A magyar gazdaság a 2017 szeptemberében jelzett pályán halad. A gazdasági növekedés az EU-támogatások kezdődő dagálya, valamint a választásokkal és a munkaerőhiánnyal összefüggő gyors bérkiáramlás által gerjesztett fogyasztásnövekedés következtében gyorsul, a 2016. évi 2,2% után 2017-ben és 2018-ban egyaránt 3,8% lesz. Ez lényegesen meghaladja az EU átlagát, de a régióban az egyik legalacsonyabb, s ebben 2018-ban sem várható érdemi változás.
Ugyanakkor a GKI 2017-re és 2018-ra is 0,5 százalékponttal, 4, illetve 3,5%-ra emelte a fogyasztás bővülésére vonatkozó prognózisát, ami az importnak az eddig korábban gondoltnál is gyorsabb bővülését okozza. Az infláció a vártnak megfelelően gyorsul, de így sem éri el az MNB célsávját, az államháztartás hiánya nő, s bár mindkettő elfogadható, az EU-n belül a magasak közé tartozik. Az államadósság csökkenése azonban a vártnál jelentősebb lehet. Csökken a külkereskedelem és a folyó fizetési mérleg többlete, a gazdaság finanszírozási képessége is, de – hála az EU-transzfereknek – továbbra is nagyon kedvező. Javuló, de gyenge Magyarország hitelkockázati besorolása. Ugyanakkor egyre több nemzetközi intézmény hívja fel a magyar kormány figyelmét arra, hogy a mostani, viszonylag jó években kellene megalapozni a tartósan fenntartható növekedést. Ennek azonban nem látszanak a jelei, sőt folyamatos a lehetőségek pazarló kezelése, a jövő felélése.
A világgazdasági konjunktúra idén és jövőre is folytatódik, de továbbra is elmarad a válság előttitől. A geopolitikai feszültséggócokkal, a terrorizmussal és az amerikai elnök politikájával kapcsolatos kockázatok negatív hatásúak, de várhatóan nem gyakorolnak érdemi hatást a reálfolyamatokra.
Az EU jövőjét főleg saját modernizálása, a Brexit időzítése és módja, a görög és az olasz pénzügyi-gazdasági helyzet befolyásolja. A német–francia tengely megerősödése az Egyesült Államoktól kényszerűen függetlenedő, többsebességes európai integráció, az euró-övezet megerősítése és kiterjesztése felé mutat. A világszerte rendkívül alacsony kamatlábak és energiaárak időszaka csak lassan ér véget. A gazdasági várakozások Európa-szerte – így Magyarországon is – nagyon kedvezőek. Az EU konjunktúraindexe novemberben tízéves csúcspontján volt, a GKI konjunktúraindexe pedig ismét megközelítette szeptemberi történelmi csúcsát.
A magyar modell fő vonásai – így mindenekelőtt az elvileg kormánytól független intézmények és piaci szereplők egycentrumú, lojalitásalapú vezénylése, valamint az EU-tól való függetlenedés közepette a jogos járandóságnak tekintett támogatások megszerzéséhez szükséges egyensúlyi feltételek teljesítése – évek óta változatlanok. Mindez 2017–18-ban választási megfontolásokkal – ellenségkeresés, béremelés, némi költségvetési lazítás – egészül ki. Mindennek forrása nagyrészt az EU-transzferek beérkezése, ára pedig a régiós szintű lemaradás, a versenyképesség romlása. A keleti nyitás hozadéka csekély, s gazdaságilag igencsak megkérdőjelezhető, a transzatlanti kapcsolatok viszont romlanak. A változó EU-ban elengedhetetlen lesz a magyar Európa-politika, ezen belül az euróhoz való viszony újragondolása.
2017-ben a reálkeresetek 10%-ot meghaladó növekedését elsősorban az erőltetett minimálbér- és bérminimum-emelés, a költségvetési szektorban dolgozók választás előtti fizetésemelése, valamint a munkaerőhiány okozza. A tényleges vásárlóerő azonban a fehéredés és más jövedelmek lassúbb bővülése miatt ennél lényegesen kevésbé emelkedik. A háztartások végső fogyasztásának 4%-os bővülése csak kissé lesz magasabb a 2016. évi 3,8%-nál. Jövőre a reálkeresetek 4%-kal bővülnek, de a fogyasztás a „kisimítási hatás” miatt kevésbé, kb. 3,5%-ra fékeződik. Ha a bérmegállapodásban szereplőnél nagyobb lenne a minimálbér-emelés, az növelné a fogyasztást is.
