A szervezet energia-egyensúlya két, egymást kiegyenlítő folyamatból tevődik össze, az energia-felvételből, illetve az energia-leadásból. Energiát táplálékbevitellel (evéssel, ivással) vesz föl a szervezet. A bevitt tápanyagok vagy a felépítő anyagcserébe lépnek be, tárolódhatnak, vagy különböző lebontó folyamatok során energiát szolgáltatnak. A fejlett társadalmakra jellemző, mozgásszegény, „ülő” életforma közben az egészséges energia-egyensúly megbomlik: a kevés testmozgás a szükségeset meghaladó tápanyagbevitellel párosul.
A feleslegesen bevitt kalóriák raktározódnak, ez elhízáshoz vezet. Az elhízás következményeként a későbbiekben súlyos anyagcsere-betegségek jelenhetnek meg, köztük a II. típusú cukorbetegség, majd később az érelmeszesedés. Közismert, hogy ezeknél a betegségeknél a súlyvesztés jótékony hatású, amit a hétköznapi életben a tápanyagbevitel korlátozásával érnek el.
A SIRT1 fehérje képes megemelni a szervezet energia-leadását, és ezáltal véd a metabolikus betegségekkel
szemben. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Orvosi Vegytani Intézetének kutatói
nemzetközi együtt működéssel (Johan Auwerx, EPFL, Svájc és Valérie Schreiber, ULP, Franciaország) olyan új
útvonalat tártak fel, melyen keresztül a SIRT1 fehérje aktiválható, és így növelhető a biológiai oxidáció mértéke, s a
veszélyeztetett csoportoknál a testsúly csökkenése érhető el – mondta el dr. Bay Péter egyetemi adjunktus,
kutatásvezető.
Vizsgálataik során felismerték, hogy egy másik enzimrendszernek, a PARP enzimcsalád két tagjának: a PARP-1 és -2
-nek a genetikai inaktiválása képes a SIRT1 aktiválására, és ebből adódóan a biológiai oxidáció megemelésére.
Megfigyelésük szerint mindkét enzim inaktiválása esetében a harántcsíkolt izomban emelkedik meg biológiai oxidáció.
Ez azért lényeges, mert a harántcsíkolt izmok adják az emberi testsúly 1/6 részét, így hatalmas arányuknál fogva
dominánsak az energia leadás, vagyis a testsúly csökkenése tekintetében. A PARP-1 és -2 enzim hiányos kísérleti
állatok védettek voltak az elhízással szemben, ezen felül a PARP-1 hiányos kísérleti állatokban nem alakult ki a II.
típusú diabétesz magas zsírtartalmú diéta etetése esetén sem.
A gyakorlati felhasználás szempontjából még fontosabb volt az a felismerésük, hogy az ún. farmakológiai PARP
inhibitorok (gátlószerek) szintén képesek a biológiai oxidáció megemelésére, és valószínűleg hatékonyan tudnak
védelmet nyújtani különböző metabolikus betegségekkel szemben. A PARP inhibitorok jelenleg a klinikai kipróbálás
különböző fázisaiban vannak, így ezek a szerek a későbbiekben könnyen hozzáférhetők, ha hatékonynak és
biztonságosnak bizonyulnak.
Az Orvosi Vegytani Intézet kutatását a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, az Országos Tudományos Kutatási Alap és a Norvég Alap támogatta.
