Juncker szerint a terv három pilléren nyugszik:

– 2015 júniusáig létrejön az új Stragégiai Befektetések Európai Alapja, amelybe az uniós költségvetés és az Európai Befektetési Bank 21 milliárd euróval száll be. Ez az alap hivatott mobilizálni legalább 315 milliárd eurónyi további befektetést 2015 és 2017 között;

– egy „projekt-csatornaˮ és a hozzá kapcsolódó támogatási program létrehozása, amelynek célja, hogy a tőke oda jusson el, ahol leginkább szükség van rá; valamint

– munkaterv kidolgozása arra, hogyan lehet vonzóbbá tenni Európát a befektetők számára, és hogyan javítható a befektetők dolgát megnehezítő szabályozás.

 

Juncker befektetési csomagját méltatva a néppárti (EPP) képviselőcsoport német vezetője, Manfred Weber szerint „a magántőke mozgósítása jobb, mint újabb adóságba verni magunkat.” De Weber hozzátette: a tagállamoknak folytatniuk kell a strukturális reformokat, hiszen „ha a bírósági ügyek annyi ideig elhúzódnak, mint Olaszországban, ha a munkaerőpiac annyira rugalmatlan, mint Franciaországban, és ha a tervezés olyan sok időt vesz igénybe, mint az én országomban, akkor nem túl meglepő, hogy nem jönnek a befektetők.”

A szocialisták és demokraták (S&D) olasz vezetője, Gianni Pittella elmondta: „Jobban szerettünk volna több közpénzt, több állami befektetést, de a kiindulópont jónak látszikˮ. Kiemelte: a szocialistákat „nem a hitelminősítők véleménye érdekli, hanem hogy mi történik az emberek életévelˮ. Emlékeztette Junckert: az S&D azzal a feltétellel támogatta a megválasztását, hogy leteszi az asztalra a befektetési csomagot, amelynek alakításában a Parlament is teljes jogú tagként vehet részt.

Juncker locsolókanna-metaforáját átvéve a konzervatívok és reformerek (ECR) képviselőcsoportot vezető brit Syed Kamall megkérdezte: „Honnan tudjuk, hogy pont a locsoló hiányzik a növekedéshez? Hogy nem éppen a kormányzati árvíz mossa el a magánbefektetést? Hogyan garantáljuk, hogy nem egy magán-öntözőrendszerről van szó, amit sose kapcsolnak majd be? Részletes választ várunk ezekre a kérdésekre. (…) A válasz birtokában talán támogatni tudjuk a tervet.”

A liberálisok (ALDE) belga vezére, Guy Verhofstadt szerint a befektetéseket a tagállamokban véghezvitt strukturális reformoknak kell megerősítenie. „A pénz rendelkezésre bocsátását lehetne például munkaerő-piaci reformok véghezviteléhez kötniˮ – javasolta, hangsúlyozva az uniós egységes digitális, energia- és tőkepiac megteremtésének fontosságát. „Különben nagyon sok pénzt fogunk elveszíteniˮ – mondta. Verhofstadt a magánbefektetők motiválása végett az alapból származó pénz felhasználását adómentessé tenné.

A baloldal (GUE/NGL) részéről Dimitrios Papadimoulis görög képviselő Junkerhez szólva közölte: „a bemutatott csomag nem más, mint üres szavak; 16 milliárd euró az európai költségvetésből jön, öt milliárd pedig az Európai Befektetési Bankból. Egyetlen eurónyi friss forrást sem látni, ön mégis azt ígéri, hogy valami módon ez a pénz tizenötször ekkora befektetést fog kiváltani. Miközben az európai gazdaság stagnál, az eurózóna pedig recesszióban, nem lesz a világon olyan közgazdász, aki ezt elhinné.”

A zöldeket (Zöldek/EFA) vezető Philippe Lamberts belga képviselő a befektetési csomagot „nagyon jó szándékkal készült tervnekˮ nevezte, de kiemelte: „le kell számolni a kaszinó-gazdasággalˮ. Úgy vélte, „a csalással és az adóelkerüléssel szembeni fellépésnek [a program] szerves részévé kell válniaˮ. Kiemelte: az uniónak zöldebb energiaforrásokra kell átállnia: „Nem kellene napi egymilliárd euróval támogatni Vlagyimír Putyint.”

Az euroszkeptikusok (EFDD) részéről Patrick O’Flynn brit képviselő szerint Juncker „folytatja a pazarlástˮ, miközben az igazi gond az euró, a közös valuta, amely a déli államokat megakadályozza fizetőeszközük leértékelésében, így nem tudnak vonzó feltételeket teremteni a befektetők számára.

Gerolf Annemans belga független képviselő szerint a befektetési csomag „tulajdonképpen nem más, mint újrafelhasználás, újracímkézés (…) Felesleges locsolóról van szó, hókuszpókuszról, abarakadabráról, Gazdálkodj okosan!-pénzrőlˮ.

A Bizottság alelnöke, Jyrki Katainen válaszában kifejtette, hogy az új alap a lehető legnagyobb reálgazdasági hatásra törekszik, valódi projektekbe öntené a meginduló magán- és közpénzt, és valódi munkahelyeket teremtene. A tagállamok által az alapnak adott hozzájárulást a Bizottság nem vizsgálná a Stabilitási és növekedési paktum szabályai alapján. Az alap „az európai szinten megjelenő újfajta megközelítésről tanúskodik – meg szeretnénk változtatni a közpénzek felhasználásának módjátˮ, elsősorban azzal, hogy támogatást nyújtanak a kockázatosabb projektekre hitelt felvevőknek.