A mai pulykakonferencia előadói a többi között hangsúlyozták: a baromfihúsok az 1. számú állatifehérje-forrássá lépnek elő a világban, ekként hazánkban is. A sikerhez azonban nagy szükség van a tojás-, a tej- és a baromfihús-fogyasztást ösztönző népjóléti és népegészségügyi országos programra – miként fogalmaztak – akár e célt támogató adópolitika révén is.

A hazai előadók – Erdélyi István, a Magyar Pulykaszövetség elnöke; Horn Péter akadémikus, Szakály Zoltán intézetvezető egyetemi tanár; Ron Slavnik, a Hybrid cég kereskedelmi igazgatója; Friedrich László, egyetemi docen; Gundel János, professor emeritus – kifejtették, hogy a közeli jövőben minden eddiginél élesebb verseny várható az állattenyésztési ágazatok között a rendelkezésre álló anyagi és természeti erőforrásokért. Mindenekelőtt a takarmányforrásokért és a vízért. Mindeközben különösen nagy gondot kell fordítani „az egységnyi állati termékre jutó környezetterhelő hatás” kezelésére. Az viszont vitathatatlan, bizonyított tény: a baromfiiparág máris a leghatékonyabb állatifehérje-termelő ágazat, és a tojástermeléssel együtt a legnagyobb mértékben járul hozzá a világ népességének teljes értékű állatifehérje-ellátásához; még a szarvasmarha-tenyésztést megelőzi – hús- és tejtermelő kapacitásával egyetemben.

A szakmai előadásokból kiderült, hogy hazánk lakossága negyven évvel ezelőtt (de még 2000-ben is) a nagy baromfihús-fogyasztók közé tartozott földrészünkön; a pulykahús volt a második leggyakrabban fogyasztott baromfihús. Csakhogy az utóbbi években drámaian csökkent itthon valamennyi húsféleség fogyasztása, és nem éri el az 1970. évit. Pulykahúsból, például, évente mindössze öt és fél kiló jut hazánk egy lakosára. Ennek megfelelően – kényszerből – drámai módon hanyatlott a pulykahús-termelés is: a tíz évvel ezelőtti 150 ezer tonnáról (tavalyi adat szerint) 87 ezer tonnára. Az előadók bizakodók, azt tapasztalják, hogy mostanra kezd kialakulni a kereslet és a kínálat egyensúlya. Ehhez az is hozzájárul, hogy az állatjóléti támogatás az idén csaknem kétszerese a tavalyinak. Remény van arra, hogy a következő hat évben háromszázmilliárd forint támogatás jut az élelmiszeriparnak, benne az állattenyésztésnek is.

M. André Goodfriend.„Hazámban, az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás napja az egyik legfontosabb nemzeti ünnep, igazi amerikai ünnep – kezdte hozzászólását az eseményt jelenlétével kitüntető M. André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője. – Vallási és kulturális hagyományok övezik a hálaadás napját, ami a családi és baráti kötelékek egyik jelképe. Jelzi, mennyire fontos egymás segítése minden körülmények között. Az ünnep szimbóluma a pulyka, ez a nagy testű amerikai állat..” Az előadó részletesen szólt az amerikai pulykatenyésztésről, a -fogyasztásról és a -kereskedelemről. Reményét fejezte ki, hogy bővülni fog az Egyesült Államok és Magyarország mezőgazdasági, szakmai együttműködése.

Kanada budapesti nagykövetségének kereskedelmi attaséja, Bradwin Niblock arra hívta föl a hallgatóság figyelmét, hogy hazájában néhány évtizeddel előbb, 1578-ban tartották az első thanksgiving-et, amikor hálát adtak a bőséges termésért. A hálaadás napját 1879-ben nyilvánították hivatalos nemzeti ünneppé, és a kanadaiak déli szomszédaiknál másfél hónappal előbb, már október második hétfőjén ünnepelnek. Az ő ünnepi asztalukon is a pulyka fő fogás – sütőtökkel és egyéb szezonális finomságokal egyetemben. A szakdiplomata fölhívta a figyelmet arra, hogy az állattenyésztéssel, húsfeldolgozással és kereskedelemmel foglalkozó kanadai Hybrid cég a világon a második legnagyobb a pulykaágazatban. Magyarország egyik fontos kereskedelmi partnere a Hybridnek, amely kiváló szakmai kapcsolatot ápol a szarvai Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt.-vel.

