkékből érkező hangokra, és most egymás között elosztják a posztokat. (…) De ne higgyük, hogy a választók Schulz ellenében Junkcert választották: egyikőjüket sem ismerik, és egyikőjük sem testesít meg semmit. (…) A francia hazafiak elutasítják az Európai Bizottságot. (…) Harcolni fogunk a maguk federalista utópiája és nemzetállamirtó mániájuk ellen”.
A vita megtekintéséhez kattintson az EbS+-ra.
