Félve nézünk a csomagokra. Nem az enyém, nincs közöm hozzá – sugallják szégyenlős pillantásaink. Azt mondják, a kórházban nem vették észre a tetemet. Nem takarítanak, maradhat a piszok. Gyanítom, látták, de nem szóltak.
Manapság könnyebb visszavonulni, mint intézkedni. A semmittevés a leggyakoribb elfoglaltság. A forradalom véres, a tüntetés fárasztó, a közélet áttekinthetetlen. A fejek egyaránt fordulnak el egy utcai rablótámadáskor, és a közpénzek ellopásakor. Csak nem látni, nem tiltakozni!
Nincs szemtanú az autós balesetnél, a családi erőszaknál. A pénzzel együtt fogy a tisztítószer, otthonunkkal, ruhánkkal együtt a lelkünk is koszolódik. Nem figyelünk, nem élünk, nem szánakozunk, lassan már nem is remélünk. Vegetálunk. Tucatáruk lettünk. Csomagok.