Változik a könyvtárak funkciója, hiszen a számítógép és az internet jóvoltából ma már kiadványok, nyomtatványok garmadája érhető el digitálisan. Ám a bibliotékák egyelőre pótolhatatlanok: sok idő fog még eltelni addig, amíg sikerül a tervezett több százmillió oldalt digitalizálni. Kulturális rendezvények helyszíneként is megmarad a könyvtárak funkciója, sőt, egyre inkább a múzeumokkal kerülnek egy kategóriába. Írásos ereklyéket, sok száz éves kottákat őriznek az Országos Széchényi Könyvtárban, s csak kis időre válnak meg tőlük. A minap például a Himnusz eredeti kézirata „kirándult” három napra a szécsényi városi múzeumba – a kultúra napja alkalmából. A nyáron pedig a budai várban tartanak Corvina-napokat, ahol a kiállítás közönsége a Mátyás király korabeli kiadványokban gyönyörködhet.

Várhatóan nagy érdeklődés övezi majd azt az októberben nyíló tárlatot is, amely a Propaganda az első világháború idején címet viseli. E kiállítás és a hozzá kapcsolódó rendezvények remek alkalmat teremtenek arra, hogy bemutassák a gyűjteményben őrzött, ritka tárgyi és dokumentumemlékeket a 20. század második évtizedéből. A látogató választ kaphat arra kérdésre, hogy a hazai hátország lakosságában milyen kép alakult ki a háborúról. Tervek szerint a kiállítás anyagát jövőre Bécsben is bemutatják, de szó van arról is, hogy a tárlat külföldi magyar kulturális intézetekben is „vendégszerepel”.

Az idén áprilistól látogatható a Magyarok a Kaukázusban című kiállítás, amely fotók, térképek és más dokumentumok segítségével a magyar nemzettudat korabeli alakulását szemlélteti. A reformkorban elterjedt hiedelem szerint ugyanis a magyarság egy része még a 19. század során is fennmaradt a Kaukázus völgyeiben. Egy 1825-ben közzétett újságcikk például hétmillió kaukázusi magyarról számolt be. (Igaz, a 20. század végének témája volt a barguzini Petőfi…)

Az Országos Széchényi Könyvtár tehát nem afféle elit fellegvár, amely csak az értelmiség szűkebb rétegének igényeit elégítheti ki. Mindamellett ráfér a korszerűsítés Magyarország nemzeti könyvtárára. Harminc évvel ezelőtt, 1985-ben költözött a Nemzeti Múzeumból a Budavári Palota F-épületébe, s azóta többször is felvetődött: nem kellene-e a gyűjteménynek új telephelyet kapnia. Tüske László főigazgató a napokban azt fejtegette egy sajtóbeszélgetésen, hogy jelenleg nem alapkérdés a másik épület. Most elsősorban a modernizáció szerepel a napirenden. Egy olyan szemlélet következetes kidolgozása a cél, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti bibliotéka megfeleljen a vele szemben támasztott igényeknek. A digitális világban ugyanis az az alapvető szakmai kérdés, hogy miként sikerül átültetni a gyakorlatba az élménykönyvtár vízióját.