Miért lett a gyógyszerellátásból geopolitikai kérdés Brüsszelben?
Strasbourgban az Európai Parlament tegnapi vitája egyértelművé tette: az Unió már nem egyszerű egészségügyi problémaként tekint a gyógyszerhiányra. A gyógyszerekhez való hozzáférés az Európai Unió szemében stratégiai, sőt geopolitikai kérdéssé vált. A „European solidarity: key to securing medicine access in a shifting geopolitical era” című parlamenti vita mögött ugyanis jóval több húzódik, mint néhány hiánycikké vált antibiotikum vagy fájdalomcsillapító ügye. Az EU most lényegében azt próbálja eldönteni, hogyan tudja megvédeni saját egészségügyi rendszerét egy egyre kiszámíthatatlanabb világban.
A Covid után már semmit sem vesznek természetesnek
A koronavírus-járvány idején Európa sokkoló tapasztalatot szerzett: kiderült, hogy még alapvető gyógyszerekből is könnyen hiány alakulhat ki. Antibiotikumok, altatószerek, intenzív osztályokon használt készítmények tűntek el a piacról, miközben az országok egymással versengtek a készletekért. A helyzetet súlyosbította, hogy az európai gyógyszergyártás számos területen erősen függ az ázsiai beszállítóktól. Sok hatóanyag gyakorlatilag kizárólag Kínából vagy Indiából érkezik.
Brüsszelben most attól tartanak, hogy egy újabb globális válság – legyen az geopolitikai konfliktus, kereskedelmi háború vagy logisztikai összeomlás – ismét bénító gyógyszerhiányokat okozhat.
Az EU új jelszava: stratégiai autonómia
A tegnapi vita egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a gyógyszereket az EU egyre inkább ugyanúgy kezeli, mint az energiát vagy a félvezetőgyártást: stratégiai infrastruktúrának tekinti őket, ami jelentős szemléletváltás. Az elmúlt évtizedekben az európai egészségügyi rendszerek alapelve az olcsóság és a globális ellátási láncokra épülő „just-in-time” működés volt. A modell addig jól működött, amíg nem jött válság. Most azonban egyre többen vélik úgy, hogy inkább legyen valamivel drágább a rendszer, de működjön biztonságosan. A mostani parlamenti vita során három fő kérdés került előtérbe: vissza kell-e hozni a gyógyszergyártást Európába, hogyan kerülhető el, hogy válságban mindenki csak a saját érdekét nézze, és persze az, ki fizessen mindezért?
A gyakorlatban ez a kritikus gyógyszerek európai gyártását, a stratégiai készletek létrehozását, és közös uniós beszerzési rendszereket jelentene. Miután a nemzeti gyógyszerfelhalmozás könnyen újabb hiányokat okozhat más országokban, ezért a betegjogi szervezetek közös európai koordinációt és szolidaritási mechanizmusokat sürgetnek.
A támogatók szerint nem lehet kizárólag a világpiac jóindulatára bízni az európai betegek ellátását. A kritikusok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ez jelentős drágulást hozhat. Az európai gyártás költségesebb, és a túlzott állami beavatkozás torzíthatja a piacot. Az EU vezetői most azt próbálják kialakítani, hogyan lehetne a kritikus gyógyszereket közösen beszerezni és elosztani egy esetleges jövőbeli válság idején. A vita egyik hallgatólagos dilemmája: hajlandóak-e az európai társadalmak többet fizetni a biztonságért?
A háttérben már készül a Critical Medicines Act
A mostani vita nem elszigetelt politikai akció. Az Európai Bizottság már tavaly előterjesztette a Critical Medicines Act nevű jogszabálycsomagot, amelynek célja az uniós gyógyszerellátás biztonságának megerősítése. A parlamenti vita ennek politikai támogatását készíti elő. A következő hónapokban várható: a közös uniós beszerzési mechanizmusok kialakítása, a stratégiai gyógyszerkészletek létrehozása, a saját gyártási támogatások, valamint a kritikus gyógyszerek listájának bővítése. A tegnapi vita egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy az EU vezetői nem akarják még egyszer ugyanazt átélni, mint a Covid-járvány idején. Brüsszelben ma már sokan úgy gondolják: egy kontinens nem lehet valóban szuverén, ha az antibiotikumaihoz vagy alapvető gyógyszereihez más kontinensek politikai és gazdasági stabilitásától függ..
