Bár eredetileg Szeged lett volna a helyszín, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) XXIV. vándorgyűlését virtuális formában tartják meg június 9-12-ig. A szakmai esemény fókuszában a covid-19 járvány áll, számos előadás foglalkozik a pandémia akut és elhúzódó pszichiátriai-pszichológiai következményeivel és a terápiás lehetőségekkel is. Természetesen ezen túlmenően is számos egyéb újdonságot, friss vizsgálati eredményeket ismerhetnek meg a résztvevők. (A nyitó kép forrása: inicea.fr.)
Az idei rendhagyó rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón dr. Balázs Judit, a társaság regnáló elnöke, dr. Unoka Zsolt főtitkár, valamint dr. Szekeres György, a megválasztott
következő elnök és dr. Osváth Péter alelnök vázolta a vándorgyűlés kapcsán a hazai járvány alatti munkájukat és az utóhatások kezelése érdekében végzett kutatásaik eredményeit.
A mentális betegséggel élők ellátásában dolgozó szakemberek legnagyobb hazai tudományos seregszemléjén közel 1000 résztvevővel kerül sor, aki mintegy 200 tudományos előadást, szimpóziumot hallgathatnak és nézhetnek meg.
Miért online a vándorgyűlés? Mert még mindig jobb az óvatosság. Ugyanakkor az online rendezés egyik legnagyobb előnyeként lehetőség nyílik arra, hogy a párhuzamosan zajló szekciókba is bepillanthassanak az érdeklődők, illetve mivel a teljes programot rögzítik, így akár a vándorgyűlés összes rendezvénye végignézhető lesz a nyáron.
A vándorgyűlés fő témájához kapcsolódóan sok program és előadás foglalkozik a covid-19 járvány közvetlen és közvetett mentálhigiénés hatásaival, és a mind gyakoribbá váló pszichiátriai és pszichológiai problémák kezelésével.
A közel másfél éve tartó covid-19 pandémia a maga kedvezőtlen biológiai és pszichoszociális hatásaival érezhetően megváltoztatta életünket. Kutatások szerint kétirányú kapcsolat van a covid-19 vírus fertőzése és a mentális betegségek között: a vírusfertőzés hajlamosít pszichiátriai gondokra (elsősorban hangulatzavarra), és az eleve már ilyen betegségben szenvedők fogékonyabbak a covid-19-fertőzésre. Epidemiológiai vizsgálatok
szerint a pandémia előtti időszakhoz képest 2020-ban lényegesen megnőtt a depressziós és szorongásos betegek száma, de meglepő módon az eddigi vizsgálatok szerint az öngyilkossági mortalitás ezzel nem mutatott azonos irányú változást.
A járvány kezdetétől fogva sokakat foglalkoztató kérdés, hogy a kialakult helyzet pontosan hogyan fog hatni a befejezett öngyilkosságok számának alakulására. Hazai közleményekből tudható, hogy az öngyilkossági kísérletek, valamint a befejezett öngyilkosságok száma egyenesen arányos egymással. A konferencián bemutatják: a pandémia kezdetétől 2021 márciusáig gyűjtött adatok alapján elmondható, hogy például a
fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórházban nem nőtt, hanem kisebb mértékben csökkent az öngyilkossági kísérlet miatt ellátott betegek száma, azonban már számos nemzetközi adat látványos növekedésről számolt be.
Az egyik legérdekesebb új kutatás szintén e témához kapcsolódik. A covid-19 járvány a megszokott hétköznapi életünk része lett, a járvány szimbólumává vált orvosi maszk pedig a mindennapoké. A fővárosi és szegedi szakértők kutatásunkban azt vizsgálták, hogy milyen hatással van a maszk látványa a társas érzékelésre (percepcióra), és mindez hogyan befolyásolja az emberek bizalmi attitűdjeit.
Az online kérdőíves kutatásban összesen 1377-en vettek részt. A kérdőív első felében a járványügyben releváns szervekkel szembeni bizalmi hozzáállást mérték fel (azaz az illető mennyire értett egyet például a korlátozásokkal), a másodikban pedig maszkos és nem maszkos arcképeket kellett pontozni a megbízhatóság, fenyegetettség, attraktivitás szerint.
A tudomány és média iránti bizalmat mérő faktor és az arcok megítélése között szignifikáns összefüggéseket találtak. A tudomány iránti bizalom együtt járt a maszkos képek magasabb attraktivitásának és jobb megbízhatóságúnak, valamint kevésbé fenyegetőnek ítélésével. A média iránti bizalom hasonló eredményeket mutatott. Az állami szervekkel szembeni bizalmat mérő faktor összefüggött az az iránti bizalommal, hogy a maszk viselése megvédi önmagát és másokat, valamint ellentétes volt azzal az viselkedéssel, hogy a maszk fizikailag károsítja a viselőjét. Összességében elmondható, hogy a különféle szervekbe vetett bizalom egyenesen összefügg a maszkos személyek jobb megítélésével, valamint a maszk hatékonyságába vetett hittel.