Pogár Demeter, az MTI washingtoni tudósítója összefoglalót készített a hálaadás napjáról, amely a karácsony mellett a legfontosabb amerikai családi ünnep.

A hagyomány szerinti első ünnepséget 1621 őszén a Zarándok atyák – a mai Massachusetts állam területén található Plymouth angol gyarmat telepesei – rendezték, és három napig lakomáztak a bőséges termésből a wampanoag indiánokkal. Történészek azonban az európai telepesek korábbi hálaadásairól is tudnak Észak-Amerikában, például Virginiában már 1619-ben tartottak ilyet.

Az ünnep Abraham Lincoln elnök egy 151 éve kihirdetett proklamációja nyomán vált országossá. Lincoln rendelete szerint a hálaadást november utolsó csütörtökén kell megejteni, amit Franklin Delano Roosevelt úgy módosított, hogy a hónap negyedik csütörtökén kerüljön az asztalra az ünnepi pulyka, sosem az ötödiken, ha van ilyen.    

A földrésznyi országban a tavalyi adatok szerint hat olyan település található, amelyet az ünnepi vacsora fő fogásáról, a pulykáról neveztek el. Ilyen a 435 lakosú louisianai Turkey Creek (a.m.: Pulykapatak), a texasi Turkey (410 lakos), az észak-karolinai Turkey (291), az arizonai Turkey Creek (294), valamint a pennsylvaniai Upper és Lower Turkeyfoot (Felső- és Alsó-Pulykaláb).

A pulykasülthöz nélkülözhetetlen áfonyaszósz alapanyagául szolgáló bogyó nevét négy település viseli, közülük a legnépesebb az ugyancsak Pennsylvaniában található Cranberry Township, amely tavalyi adatok szerint 29 490 lelket számlált. A Plymouth szó egyébként 42 amerikai földrajzi névben szerepel valamilyen formában.

Az országban 24,5 millióan vannak olyanok, akik – akárcsak a plymouthi telepesek – angol felmenők leszármazottjai, közülük 664 ezren az ünnepnek a hagyomány szerinti szülőhelyen, Massachusettsben. Wampanoag indiánokból 2010-i adatok szerint 6500 lehet, felük szintén az új-angliai államban él.

Az amerikai háztartások 98,6 százalékában volt tavaly gáz- vagy elektromos sütő, ami nélkülözhetetlen a pulyka elkészítésében, és 96,8 százalékban volt mikrohullámú sütő. A lakások 69,3 százalékában mosogatógép segíti a nagy közös étkezés utáni rendrakást.

Az Egyesült Államokban 2012-i adat szerint 66 047 élelmiszerboltban, 3240 pékségben és cukrászdában és 2788 zöldségpiacon lehet megvásárolni az ínyencségek alapanyagait.  

Az előrejelzések szerint az idén összesen 242 millió pulykát fognak felnevelni az országban, 5 százalékkal többet, mint két évvel ezelőtt. Ezekből 45 milliót Minnesotában, 35 milliót Észak-Karolinában, 29 milliót Arkansas-ban 17–17 milliót Indianában és Missouriban, 16 milliót pedig Virginiában. Az Egyesült Államok tavaly 19 millió dollárért importált élőpulykát (csaknem kizárólag Kanadából), 10,4 millióért pedig édesburgonyát (mintegy felerészt Dominikáról). Az élőpulyka-kereskedelemben az amerikai deficit 13,6 millió dollár volt, az édesburgonyáéban azonban 86,1 milliós többlet keletkezett.

Áfonyából az idén a várakozások szerint 388 ezer tonnát takarítnak be az Egyesült Államokban, ebből 244 ezret Wisconsinban, 95 ezret Massachusettsben; New Jersey, Oregon és Washington államban is tetemes mennyiségű bogyó terem.

 

A Wikipédia, a szabad enciklopédia így ír a hálaadásról

A hálaadás (angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják.[1]

…Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom.

Ezen a napon játszanak három NFL, illetve számos egyetemi és középiskolai amerikai futball-mérkőzést is, ami tovább növeli a nap jelentőségét az amerikaiak számára.

Hálaadás Kanadában

A kanadai hagyományok Martin Frobisher 1578-ban, Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt.

Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak 1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.