…Azt mondta, hogy ezek után két választása marad: vagy fenntartja a szerb és a horvát határon épült kerítést, vagy pedig egyből Ausztriába küld minden érkező menekültet. Amire az osztrák kancellár úgy válaszolt, hogy ha ez az alternatíva, akkor bontsa le a határzárat és irányítsa hozzájuk a migránsokat. A német kormányfő szintén arról beszélt, hogy nem jelent megoldást, ha műszaki zárat húznak a tagállamok közé, de még nem értek meg a feltételek a kérdés átfogó rendezésére.

Az EU vezetői ritkán ennyire megosztottak. Az ülés fő célja az volt, hogy lehiggassza a kedélyeket és csökkentse a károkat a hosszú kölcsönös vádaskodások után. Ám az eredmény bizonytalan, és ugyanezek a kérdések szerepelnek majd a három hét múlva esedékes újabb, legfelső szintű találkozó napirendjén. A magyarok a csehekkel, szlovákokkal és románokkal mélyen sértve érzik magukat, amiért kedden leszavazták őket az egyik leglényegesebb és legmérgezőbb belpolitikai ügyben.

Az uniós csúcsértekezlet előtt Orbán Viktor azzal vádolta meg a német kancellárt, hogy rá akarja kényszeríteni az unióra saját maga elképzelését a nyitott Európáról – írja a Yahoo/AFP. Úgy fogalmazott: a legfőbb, hogy ne legyen erkölcsi imperializmus. Útja bajorországi állomásán egyben azt hangoztatta, hogy Magyarországnak demokratikus joga, hogy másként közelítsen a menekültkérdéshez és saját maga tartsa ellenőrzés alatt a tömeges bevándorlás következményeit. Márpedig a magyar nép nem akarja, hogy minden migránst befogadjanak, és ezt tiszteletben kell tartani – tette hozzá. Egyben megismételte, hogy csakis önkéntes kvótáról hajlandó tárgyalni. 

Reuters: A déli határon a katonák, börtönlakók és közmunkások által emelt új fal azt tanúsítja, milyen kíméletlen hatékonysággal mozgósítja Orbán Viktor a magyarokat a migránsok ellen. Míg Európa vacillált, hogy mi tévő legyen, addig Magyarország a saját kezébe vette az ügyet. A határzár rendkívül népszerű idehaza, viszont elítélik a külföldi partnerek. Szentpéteri Nagy Richárd a Méltányosság Politikai Elemző Központtól azt mondja, hogy eltartott egy ideig, amíg a kormány a menekültek ellen tudta fordítani a közvéleményt, de a kampány már hozza a gyümölcseit, és kifizetődik, hogy a hatalom ellenőrzés alatt tartja a sajtó jó részét. Hiszen az állami tévében alaposan megszűrik a jelentéseket, így a néző azt látja, hogy ez egy csőcselék, köveket hajigál, rátámad a rendőrségre.

A kerítés építésének megszervezése a horvát határon pedig önmagában feltárja, hogy Orbán olyan erős államot képzel el, amely megmutatja a bicepszét. Ugyanakkor közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a miniszterelnök álláspontja a kerítés kapcsán árthat Magyarország európai megítélésének, pedig utóbbi fontos a gazdaság jövője szempontjából. Az UniCredit egyik elemzője azon töpreng, vajon a magyarok egyáltalán a földrészhez tartoznak-e még, miközben az ország az utóbbi 25 évben jelentős részben a nyugati szolidaritásnak köszönhette anyagi jólétét.

A legnépszerűbb amerikai hírportál, a Huffington Post azt elemzi, miként lett Orbán Viktor Európa gonosztevője a menekültválság kapcsán. A populista politikus azok közé tartozik, akik a leghatározottabban sürgetik a határok megerősítését. A röszkei eset, amikor a rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be, elárulja, hogy a kormány milyen messzire hajlandó elmenni.

Az ENSZ és jó néhány emberi jogi szervezet elítéli a korlátozásokat, ám azok nagyban növelték a miniszterelnök hazai népszerűségét. Vagyis megint bebizonyosodott, hogy Orbán politikai lehetőséget képes kovácsolni a válságból. Ezúttal azt mondogatja, hogy Európa ne avatkozzék be a magyar belügyekbe. Elutasítja, hogy az EU közös politikát alakítson ki a migránskérdésben. Azt hangoztatja ugyan, hogy a veszélyek és a potenciális költségek miatt nem kér a bevándorlásból, ám érvei jórészt vallási és nacionalista megfontolásokon alapulnak. 

A menekültügyben az Orbán-rezsim a keresztény tekintélyelvűség dárdahegyeként jelenik meg – írja a Frankfurter Rundschau. A nemzettest megőrzését az állam feladatává tette és egyesíti az új jobb spektrumot, amelynek napjainkban éppen a magyar politikus a vezéralakja. Ez a tábor a fasizmustól eltérően már nem akarja erővel eltörölni a liberális demokráciát, hanem a politika etnikai megtámasztásával belülről igyekszik „megreformálni” azt.

Az ún. „etnopluralizmus” kitart ugyan az emberi jogok mellett, de megfosztja azt átfogó tartalmától, mert a nemzetet „völkisch” módon értelmezi. Jörg Haider ez irányú vízióit napjainkban Orbán Viktor váltja valóra, ilyen alapon lép fel állami erővel az ellenzék ellen, amely másfajta nemzetfogalomban gondolkodik. A hírhedt „völkisch” ideológia része a sajtótörvény, a hivatalos kultúrpolitika és az elnyomó intézkedések a civil szervezetek ellen.

Az új jobbodali pártok eleve tudják, mit akar a nép, és főként, hogy ki tartozik a néphez. A romák, zsidók, ateisták, szocialisták és avantgárd művészek általában nem. Mivel ez az ideológia belülről fenyegeti a jogállamiságot, a demokráciát, alapjában véve posztfasizmussal, vagy Orbán kifejezésével élve: illiberális demokráciával állunk szemben. Horthy dicsőítése ellenére ő maga azonban nem fasiszta. Viszont a Fidesz már nem tekinthető hagyományos kereszténydemokrata pártnak. A kormányfő az autoriter keresztény államot valósítja meg.  

A magyar menekültpolitikát nem a bezárkózás teszi olyan felháborítóvá, hanem az ideológiai igazolása. A magyar nemzettestet meg kell óvni az idegen elemektől, pontosabban a látható kisebbségektől. Nem akarnak muzulmánokkal együtt élni, azaz a „völkisch” indíttatású elzárkózás remekül párosul a megvetéssel és a megalázással. A háború elől menekülő embereket egységesen megélhetési bevándorlóknak minősítik, ellátásukat ráhagyják az önkéntesekre, kiplakátolták, hogy nem kívánatosak az idegenek.

Az elemzés emlékeztet arra, hogy Camus szerint a politikába benyomuló gyűlölet előkészíti vagy bevezeti a fasizmust. A magyar katolikus egyházak kezdettől fogva támogatják Orbán irányvonalát, ami történelmi okok miatt esetleg még érthető is, ám objektíve megbocsáthatatlan. A hatalommal kialakult szövetség, amely egyáltalán nem szent, már régóta dühítő.

Magyar püspökök a miséken nyíltan arra szólítják fel a hívőket, hogy imádkozzanak a miniszterelnökért. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a keresztény egyházak orgánumai egy rossz szót nem szólnak a menekültpolitikáról. De idetartozik, hogy az európai egyházak egy szót sem vesztegetnek arra, hogy a keresztényi posztfasizmus lebontja a liberális demokráciát.