(Írta: Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke) „Kövér László házelnök október 21-i felhívására az ellenzéki képviselőcsoportok pénteken megállapodtak a Közszolgálati Közalapítvány három ellenzéki delegáltjának személyéről. Az ellenzék három jelöltje: dr. Debreczeni József, Kránitz László és dr. Silhavy Máté” – adta hírül a napokban a sajtó.
Szívből gratulálok, nagy lépés ez a NER meghosszabbítása felé vezető úton. Egyben remélem, hogy a nevezettek nem fognak beülni a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumába, és azt is, hogy hasonló delegálásra soha többé nem fog sor kerülni.
– A Közszolgálati Közalapítvány az Orbán-kormány hatalomra kerülése után megszületett fideszes médiaszörny egyik létfenntartási szerve, a második legfontosabb testület a magyar média társadalmi ellenőrzésében. A legfontosabb az egész médiarendszer törvényes működéséért felelős Médiatanács lenne, de a közszolgálati médiát ellenőrző Közszolgálati Közalapítvány jelentőségét sem lehetne túlbecsülni, amennyiben a tagjai ellátnák a feladatukat. A gyakorlatban azonban nem látják el: a két testület az elmúlt kilenc évben semmit sem tett a sajtószabadság lebomlása és a nyílt cenzúra elterjedése ellen. Ez a semmittevés a Médiatanács esetében magyarázható azzal, hogy ott kizárólag a Fidesz emberei ülnek, akik azért kapják a közpénzt, hogy tartsák a szájukat. A Közszolgálati Közalapítványban viszont – igaz, mindig kisebbségi helyzetben – eddig is voltak ellenzéki kurátorok, ám sem a szavukat nem emelték fel az ellen, ami a pártsajtóvá alakított közmédiában folyik, sem a közvetlen pártirányításra, annak mechanizmusára vonatkozó információkkal nem látták el a nyilvánosságot, lehetetlenné téve annak a társadalmi kontrollnak a működését, aminek a jegyében a fizetésüket kapták. Holott éppen az lenne (lett volna) a dolguk, hogy a társadalom szeme és füle legyenek ott, ahová, mint láttuk, még az ellenzék parlamenti képviselői sem tudnak bejutni.
– Kránitz László és dr. Silhavy Máté korábban is részt vett a Közszolgálati Közalapítvány úgynevezett munkájában – nekik már csak ezért sem kellene oda visszaülniük, amennyiben az ellenzéknek az a szándéka, hogy a delegáltak révén korlátozni kívánja a kormány törvénytelen befolyásszerzését a közmédiában.
Kránitz Lászlót – mint az MSZP-közeli Szabad Sajtó Alapítvány, a Népszabadság volt kisebbségi tulajdonosa kuratóriumának alapemberét – személyes felelősség terheli azért, hogy a Szabad Sajtó Alapítvány a szerkesztőség folyamatos jelzései és egyértelmű kérései ellenére nem akadályozta meg azt a folyamatot, amelynek végén a Népszabadság Mészáros Lőrinc strómanjának a kezébe került, aki jogsértő módon bezárta az ország vezető politikai napilapját. Nem szeretném megfejteni, mi az üzenete annak, hogy az ellenzék (az MSZP?) őt jelölte a Közszolgálati Közalapítványba, de semmilyen társadalmilag pozitív szándékot nem lehet kiolvasni belőle.
– A Közszolgálati Közalapítvány felállítása idején nem csupán a Fidesz jelölt úgy tagokat a testületbe, hogy nem konzultált róluk érdemben senkivel, hanem az ellenzék is. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), a Sajtószakszervezet és a többi hazai sajtószakmai szervezet visszatérően hangoztatja, hogy ez nonszensz, és hogy ilyesmi egy demokráciában nem fordulhat elő. Ha az ellenzéki delegáltak kiválasztásánál nem szempont az alkalmasság és a nyilvánosság általi elszámoltathatóság, az azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok ugyanúgy politikai elfekvőnek és a zsákmányszerzés terepének tekintik ezeket a közpénzből fizetett állásokat, mint a Fidesz. Nem kell messzire menni a példáért, hogy mi lenne a szerepe az előzetes szakmai egyeztetésnek: ha az ellenzéki pártok korábbi szokásuktól eltérően kikérték volna a sajtószervezetek véleményét, teljességgel kizárható, hogy inkompetens, vagy a Fidesszel történő kollaboráció gyanúját fölkeltő jelöltek kerültek volna szóba az ellenzéki kuratóriumi helyek betöltésekor. Nincs az újságírásnak olyan komolyan vehető, szakmai tagsággal rendelkező szervezete Magyarországon, amelyik ezt a névsort javasolta vagy elfogadhatónak tartotta volna.
– A Közszolgálati Közalapítvány – ahogyan arra a MÚOSZ már az önkormányzati választás előtt fölhívta a figyelmet – jelenleg törvényen kívüli állapotban van (https://muosz.hu/…/sajto-veszhelyzet-a-valasztasokra-kontr…/). A tagok megbízatása október 11-én megszűnt, ami többek között azzal a következménnyel járt, hogy a közmédia az önkormányzati választás idejére – törvényellenesen – külső szervezeti és társadalmi kontroll nélkül maradt. Amennyiben ezen a tényen az ellenzék átsiklik, anélkül, hogy rákérdezne Kövér Lászlónál, mégis mi az oka, hogy átaludta a választást, és október 21-ig várt a felhívással, saját magáról állít ki nem túl hízelgő bizonyítványt, egyben megkérdőjelezi azoknak a panaszoknak az őszinteségét, amelyek az ellenzéki pártok egyébként valóban súlyosan diszkriminatív közmédiabeli megjelenítésére vonatkoznak, kampányban és kampányon kívül egyaránt. Ha pedig valóban ezeket a tagokat kívánják az ellenzéki pártok – a szakmával folytatott egyeztetést mellőzve – a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumába delegálni, akkor nem csak arról mondanak le látványosan, hogy ez a méltatlan helyzet a jövőben megváltozzon, hanem azt a látszatot keltik, hogy a pártatlan és sokszínű tájékoztatás alkotmányos előírását naponta megsértő, közpénzből fizetett fideszes pártsajtónak valamilyen, a társadalommal meg nem osztott okból hajlandóak a jogszerűség álcáját biztosítani.