Az idén újra kezdődő EU beruházási ciklus hatására az első félévi 25%-os beruházás-bővülés után az év egészében 20%-os, jövőre közel 10%-os volumenbővülés várható. A 2016-ban 19% körüli beruházási ráta 2017-ben 22%-ra, 2018-ban 23% százalékra emelkedik, de ez is elmarad a visegrádi országokétól. A magyar gazdaságban az elmúlt hónapokban folytatódtak az első félévre jellemző tendenciák. Szeptember végéig kiugróan gyorsan (27%-kal) növekedett az építőipar GDP-termelése – itt a bázishatás miatt némi lassulás valószínű –, de a fontosabb ágazatok közül 4,5% körül bővült az ipar és 6%-kal a kereskedelem is. Ez utóbbi ágazatokban az utolsó negyedévben kisebb-nagyobb gyorsulás várható. A mezőgazdaság – időjárási okokból – 10%-os visszaesése viszont érdemben már aligha változik. A magnövekedés (a mezőgazdaság és közszolgáltatások nélküli GDP-növekedés) – mindkét ágazat visszaesése miatt – sokkal gyorsabb (5,5%) lesz a GDP bővülésénél. Némi lassulás várható a beruházások területén (évi átlagban 20%-ra), viszont gyorsulás a fogyasztásnál (éves átlagban 4%-ra).
A belföldi felhasználás 6%-kal, a GDP-nél sokkal gyorsabban emelkedik, ennek megfelelően a kivitel 6,5%-os bővülésével szemben a behozatal 9,5%-kal nő. Jövőre folytatódik a magyar gazdaság beruházás-vezérelt növekedése, s a belföldi felhasználás továbbra is sokkal gyorsabban (5,5%-kal) emelkedik, mint a GDP (3,8%).
Az építőipar, a kereskedelem és az infó- kommunikációs ágazat bővül a leggyorsabban, a magnövekedés (4,7%) azonban már csak kisebb mértékben haladja meg a GDP-ét. A foglalkoztattak száma 2017-ben 1,8%-kal, 2018-ban 1,5% körüli mértékben emelkedik, a munkaerőhiány erőteljes. A munkanélküliségi ráta 2017-ben várhatóan 4%-ot alig meghaladó mértékűre csökken, s 2018-ban is hasonló lesz. Ez a negyedik legkisebb az EU-ban, de a közfoglalkoztatottakat is ide sorolva már alig jobb az átlagosnál. S ebben is nagy szerepe van az elmúlt évek robbanásszerű kivándorlásának.
A vállalati és lakossági hitelállomány emelkedik, a hitelportfoliók minősége javul, a bankok nyereségessége – nagyrészt egyszeri tételek hatására – kedvező. Az államháztartási deficit 2017-ben már hatodik éve lesz 3% alatt, az államadósság pedig csökkenő pályán, s e tendencia várhatóan 2018-ban is folytatódik. Az államháztartás hiánya azonban lényegesen nagyobb lesz az EU átlagánál, s a régióban ennél csak a román adat lesz magasabb.
Az idén az EU-támogatások széleskörű hazai megelőlegezése veszélyezteti az államadósság csökkentését, de remélhetőleg még decemberben újra kezdődnek az uniós átutalások. A strukturális egyenleg romlása azonban veszélyezteti az államadósság tartós csökkentését. A GDP-arányos külső finanszírozási képesség a 2016. évi 6,2%-ról 2017–18-ban a GDP 5,7%-ára csökken (ezen belül a külkereskedelmi aktívum mérséklődik, az EU-támogatások viszont újra növekednek). Az infláció lassan, de gyorsul, 2017-ben 2,4%, 2018-ban 3% körüli áremelkedés várható, ami az EU-ban a magasak közé tartozik. A gyors bérkiáramlás azonban eddig sem keresleti, sem költségoldalról nem jelent meg az árakban. Az MNB 2018 végéig várhatóan nem változtat a 0,9%-os alapkamaton, azonban a nem konvencionális eszközök alkalmazása folytatódik. A Fed kamatemeléseinek folytatódása először ezeknél az eszközöknél fog szigorítást okozni.
A forint trendszerű gyengülése idén megállt, 2017-2018-ban 309–310 forintos euró várható. A GKI növekedési előrejelzésénél 2018-ban a 3,8%-nál kissé alacsonyabb értéknek van valamivel nagyobb esélye, mivel a beruházás és a fogyasztás dinamikája is csökken, amit kérdéses, hogy a külkereskedelmi aktívum mennyire tud ellentételezni.
Az infláció esetében 2018-ban ugyancsak a 3%-nál valamivel kisebb áremelkedés látszik esélyesebbnek, mivel egyelőre sem a külső, sem a belső inflációs nyomás nem tűnik nagyon erősnek. A magyar gazdaság középtávú pályája szempontjából fontos, hogy változatlan Európa-politika esetén az EU perifériájára szorulhat Magyarország.