Alapját a liberális konszenzus képezte, ideértve az addiginál igazságosabb társadalmat és befogadóbb demokráciát. Csakhogy főleg a radikális gazdasági liberalizmus az évek során sok embert taszított szegénységbe. Ők szavaztak leginkább a Brexitre és Trumpra, utóbbi persze sokat nem segít majd a sorsukon, de egy ideig legalább mondhatják, hogy visszaviszik az országot, egy képzelt, tisztább múltba. Vagyis feladják azt a világot, amit az amerikaiak és az angolok képzeltek el 1945 után. Magyar- és Lengyelországban már olyan populista tekintélyelvűek vannak hatalmon, akik elutasítják azt a fajta liberalizmust, amelyért a kelet-európai ellenzékiek oly keményen harcoltak. A nyugati világ a szétesés felé halad, az utolsó remény Németország. Csak az a kérdés, nem ébrednek-e rá egy nap a németek, hogy ők mégis egy kivételes nemzet.

Az osztrák szélsőjobb azt érzékeli, hogy most vasárnap megszerezheti az államfői tisztséget – írja a The New York Times. Hofer ugyanakkor egyfolytában azt bizonygatta a lap tudósítójának, hogy nem nacionalista, nem antiszemita, hogy kora miatt nem lehet köze a nácikhoz és nem része semmilyen populista hullámnak. Győzelme újabb megrázkódtatást okozna a földrésznek, ahol már befészkelték magukat a populisták Magyarországon és Lengyelországban, illetve előretörtek a franciáknál és a németeknél. Nem beszélve a brit kilépésről és Trump győzelméről. Utóbbiból a szabadságpárti jelölt reményt merít. Egyébiránt azt mondja, félrevezetett európai politikusok megengedik, hogy migránsoknak álcázott iszlám harcosok jöjjenek a földrészre, miközben az iszlamizálódik. Amúgy a felmérések azt mutatják, hogy az FPÖ nemsokára a végrehajtó hatalmat is megszerezheti. Vonzerejének növekedésében bizonyosan közrejátszott, hogy tavaly több százezer menekült vonult át az országon.

Hofer egyértelművé tette, hogy megválasztása esetén bele akar szólni a politikába, ideértve, hogy menesztheti akár az egész kabinetet. Szövetségre törekszik Közép- és Kelet-Európa országaival – osztrák vezetés mellett. Pártolja az amerikai–orosz viszony javítását, a szankciók feloldását, merthogy azok látták kárát, akik meghozták azokat. Jelszava: Ausztria mindenek előtt! Vasárnap előtt az esélyek rendkívül kiegyensúlyozottak. 

A The Wall Street Journal kommentárja szerint – mivel Kelet-Ázsiában villámgyorsan összeomlanak az amerikai pozíciók – sürgősen meg kell erősíteni a kapcsolatokat Európával, bár errefelé szintén nem túl rózsásak a kilátások. Lélegeztetőgépen van a transz-atlanti szabadkereskedelmi megállapodás, és Trump nem kérdőjelezhette volna meg rosszabb időpontban a NATO létjogosultságát. A pénzügyi válság és a menekültáradat hatására olyan politikusok léptek előtérbe, akik kétségbe vonják a nemzetköz szervezetek hasznát. Sokan közülük rokonszenveznek a Putyin-féle nyomuló nacionalizmussal, erkölcsi konzervativizmussal és iszlámellenességgel. Egyesek közülük készek különalkut kötni az orosz elnökkel, bármi legyen is a következmény Európa számára. És ez nemcsak az orbáni Magyarországra érvényes, amely az illiberális demokrácia szószólója, és Putyin fő szálláscsinálója. Már elérte a földrész szívét is. Franciaországban Fillon keresi a közeledést Oroszországgal és feladná az Európa-barát irányvonalat.

