Volt egyszer, az 1980-as évek második felében egy szerfölött igényesen szerkesztett magyar nyelvű, hetente megjelenő, 64 oldalas magazin, a „Képes 7”. A lapot a magyar sajtó egyik széles látókörű, világlátott, a Koreai-félszigetet és Afrikát, és persze földrészünk számos országát egyaránt megjárt munkatársa, az akkori Magyar Távirati Iroda sokszoros tudósítója, a jeles újságíró-családból származó Kocsis Tamás (ma is körünkben köszönthetjük, rendszeresen publikáló szerzője az Infovilágnak!) főszerkesztett – ugyancsak kiváló, vezető újságírókkal egyetemben. Az Arcanum digitális tartalomszolgáltató jóvoltából (jó néhány száz laptársával együtt!) elérhető, olvasható „Képes 7” magazin impresszumából kiderül, hogy éves előfizetési díja 2340, azaz heti mindössze 45 forint volt. Manapság ennyiért még egy elképesztően elfogult kormányzati pártlap sem vásárolható… Az ám, a „Képes 7” felkért szerzőjeként meglehetősen sokat publikáltam a lapban; jó 33 esztendővel ezelőtt (az 1988/9. számban) például egy máig aktuális témáról. Íme:
Dr. Kiss Győző, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (akkor még volt ilyen, mert fontosnak tartotta a törvényhozás!) főosztályvezetője válaszolt kérdéseimre, melyek így foglalhatók össze: A közlekedés az ember ellensége?
– Liechtensteinben január 1-jétől bárki ingyen utazhat a miniállam tömegközlekedési járművein, a postaautóbuszokon. Ezzel a gesztussal kívánják rávenni a 27 ezer lakosú, 160 négyzetkilométeres ország polgárait, vendégeit arra, hogy a lehető legkevesebbet használják autójukat, motorkerékpárjukat, ily módon is védendő a Rajna-völgye levegőjét. Hogyan értékeli a környezetvédelmi szakember az intézkedést?
– Lenyűgöz a példára serkentő kezdeményezés. Ahogy az ott élő, fegyelmezett, takarékoskodásra hajlamos, az ésszerű ötleteket fölkaroló, a természetet szerető embereket ismerem, meglesz a foganatja az intézkedésnek. Érezhetően javulni fog a levegő minősége, minden élőlény, elsősorban az ember környezete.
– Arányaiban nálunk kevesebb a gépkocsi, mint a rajnai-alpesi hercegségben. Milyen a mi levegőnk?
– Hazánk területének 11,2 százalékán – ahol a lakosság 44,3 százaléka él – szennyezett a levegő. Még megdöbbentőbb: erősen szennyezett a terület 3,8 százalékán, több mint hárommillió ember életterében. A légtér háromféleképpen különösen szenynyezhető: az elavult ipari berendezésekkel, a közlekedéssel, illetve a tüzelés által.
– Maradjunk a közlekedésnél: milyen környezeti ártalmakat okoznak az autók, motorkerékpárok?
– Jellemző budapesti (és általában magyar nagyvárosi) adat: az ólomszennyezés teljes egészében, a szén-monoxidé 71, a nitrogén-dioxidé 59 százalékban a közúti közlekedésből származik! Csúcsforgalomban vannak helyek – a budai Alagút bejárata, a Mártírok útja–Keleti Károly utca sarka –, ahol a megengedhető érték 100-szorosára ugrik az ólomszennyeződés! Ehhez társul még a káros zajhatás is, amelynek négyötöde származik a közlekedésből.
– Milyen hatással van mindez az emberre?
– A mérges gázok daganatkeltő hatásúak, a zaj, a rezgések neurotikus panaszokat, vegetatív idegrendszeri bántalmakat, maradandó károsodásokat idéznek elő. Különösen veszélyes a vér ólomszint-tartalmának a növekedése kisgyerekeknél: szellemi leépülést okozhat. Potenciális veszélyben vannak azok a gyerekek, akiket pl. a forgalmas körutakon „levegőztetnek” a szüleik.
– Miért éppen a közúti járművek ennyire veszélyesek?
– Azért, mert járműállományunk szerfölött elavult. Károsanyag-kibocsátásuk 20–40 százalékkal több, mint az ENSZ által meghatározott maximális norma, ráadásul a kétüteműek háromszor annyi rákkeltő benzopirént pöfögnek a környezetbe, mint négyütemű társaik.
(A nyitó kép forrássa: www.epiteszforum.hu)