Európai csirkefarhát-árkörkép

Megpróbáltuk megbecsülni az átlagos csirkefarhát-árakat Európában. A felületes becslés alapján úgy tűnik föl, hogy a csirkefarhát európai kedvelőinek most Magyarországon a legolcsóbb a kedvencük. A hatósági ár egyébként nem jó eszköz az infláció ellen, nem is arra való a piacgazdaságban. Főleg annyit lehet vele elérni, hogy hiány lesz, és trükközni fognak a termékkel.

A magyar kormány egyes termékek árának hatósági megszabásával próbálta januárban mérsékelni az egyre inkább elszabaduló inflációt. Korábban már hatósági árat vezettek be a benzinre, de ez sem állította meg a fokozódó drágulást.

Nyolc százalék felett az infláció, és ebben még nincs benne a háború hatása

Az idén hatósági árassá tett élelmiszer-termékek közül a legérdekesebb talán a csirkefarhát volt. Ezt régóta a legszegényebb sorban tengődő nyugdíjasok ételének tartják, amit sokan csak a kutyájuknak vesznek Magyarországon is. Igazából nem is tudható, hogy valóban a kispénzű nyugdíjasok vagy az idősebb háziállatok kedvence-e.

Annyira meglepően dobta be ezt az ötletét a kormány, hogy csak később derült ki: a KSH nem is tartotta fontosnak mérni a csirkefarhát árát, ami a fura szabályozás miatt egyébként ahhoz is kellett volna, hogy kiderüljön a kormány által elvárt hatósági ár. Később 293 forint/kilós átlagárat mondott be a termékre a KSH.

Megpróbáltuk megbecsülni más európai országok csirkefarhát árait. Ez egyrészt azért sem volt egyszerű, mert máshol sem mérik ezt a terméket, emellett sok helyen nem világos, hogy egybe számolják-e az emberi és az állati fogyasztásra szánt csirkefarhátat.


A mindenképp pontatlan módszertan annyi volt, hogy fixnek vettük a sok helyen mért egész csirke (65 százalékos) agrártermék átlagos feldolgozói értékesítési árának és a kiskereskedelmi csirke far-hát átlagár tavaly októberi magyar arányát. Úgy számoltuk a mostani egészcsirke- (65 százalékos) árakkal, mintha ez az arány minden más országban azonos lenne ezzel. Ez az eltérő adók, a versenyintenzitás, a kulturális különbségek és még sok egyéb miatt biztosan nagyon pontatlan becslést ad, de a nagy különbségeket talán mutatja.


Ez alapján egy német csirkefarhát-kedvelő valószínűleg nem is álmodhat 0,7 eurós kilónkénti farhátárról otthon. Hetven eurócentért legfeljebb, mondjuk, egy 230 grammos ciabattát kap, nem egy kiló, állami árral védett hústerméket, de már Romániából is érdemes átjönnie annak, aki rengeteg csirkefarhátat vásárolna.

Sehol sem hatékony módszer az infláció ellen

A hatósági árat egyébként nem az infláció megállítására használják a piacgazdaságokban. Ilyesmire nem is hatékony, dacára, hogy újra és újra ezt szeretnék egyes vezetők. E témáról mások mellett például Muraközy Balázzsal, a University of Liverpool és a budapesti KRTK-KTI közgazdaságtan-kutatójával is beszélgettünk.

„Egy piacgazdaságban akkor van szükség árszabályozásra, ha a piac szerkezete nem teszi lehetővé, hogy a cégek hatékonyan versenyezzenek. (…) Ilyenkor optimális esetben egy független szabályozóhatóság alapos közgazdasági és jogi elemzések után eldönti, hogy milyen módon érdemes fellépni az erőfölény ellen, és az árszabályozás jellemzően az utolsó lehetőségnek számít. De a szabályozott áraknál is az a cél, hogy az ár tükrözze a költségeket. Így ha megnőnek a költségek, akkor a szabályozott árnak is emelkednie kellene” – mondta a közgazdász.

Közgazdász: A kormány alapvető összefüggések ellen küzd a különadók áthárításánál

„A magyar állam az elmúlt fél évben több ár szabályozásával is próbálkozott a csirke far-háttól a benzinig, a versenyben kialakuló árnál alacsonyabbat megszabva. Majd ezeknél a terméknél azzal a »meglepő« jelenséggel találkozott, hogy nem lett belőlük elég, hiány alakult ki. Illetve trükközni is kezdtek a cégek, például külön árulták a csirkefart és a csirkehátat, hiszen úgy nem volt szabályozva az ár. Egy másik alapvető probléma ezzel a megközelítéssel az, hogy általában a tehetősebb háztartásokat is támogatja – gondoljunk csak a benzinre –, és nem csak a rászorulókat” – magyarázta Muraközy Balázs.

A Kádár-rendszerből sokaknak ismerős lehet, hogy akkoriban évtizedekig rögzítették az alapvető élelmiszerek árát. Az Országos Árhivatal mellesleg egészen a 1930-as évekig visszanyúló gyökerű központi árirányítási szerv volt az országban. Ezt több átszervezés után végül 1990-ben szüntették meg.