Nyugat-Európa nagy részében azonban jelenleg lázadoznak Brüsszel túlzott hatalma ellen. És visszaüt a jóléti politika: megterheli a gazdaságot, ami ugyanakkor kapóra jön a nacionalistáknak és gerjeszti az ellenségességet a menekültekkel szemben.

Németország gazdasági eszközökkel érvényesíti befolyását a földrészen, de Berlin az integrációt szorgalmazza, nem utolsó sorban azért, hogy megszabaduljon múltja démonaitól – folytatja cikkét a The Wall Street Journal. Merkel ügyesen politizál, leszámítva az olyan alkalmankénti kudarcokat, mint a kölni incidens volt. Ő azonban nem Bismarck, nem Nagy Frigyes. A nácizmus öröksége és a Nyugat, illetve Oroszország közötti földrajzi helyzet erősen a német vezetés ellen szól a kontinensen. Vagyis nincs más választás, mint hogy Amerikának kell átvennie az irányítást.

Az USA számára a II. világháború óta a legnagyobb külpolitikai katasztrófa lenne, ha Európa még jobban szétesnék. Mert legyen bármennyire tökéletlen a szervezet, Washington szemében még a NATO-nál is inkább a szabad, egyesült és jómódú földrészt testesítette meg.

A gond az, hogy Obama szerint Európa kevésbé fontos, mint a hidegháború idején volt. Ám igazából mind katonai, mind diplomáciai szemszögből többet kell foglalkoznia a Baltikumtól a Fekete-tengerig terjedő térséggel, és ez érvényes a következő kormányzatra is. Nemcsak Putyin agressziója, hanem amiatt is, hogy fennmaradjon mind az EU, mind a Nato belső kohéziója és képessége. Ez azt jelenti, hogy az unióra a jövőben nagyobb politikai felelősség hárul.

Elmúltak azok az idők, amikor Európa stabilnak és kiszámíthatónak számított. A dilemma az, hogy az EU képes-e az egykori, multikulturális Habsburg-birodalom helyébe lépni, amely évszázadokon át védte a kisebbségeit és az érdekeit. A válasz nem kizárólag attól függ, hogy mit tesz a kontinens maga, hanem attól is, hogy az USA miként dönt.

A The Financial Times úgy értékeli, hogy patthelyzet alakult ki az EU és Lengyelország között. A Bizottság tévedett, ha azt hitte, hogy az ultrakonzervatív lengyel kormány az uniós vizsgálat bejelentésének hatására legalább egy időre leáll ellentmondásos reformprogramjával. Ehelyett Brüsszel ismeretlen vizekre hajózik, amikor fel akarja mérni egyik tagállamában a demokrácia állapotát, továbbá szembemegy a kihívó Varsóval, amely bátorságpróbára készül, és ez megterheli a két fél viszonyát. A próba az unió alapjait fenyegeti.

Az egyik oldalon vannak a jogállam szentségét hangoztató biztosok, a másik térfélen pedig a lengyel kormánypárt, amely elutasítja a külső beavatkozást és ragaszkodik a nemzeti döntés jogához.  

Brüsszelben sokan a kelet-európai illiberális tengely részének tekintik az erősen euro-szkeptikus és nacionalista lengyel vezetést. Az EU-t annak idején először megzavarta, hogy Orbán Viktor módszeresen a saját kezében halmozta fel a hatalmat. Majd a kvótadöntés elutasítása nyilvánvalóvá tette milyen mély az árok a régi és az új Európa között.

Lengyelország viszont régóta sikertörténetnek számít a közösségben, ezért Brüsszel most két veszéllyel néz szembe: vagy azzal, hogy nem csinál semmit, vagy pedig azzal, hogy túlreagálja a dolgokat. Mindesetre most olyan helyzet állt elő, amikor a végén az egyik félnek vissza kell lépnie, ha le akarják zárni az ügyet.

