– Volt-e állandó helye a zenekarnak a klub megnyitása előtt?
– Zenekar formájában 1957 februárjában gyűltünk össze; akkor még léteztek a jazzes, szvinges hagyományok, bár már hódított az amerikai rock and roll. Elvis Presley, Bill Haley és mások zenéjét természetesen, miként a korunkbeli fiatalok, mi is szerettük, ezt is játszottuk a közönségünknek. Nagy kedvenc volt még az örökifjú Louis Armstrong is, lemezeit lyukasra hallgattuk. Először másoltuk a számait, hazai példák ugyanis nem voltak, a dixieland még nem hódított
Magyarországon. A dixieland, a rock and roll és más zenék pillanatok alatt népszerűvé tettek bennünket. Az összes egyetemi bulin, a Közgázon, gólyabálokon, klubesteken játszottunk. A Vár-klubban 1961-ben megalapítottuk legendás Dixie Kocsmánkat.
– És csak ezután jött a klub…
– Egy pesti, Ráday utcai ház hátsó udvari lakásában kaptunk először helyet a próbáink megtartására. Később a lakást kinyitották a Török Pál utcára. Alattunk, a pincében színészpalánta-nevelő rendezkedett be, az lett a Pinceszínház őse. A Benkó-klubot 1967-ben alapítottuk a földszinti termekben. Ez Európa egyetlen, azóta is folyamatosan működő dixie-klubja, ugyanazzal a zenekarral, állandóan telt házzal. A banda azóta is gyakorlatilag ingyen játszik. A Benkó-klub szeptembertől májusig működik, minden szerdán 6–9-ig a IX. kerületi Török Pál utca 3. szám alatt. Ha nekünk éppen koncertünk van máshol az esedékes szerdán, akkor helyettes zenekar játszik.
– Kik az őstagok a zenekarban?
– Zenekarunk klasszikus zenét tanuló srácokból alakult, akiket inkább a könnyűzene vonzott. Nagyon sokan fordultak meg nálunk, az első években gyakran változott az összetétel. A többi között Bagyari Béla, Dávid Tamás, Benkő László (Omega) zongorázott, Debreczeni
Csaba és Laux József dobolt, a fúvósok közül említhetem Tóth Tihamért, Jozefovics Ivánt, Winkelmayer Józsefet, zenészünk volt még Frenreisz Károly, s hosszan sorolhatnám a névsort. Megtanulták az improvizáció elemeit, a színpadi viselkedést, később alkalmassá váltak más formációk alakítására; Benkő és Laux, például, az Omegához igazolt). Én kitartottam a dixieland mellett, más tagok egy idő után saját útra léptek. Soha nem volt ebből probléma, harag. Éppen ötven esztendővel ezelőtt, 1962 táján találtam meg egyetemi társaim között a dixielandbe szerelmes zenésztársakat. Nagy Jenőt, örökös bendzsósunkat (aki előtte tangóharmonikázott), Mankovics István bőgőst, akinek hangszere nem, viszont abszolút hallása volt, és az egyetemtől kapott hangszeren játszott. Az egyetemtől kaptuk első dob-felszerelésünket, Járai János lett a dobosunk. Aztán jött Zoltán Béla trombitás, Nagy Iván pozanos, majd Halmos Vilmos zongorista. Az évtizedekig működő aranycsapat tagja voltVajda Sándor, a legendás bőgős.
– Aztán elkezdődtek a világjáró turnék…
– A banda fellépett Montreux-ben, San Sebastianban, turnézott szerte Európában, a Szovjetunióban, eljutottunk az Egyesült Államokba és a Távol-Keletre. Bejártuk lényegében az egész világot. Volt, amikor 3–4 hónapig távol voltunk, nagyon sok fellépést vállaltunk. Évente rendszeresen 150-nél is több koncertet adtunk, és előfordult, amikor a háromszáznál több felkérést kaptunk. Emellett mindegyikünk dolgozott, családot alapított. Egyébként a napokban tartottuk a 10 700. koncertünket!
– És jöttek a megérdemelt elismerések, díjak.
