Ő volt az ihletője a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult.
Alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól az Erőltetett menet halhatatlan sora: „és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt”. A munkaszolgálatba hurcolt költő számára ő, a feleség jelentette a biztos pontot, a kapaszkodót, a köteléket az élethez. 1944-ben – nem sokkal meggyilkolása előtt – is hozzá írta verseit, a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című költeményt.
Gyarmati Fanni a második világháború után orosz- és franciatanári diplomát szerzett. Előbb a Jurányi utcai közgazdasági középiskolában tanított gyorsírást, majd a színházművészeti főiskolán francia nyelvet.
Gyarmati Fanni a költővel kötött házassága óta mindvégig a XIII. kerületi Pozsonyi úti lakásban élt. 1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009 decemberében – a Radnóti-emlékév alkalmából – a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki több évtizedes magas színvonalú oktatói munkájáért, valamint a Radnóti-hagyaték összegyűjtéséért, gondozásáért és közrebocsátásáért. 2012-ben Radnóti-díjat kapott.
Egész életében kerülte a nyilvánosságot, nem vállalt közszereplést, magánemberként őrizve férje emlékét. Az özvegy 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának adományozta Radnóti teljes kéziratos hagyatékát.
* * *
„A Magyar Kormány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma osztozik a gyászban, melyet Radnóti Miklós özvegyének, Gyarmati Fanninak az elvesztése jelent. Egyik legnagyobb költőnk hitvese azok közé tartozott, akik jelenlétükkel életben tartják a kegyetlen 20. század kollektív emlékezetét.
A magyar irodalom egyik leghíresebb múzsája volt, akinek Radnóti Miklós a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit írta. Kettejük összetartozása példa volt nemcsak saját korukban, hanem példa a jelenben is és példa lesz a jövő számára is. Bár a 20. század, a fajgyűlölő emberi gonoszság igazságtalanul és tragikus kegyetlenséggel szakította szét a két embert, Gyarmati Fanni élete végéig őrizte szerelmüket, s ápolta a meggyilkolt költő hagyatékát.
Feladatunk, hogy most már helyette is ébren tartsuk Radnóti Miklós szellemi, erkölcsi örökségét, továbbadjuk a „Nem tudhatom” költőjének hazaszeretetét, s tragikus halálának üzenetét a következő nemzedékeknek.
Gyarmati Fanni haláláig gyászolta Radnóti Miklóst. Mi most őt gyászoljuk. Nyugodjon békében!” – áll abban a sajtóközleményben, amelyet az EMMI sajtó-, kommunikációs, közkapcsolati és protokoll-főosztálya juttatott el szerkesztőségünknek.
* * *
A költőbarát Vas István így jellemezte Gyarmati Fannit: „Okos lány volt, őszintén érdekelte nemcsak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené – az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt.”
Radnóti 1927-től kezdve „1944 őszén bekövetkezett haláláig egyenletesen ontotta Fannihoz írt verseit, amelyek érzelmi hevességtől, romantikus rajongástól és erőteljes szexuális vonzódástól lüktettek.” 1935. augusztus 11-én kötöttek házasságot. Fanni és Miklós közös otthonukat a Pozsonyi út 1-es számú ház második emeletén rendezték be, s alakították az irodalmi élet bázisául.
Már 1944-ben írta, munkaszolgálatban, a szerbiai Heidenau táborban feleségéhez a Hetedik ecloga és a Levél a hitveshez című verseit. Távol hazájától, idegen, sőt ellenséges környezetben keresett fix pontot. Ez a szilárd pont, ami Radnóti életében is a biztonságos támaszt jelentette: a szerető feleség. Őhozzá szóltak a gondolatok, őróla vallottak az emlékek. Képzeletben vele beszélgetett a sivár életű fogoly. „A mélyben néma, hallgató világok, / üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, / de nem felelhet senki rá távol, / a háborúba ájult Szerbiából / s te messze vagy. Hangod befonja álmom, / s szívemben nappal újra megtalálom, / hát hallgatok, míg zsong körém felállván / sok hűvös érintésű büszke páfrány.” (Levél a hitveshez).
(Forrás: Kicsi Sándor András Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni című írásából)