Orbán állítása szerint „mi vagyunk Európa jövője”. Vagyis azok, amik MI VAGYUNK – a jelenben, az LESZ EURÓPA – a jövőben. Másként: a mi jelenünk azonos Európa jövőjével.
Ne engedjünk most a csábításnak, hogy megpróbáljuk vizionálni a jövő Európáját a jelen magyar egészségügyével, oktatáspolitikájával, gazdasági és pénzügyi mutatóival, az egy főre jutó éves GDP-adatokkal és így tovább! Orbán mondata több logikai-következtetési problémát vethet fel, én most csak egyet említenék meg. Arisztotelész a Hermeneutika 9. fejezetében kérdezi, hogy a „holnap lesz vagy nem lesz tengeri csata” kijelentés szükségszerűen igaz (minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis, a kétértékűség elvéből fakadóan), ám ebből nem következik, hogy a két lehetőség bármelyikének megvalósulása ne múlhatna annak nem szükségszerű, hanem esetleges mivoltán.
Vagyis: a jövőbeni esemény bekövetkezte vagy elmaradása nem szükségszerű, hiszen ha az lenne, akkor az emberiség szabad akaratát kérdőjeleznénk meg. A jövő idejű kijelentések esetlegesek: egy tengeri csata bekövetkezhet vagy nem következhet be, de nem szükségszerű sem az, hogy bekövetkezik, sem az, hogy nem következik be, noha szükségszerű, hogy a két lehetőség közül az egyik bekövetkezik.
Orbán viszont a holnapi tengeri csatával (Európa jövőjével) kapcsolatosan megfogalmazott állítását a jelenben igaznak és szükségszerűnek tekinti. Mindenesetre egyben igaza van: a jelen Magyarországán egyre kiterjedtebb módon és mértékben zajlanak a (tengeri és szárazföldi) csaták, s a jövőben (az ősztől kezdődően) ezek mennyisége csak nőni fog.
És ezeknek bekövetkezte semmilyen korrelációban nem áll a szabad akaratunkkal, kizárólag az övékével.