– A montreux-i jazzfesztiválon, 1971-ben I. díjat, a következő évben közönségdíjat kaptunk San Sebastianban. Angliában az év zenekara lettünk 1976-ban; 1982-ben a sacramentói fesztivál nagydíját és a kaliforniai parlament kitüntetését kaptuk. Ronald Reagan amerikai elnök 1987-ben, húsz évvel később hivatali utóda, George W. Bush részesítette kitüntető elismerésben a zenekart. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést a zenekar minden tagja megkapta. Örömmel és büszkeséggel jelenthetem ki, hogy évtizedek óta a legnagyobb elismerés övez bennünket, semmiféle hiányérzetünk nincs.
– Mostanság milyen összetételben lépnek színpadra Benkóék?
– Életkorunk miatt is átalakult a zenekar. Ne feledjük, jó néhányan köztünk 1939-, 1940-es születésűek, magam is betöltöttem a hetvenkettedik évemet.Vajda Sándorés Zoltán Béla elhunyt, Járai János betegség miatt maradt ki. Legutóbb Nagy Jenő szállt ki a buliból, 1939-ben született. Az aranycsapat három tagja: Halmos Vilmos, Nagy Iván és jómagam maradtunk.
Köztudott, hogy a Benkó Dixieland Band mindig segítette a fiatalokat kottákkal és más módon. Sokuk serdülőkora óta szoros kapcsolatban áll a zenekarral: Szalóky Béla trombitás 14 évesen csatlakozott hozzánk, ő Zoltán Béla örökébe lépett és vált „rendes” taggá. Csikós Miklós bőgőzik, Kovacsevics Gábor dobol,Gáspár Pál, a bendzsósunk ugyancsak 14 éves kora óta zenél velünk, és ma már a csapat tagja. Meggyőződésem, hogy a még zenélő három öreg helyére is lépnek majd fiatalok – remélem nem túl hamar – mondja Benkó Sándor.
– Számos világsztár jazz-zenésszel adtak emlékezetes koncertet.
– Szerencsések vagyunk, nagy sztárokkal léphettünk föl, készíthettünk felvételeket. A teljesség igénye nélkül sorolom őket: Albert Nicholas, Milt Jackson, Chris Barber, Kenny Ball, Tony Scott, Joe Muranyi, Buddy Wachter, Buddy Tate, Ronnie Scott, Freddy Hubbard, Mike Vax, Willd Bill Davison és sokan mások voltak hallhatók– láthatók műsorainkban. Meggyőződésem: ma már Magyarország a dixieland egyik bástyája. Ezen a felvételen éppen Joe Muranyival zenélünk együtt.
– Mostanában hány koncert-meghívásnak tud eleget tenni a Benkó Dixieland Band?
– Nincs okunk panaszra, ma is évente 150–180 fellépéssel számolhatunk ma is. Ez is nagy teljesítmény, a világon nem sokan tudnak ennyi koncertet játszani ebben a műfajban.
Beszélgetőtársam hozzáteszi:
– Tragikus a kulturális helyzet Magyarországon. A kultúra és az oktatás területén visszahozhatatlan értékeket veszítünk el, helyreállításukhoz évtizedekre lesz szükség. A legelhibázottabb döntés, amikor a gazdasági nehézségek idején mindig a kultúrából akarnak faragni.
– Aktuális programjaikról mit tudhatunk meg?
– Bölcskey Gusztáv református püspök úrral megállapodva november 17-én a debreceni Nagytemplomban nagy sikerrel adtuk elő Karácsonyi Misénket, a Benkó Dixieland egyik fő művét. Minden hangja a Benkő Dixieland tagjainak szerzeménye, egységességét Nagy Iván hangszerelése biztosítja. A nyíregyházi Cantemus-énekkarral, Magyarország egyik legjobb kórusával,Szabó DénesKossuth-díjas karnagy vezényletével szólalt meg a mű, amely New Orleans zenei világát hozza be Európa történelmi egyházainak világába.
December 29-én a Budapest Kongresszusi Központban lesz az évbúcsúztató koncertünk, amely három évtizedes hagyomány – zárja a beszélgetést Benkó Sándor.
Végezetül hadd ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe Benkóék egyik sikerszámát a sok százból: a Petite fleur-t.