A szerdai bizottsági ülésen egyébként Navracsics Tibor óvott attól, hogy uniós intézmények megfélemlítsék Varsót. Lengyel kollégája hasonló félelmeket hangoztatott.

Annak idején Orbán jogi macska–egér-harcba kezdett Brüsszellel, miközben azzal vádolta meg, hogy támadja a magyar szuverenitást. Az EU nemigen tudott mit kezdeni vele, és emiatt most egynémely hivatalosság úgy gondolja, hogy a lengyeleknek szigorú választ kell küldeni, még ha ez politikailag bizonytalanabb is.

Az unióban sokan tudják, hogy veszedelmes még jobban kiélezni a kétoldalú kapcsolatokat, mások viszont azzal érvelnek, hogy ha a 27-ek becsukják a szemüket Kaczynski még radikálisabb változtatásai láttán, az aláássa az unió alapjait, és felbátoríthatja az utánzókat.

A The Irish Times arra figyelmeztet, hogy egyre mélyebb a kelet–nyugati megosztottság, viszont az unió hitelességét kezdi ki, ha nem lép fel a jogállami normák megsértése láttán. Brüsszel hónapok óta aggódik, mert attól tart, hogy a visegrádi formáció fórum lehet az egyre követelőzőbb politika számára a V4-ek részéről. A nagy törést tavaly a többségi kvótadöntés okozta, bár már jó ideje aggályos a magyar jogállamiság állapota.

Az ország Orbán Viktor alatt fokozatosan jobbra tolódott, és ez félreverte a vészharangokat Brüsszelben. Az Európa Tanács lesújtó jelentése bírálta, hogy idegengyűlölő és antiszemita témák uralják a magyar politikai közbeszédet. Fico és Orbán egymással vetélkedik az uszításban, de a lengyel fejlemények még jobban nyugtalanítják az EU-t. Ráadásul a felvételre váró országok, mint pl. Szerbia már elégedetlenkednek, mivel nekik szigorú jogállami normákat kell teljesíteniük, miközben a magyarok és a lengyelek nyíltan megszegik ugyanezeket a szabályokat.

A Die Zeit kommentárja drámainak nevezi, ami Magyarországon történt, illetve ami napjainkban lengyel földön játszódik le. Persze nemcsak ennek a két államnak vannak bajai, az elemzés mégsem tartja hibának az unió keleti bővítését. Csak persze könnyű rájuk kenni a felelősséget, amihez a magyar fejlemények annak idején jó alapot szolgáltattak, miközben a problémák javarészt Írországban, a görögöknél, és másutt jelentkeztek. Ezzel együtt a magyar kormánypárt – jogaival visszaélve – a maga céljaira használt fel közintézményeket. A lengyeleknél ugyancsak a hatalom bebiztosítása van napirenden, amit nacionalista szólamok kísérnek, az EU-t a technokraták diktatúrájának állítják be. Ezért helyes, hogy az unió – az óriási varsói felháborodás ellenére – megnézi, mennyire áll meg a jogállam elleni támadás vádja. Ám ami jelenleg Lengyelországban zajlik, az nem igazán az ő problémájuk. Európában másutt is előretörnek a szélsőjobbosok, illetve a populisták. Ők a kihívás a földrész legitimitása számára.

Lengyelországban jelenleg szó sincs putyinizálódásról, aki nem hiszi, nézze meg, hogyan veszik kötőfékre Oroszországban azt a keveset, ami még a civil társadalomból megmaradt. A keleti nyitás stabilizálta az EU-t, és a lengyeleknek azóta sikerült szembeszállniuk a korrupcióval, demokratikus intézményeket teremtettek és megerősítették a civil szektort. És a nép Európa felé fordul, a Jog és Igazságosság nem tudja manipulálni. A PiS nem az egész országot képviseli, ám veszélyes úton jár. Mint oly sok párt a mai Európában.