Ma délután élőláncot vontak a tiltakozók a CEU (Central European University) budapesti épülete köré, majd este a Kossuth térre, az Oszágháza elé vonultak, ahol a kivezényelt rendőrökkel néznek farkasszemet.
Az Oktatási Szabadságot! nevű független diákszervezet aktivistái és a kezdeményezésükre megjelentek a parlament keddi döntését kárhoztatták, és azt kérték Áder János köztársasági elnöktől, hogy ne írja alá a törvénymódosítást.
A tiltakozók álláspontja szerint a törvényjavaslat elfogadásával sérül az oktatási szabadság és a „lex CEU” nem egyéb újabb sorosozásnál. Az élőláncos tüntetésen sokan „Veled vagyok, CEU!” szövegű kitűzőket viseltek, illetve „Ne írd alá!” feliratú táblákat tartottak a magasba.
Az országgyűlés által elfogadott módosítás azt célozza, hogy a jövőben csak olyan oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény működhessen Magyarországon, amelynek tevékenységéről államközi szerződés rendelkezik. Feltétel lesz az is, hogy a külföldi felsőoktatási intézmény a székhely szerinti országban működő, államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősüljön. A feltételeket nem teljesítő intézmények már 2018. január 1-jétől nem vehetnek fel elsős hallgatókat.
A módosítás indoklása szerint unión kívüli külföldi felsőoktatási intézmények hazai működése akkor optimális, ha arról a származási ország és Magyarország kormánya is tudomással bír. A kormány szerint „a ma elfogadott jogszabály kizárólag erre irányul”. A külügyminisztérium hamisnak tart minden ezzel ellentétes állítást, ezért szerdára bekérették a KKM-be az USA és Németország budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét.
Kulcsár László jegyzete:
Mi következhet még ezután? Mit fog még szétrombolni ez a kormány? A CEU-t (látszólag) kivégezte, főként, ha egy nem létező köztársaság köztársasági elnöknek nevezett tisztségviselője nem tud elég hatékonyan föllépni a saját párttársai oktalansága ellen. Ha nem tudja meggyőzni a jelenlegi miniszterelnököt arról: illetlenség, sőt több, belemarni abba a kézbe, amelyik egykor kiemelte a jelenlegi kormányőt és elvtársait a halódó szocializmus mocsarából, és igyekezett európai, liberális fiatalt faragni belőle, belőlük.
Mi következhet még ezután? „Állítsátok meg Brüsszelt?” Addig, amíg jön a lóvé a Brüsszelként emlegetett Európai Uniótól (miként a CEU-t is csak Soros-egyetemként emlegeti a kormánytöbbség), még nem akaródzik kilépni, pusztán előkészíti, de melegen tartja a témát, mondjuk, a „migráncsokkal”, miután az ő érkezésük okát és elhelyezésük ügyét is az EU-ra igyekszik fogni.
Azt hiszi a jelenlegi miniszterelnök, hogy a végtelenségig dörgölődhet a legnagyobb orosz medve meglehetősen szagos bundájához? De hisz attól ő is bűzleni fog, és még inkább elkerülik majd azok, akik egykoron nem csupán országukba, hivatalaikba, nota bene, még otthonaikba is beengedték, mert egy haladásra termett, István király óta a működő Európába igyekvő ország reményekre jogosító ifjú politikusát vélték fölfedezni benne.
Mostanra elszállt ez a remény. A valamikori ifjak önző és pökhendi, koravén csapattá silányultak, akik azt hiszik, nekik mindent szabad, mindent megtehetnek, akár tömeggyilkos diktátorokkal is ölelkezhetnek, miközben saját és elvtársaik zsebe a lenézett és megállítandó Brüsszel (értsd: a nyugat-európai adófizetők) milliárdjaitól dagad napról napra nagyobbra.
Egy sok évtizedes, gyerek- és ifjúkori barátom, akit 1956 őszén egy svájci család fogadott be magyar „migráncsként” és taníttatta, mígnem kiváló pozícióba és anyagi körülmények közé nem emelkedett az okos segítség révén (értsd: saját lábára állította, és azóta is azon áll, de nem tipor a máséra), nos ez a barátom az imánt fölhívott, és lemondta a napokon belül esedékes, évente rendszeres magyarországi látogatását. „Nem azért jöttem el 61 évvel ezelőtt, hogy most visszamenjek egy olyan országba, amelyik napról napra egyre kísértetiesebben hasonlít az 1950-es évek rákosista Magyarországára…”
Vélemény egy buszon hallott beszélgetésből: „Soros nem fog beijedni; van annyira gazdag és emberbarát, hogy továbbra is taníttassa a tehetséges magyar fiatalokat – külföldön. Olyan egyetemeken, amelyeken a jelenlegi, kivénült narancsfiúkat is taníttatta, mert szülőhazájának javát szerette volna szolgálni.”
Félő, hogy ezek a fiatalok – a már legalább fél millió társukkaal együtt – már nem fognak visszatérni Magyarországra. Addig aligha, amíg ez a szegény haza vissza nem fordul az európai útra.