Évente ezer gyerek hiába várja az örökbe fogadását

Igen nagy mértékben csökkent az örökbefogadások száma hazánkban, miközben több a gyerekre várakozó szülő, mint a szülőre váró gyerek. Az örökbefogadásra váró gyerekek egy részére nincs kereslet. November 9. az örökbefogadás világnapja. 

Öt év óta először csökkent 1000 alá az örökbefogadások száma (901), miközben kétszerennyi az örökbe fogadható gyermek (1778). A gyerekek számánál jóval többen (3113 fő) várnak gyerekre. A nagy különbség oka, hogy az örökbefogadók többsége 3-4 évesnél fiatalabb, egészséges gyereket szeretne, viszont az örökbe adható gyerekek között több az ennél idősebb, roma származású, kisebb-nagyobb betegséggel élő. 

Az SOS Gyermekfalvak több mint 1000 embert kérdezett meg örökbefogadással kapcsolatos elképzeléseikről. Tízből nyolc válaszadó – ha nem lehetne természetes úton gyermeke – örökbe fogadna. Tízből hat választaná az „asszisztált reprodukciós eljárásokat”, például a lombikprogramot. 

A megkérdezettek huszada csak úgy fogadna örökbe, ha ismerné a gyermek vér szerinti szülőjét.  

Sokáig a szülők többnyire titkolták, hogy gyermeküket örökbe fogadták, jelenleg az ellentétes gyakorlat erősödik, összhangban a pszichológusok és szakemberek ajánlásával. Az örökbefogadást feltételezhetően vállalók többsége úgy véli, elmondaná a gyermeknek, hogy nem ő a vér szerinti anyja, apja (89,9%), mintegy 2% elzárkózik ettől, sokan pedig bizonytalanok (9%). Megoszlanak köztük a vélemények arról, mikor kell a gyermekkel beszélni erről: harmaduk úgy gondolja, akkor, ha a gyermek már felfogja azt, többsége azonban már a kezdetektől nyilvánvalóvá tenné (62,8%).

„A korszerű gyermeknevelési tudás szerint egyértelmű, hogy a családi titok káros a gyerek fejlődésére, aláaknázza a bizalom kialakulását. Ezért fontos, hogy a gyerek örökbefogadása ne legyen titok, a szülők tudjanak a kérdésről nyíltan beszélni a gyerekkel az első pillanattól kezdve. Ebben sokat segítenek azok a fényképek, tárgyak, amiket a gyermek a vér szerinti családjából hoz magával”– véli az SOS szakmai vezetője, Szilvási Léna. 

A vér szerinti családdal való találkozás neuralgikus pont lehet egy örökbefogadói család életében, de erre is nagy nyitottságot mutatnak a megkérdezettek. A válaszadók fele minden további feltétel nélkül engedné örökbefogadott gyermekének, hogy találkozzék vér szerinti testvéreivel, ha a gyermek szeretné, 36,4%-a csak bizonyos kor fölött. Ennél kisebb arányban engednék a vér szerinti szülővel való találkozást: a szülők harmadának nem okozna gondot, de minden második megkérdezett csak bizonyos kor fölött járulna hozzá. 

Nem vagyunk megértőek a vér szerinti szülők iránt – derül ki a felmérésből. Csak minden tizedik megkérdezett adna több időt a szülőnek, hogy rendezze sorait, mielőtt örökbe adná a gyermekét. A jogszabály szerint: ha a szülő 3 hónapig nem látogatja gyermekét, az utód örökbe adható. 

„Ritkán beszélünk a nevelőszülők szerepéről az örökbeadás folyamatában, pedig a családok életében kulcsszerepük van. Az esetek nagy részében ők közvetítik végleges családba a gyerekeket. A nevelőszülő feladata, hogy felkészítse az új családba beilleszkedésre, amihez igen nagy szakértelem kell. Úgy kell szeretniük a gyerekeket, hogy abból a kicsik építkezhessenek, megtanulják az érzelmi kötődést, de közben pár hét alatt a nevelőszülő támogatása mellett képesek legyenek egy új családhoz kötődni” – mondja Szilvási Léna. 

A megkérdezettek közel 60%-a tartaná a gyerek korábbi nevelőszülőjével a kapcsolatot. 

Szintén érdekes kérdés, hogy mi történik, ha az örökbefogadott gyermeknek valamilyen okból nem sikerül beilleszkednie a családba. A vonatkozó jogszabályok szerint a szülőknek 30 nap áll rendelkezésükre, hogy véglegesítsék döntésüket.

Bár ritka, de olykor előfordul, hogy ez idő alatt meggondolják magukat és visszaadják a gyermeket. Tavaly 11 örökbefogadást bontottak fel törvényesen. „Ennél több esetet ismerünk, amikor az örökbefogadott gyermek – főleg kamaszkorban – vissszatér a gyermekvédelembe úgy, hogy az örökbefogadást nem bontják fel.