Egy másik, témába vágó kutatásban a szegedi szakemberek az vizsgálták, hogy mely tényezők befolyásolják leginkább azt, hogy az adott személy egyetért-e a maszkviselés szükségességével. Kiderült, hogy a maszkviselés támogatását az befolyásolja, hogy mennyire nehezíti meg mások beszédének megértését, és mások érzelmeinek olvasását. Az összeesküvés-elméletekbe vetett hitt csökkentette a maszkviselés támogatottságát, mint ahogy az általános bizalmatlanság is, miközben az empátia növelte azt. Érdekes, hogy a tesztet kitöltők általánosan úgy vélekedtek, hogy mások szerint kényelmetlenebb a maszk, mint szerintük.
Az eredmények kapcsán a kutatók felhívják rá a figyelmet, hogy a maszkviseléssel kapcsolatos viselkedést megcélzó kommunikációban érdemes külön figyelmet szentelni a hiteles információk átadására (összeesküvés-elméletek ellensúlyozására), valamint a
maszkviselés normalizálására, és annak tudatosítására, hogy a társadalmi támogatottság valójában nagyobb, mint ahogy azt az egyének feltételezik!
A covid-19 járvány első hullámának jelentkezése és a korlátozó intézkedések kapcsán egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra is, hogy a hirtelen változások és bizonytalanság negatív hatással lehet a gyermekek és fiatalok mentális egészségére.
Az eseményen bemutatott új kutatás célja a 3–18 évesek életminőségének és mentális egészségének vizsgálata volt a covid-19 járvány első hulláma alatt. A kérdőíves megkérdezésben itt szülők, jellemzően édesanyák vettek részt. A szülői beszámoló szerint a covid-19 járvány első hullámának idején csak a gyermekek felének volt jó az életminősége a kortárs kapcsolatok, a szabadidő eltöltése és a mentális egészség területén, és a gyermekek fele mutatott klinikailag már jól érzékelhető pszichés tüneteket.
Egy másik kutatásban kifejezetten online oktatásban részt vevő serdülőket vizsgáltak. Az eredményekből nemcsak az derült ki, hogy lényegesen alacsonyabb életminőségről számolnak be a serdülők, de az is láthatóvá vált, hogy bár a korábbi kutatásokban az életminőség megítélését nagyban befolyásolta a fiatal neme, kora, illetve egyéb pszichés zavarok tünetei, a krízishelyzetben ezek a különbséget adó tényezők szerepe eltűnt.
Természtesen egyéb témák is terítékre kerülnek, így a komplex pszichiátriai ellátás megszervezésével kapcsolatos tapasztalatok, és a telepszichiátria új lehetőségeivel foglalkozó eszmecsere is napirenden van.
Számos tudományos előadás foglalkozik a borderline személyiségzavarral, az impulzivitással, és a gyermekkori pszichés zavarokkal. Az eddigieknél hangsúlyosabban jelennek meg a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) legújabb, 5. kiadásába most először felvett nem-szuicidálási önsértéssel (nonsuicidal self-injury NNSI) kapcsolatos kutatások eredményei, és több előadás foglalkozik a stigmatizációval valamint az antistigma programmal.
A szakirodalom szerint a mentális zavarral élőket sújtó megbélyegzés jelen van mind az egyén, mind a társadalom szintjén. Ennek kutatása hazánkban még gyerekcipőben jár, pedig antistigma-programokkal hatékonyan javítható lennének az érintettek jólléte és gyógyulási esélyei. Magyarországon eddig elsősorban helyi és a rehabilitációs folyamatba ágyazott antistigma-programok születtek, miközben a mentális zavarokkal kapcsolatos releváns és reális ismeretek átadása, és az átlag populáció érzékenyítése háttérben maradt. A Magyar
Antistigma Munkacsoport tavaly alakult meg az eddigi programok felkutatására és a munka eredményeinek összesítésére, hogy azok alapjain széles körű konszenzuson alapuló Nemzeti Antistigma Programot (NAP) dolgozzon ki. A NAP célja a társadalomban és egyénekben megjelenő mindennemű stigma hatásának csökkentése elsősorban neveléssel, a személyes megtapasztalás lehetővé tételével, láthatóvá tétellel/megismeréssel, valamint intézményi destigmatizációval.
Mindebből jól érzékelhető, hogy az orvosi szakma, amely lelki egészségünkért munkálkodik és súlyos szakemberhiánnyal küzd, valamint a nagy egészségügy átszervezések csapdájában vergődik, rendületlenül dolgozik azon, hogy megoldásokat találjon, kínáljon mind többeknek.
Lehetőleg mindenkinek, azoknak is, akik talán még fel sem ismerték, de a segítségükre szorulnak.