Az orosz államfő a nyugati egység megtörésével próbálja visszaállítani az orosz befolyást. Ebben a helyzetben az Egyesült Államok egész európai szerepe bizonytalanná válik, mivel nem lehet tudni, hogy fegyveres agresszió esetén az USA továbbra is szolidáris-e megtámadott szövetségesével. Ezért a NATO-nak egységesen követelnie kell, hogy Trump feltétel nélkül kötelezze el magát az 5. paragrafus mellett.

A The Daily Telegraph úgy ítéli meg, hogy összeomolhat az unió, ha a soron következő nemzeti erőpróbák balul ütnek ki az összefogás számára. Mindjárt most vasárnap jön az osztrák elnökválasztás megismételt, 2. fordulója, és ugyanaznap tartják az olasz népszavazást is. Ha Renzi veszít, akkor azzal kinyitja a kaput a populista Öt Csillag Mozgalom vezére, Beppe Grillo előtt. Az pedig újabb csapás lenne az európai politikai elit számára és lehet, hogy bankválságot váltana ki Olaszországban. Március közepén jelen állás szerint jó esély van arra, hogy Hollandiában hatalomra kerüljön a szintén populista Wilders, aki népszavazást akar az ország uniós tagságáról. Május 7-én a franciák járulnak az urnákhoz, az előrejelzések azt mutatják, hogy Fillon lesz az elnök Le Pennel szemben. De ha utóbbi nyer, akkor leáll a német–francia motor és eddigi formájában az EU megszűnik létezni.

A lüneburgi közigazgatási főbíróság kimondta, hogy Németország nem toloncolhat ki Magyarországra menedékkérőket, mert ott embertelen és megalázó bánásmód fenyegeti őket – olvasható a Die Weltben. Az ítélet szerint a magyar menekülteljárás lényeges hiányosságokat mutat, még az is előfordul, hogy minden indok nélkül zárják be az érintetteket. A döntés mindazokra vonatkozik, akik német földre igyekezve először Magyarországon léptek az EU területére.

Az eljárást egy koszóvói albán kezdeményezte, akit a német hatóságok vissza akartak adni a magyar szerveknek. Ám már az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek, mivel azt állapította meg, hogy a magyar menedékpolitika rendszerszintű gyengeségekkel küszködik. A másodfokú verdikt most azt hangsúlyozza, hogy a menekültek fogva tartására szolgáló magyar intézményekben nem elfogadhatóak az állapotok, és nem lehet kizárni, hogy a magyarok az érintetteket a menedékkérelem érdemi elbírálása nélkül egyszerűen átteszik Szerbiába.

A Kurier szerint a Merkel körül csoportosuló régi Európa sokáig figyelmen kívül hagyta, hogy Le Pen és a többiek mennyire szorongatják az uniót, ám jövőre kemény küzdelem jön, főleg a fiatal választókért. A kancellár tisztában van azzal, hogy Trump szélárnyékában egy egész jobboldali-populista tengely kap a hatalom után. Fennáll a veszély, hogy a kontinens két táborra esik szét. Az egyik oldalon lesznek Berlinnel az élen azok, akik az összefogást, a liberális értékeket és az erős EU-t hirdetik. A másik térfélen Le Penék követelik a bezárkózást és az uniós kilépéssel játszanak.

A populisták főleg az időseket képesek megszólítani, egyidejűleg hatalmas az érdektelenség a fiatalok körében. A 17–34 éves kategóriában Magyarország 71%-kal vezeti azt listát, amely azt mutatja, hogy ezt a korosztályt mennyire nem foglalkoztatja a politika. Ráadásul az legifjabbak gyakran a jobboldalra voksolnak. Így a Front National-ra, illetve az osztrák Szabadságpártra, amelyek kihasználják az internet adta lehetőségeket. Orbán és Kaczynski már jó ideje illusztrálja, milyen könnyű lebontani a demokratikus vívmányokat. Európában már régóta zajlik a trumpizálódás, még mielőtt Trump győzött volna a tengerentúlon. Csak éppen nem vettek tudomást a gyújtogatókról. És ha a kontinens nem figyel, a demokrácia felfalhatja a saját gyerekeit.